TPP

Vannak filmek, amelyek megérteni és megértetni próbálják – nem a terrorizmust, de a terroristává lett emberi lények tudatállapotát.

Már a film alapját képező, a címszerepet törpére átíró, ám így is (vagy épp ezért) sikeres Broadway-musical is félreérti és -érteti a kedvelt verses színművet. Edmond Rostand darabja ugyanis valóban egy súlyosan sérült ember drámája, de a probléma nem fizikai, Cyrano valójában nem orrának méretétől, hanem a külsőségeket mindenek fölé helyező világ ürességétől szenved.

Ebben a filmben minden adott a ríkatós fajta, hazafias giccshez.

Vannak kiállítások, ahol meg­tekinthető valamely Nagy Ember karosszéke, töltőtolla, kalapja, tajtékpipája… De mi tud elárvult tárgyakból kiderülni az egyetlen fontos dologról: az életműről? Azonkívül, hogy megélhetést biztosít helyi erőknek? Ilyen turisztikai célpont ma Fårö szigete, amely egykor Ingmar Bergman ihletője, lakhelye, menedéke, filmjeinek emblematikus színhelye volt.

Christian Schwochow filmje

Raphaëlle (Valeria Bruni Tedeschi) nem akarja tudomásul venni, hogy házastársa, Julie (Marina Foïs) elhagyni készül őt. Minden módon akaszkodna narcisztikus rigolyáit tovább tűrni nem hajlandó párjára; egy őt érő banális, de egziszteciális következményekkel járó baleset (könyökét töri a grafikusnő) felettébb alkalmasnak látszik, hogy a természetes módon felébredő sajnálatot és együttérzést kihasználva visszahódítsa (de legalább még egy kicsit magához láncolja) szerelmét.

Eredetileg a francia film egyik legprovokatívabb rendezője, Alain Cavalier filmesítette volna meg.

Alapjáraton nem sok jóval kecsegtet, ha egy filmben a szerelmesek nem ismerik fel, hogy az isten is egymásnak teremtette őket

Élettapasztalatok, a világ folyását tárgyaló gondolatok továbbadására egy tanító-tanítvány viszonyban elmesélt kapcsolat szerfelett alkalmas.

A film legnagyobb erénye, hogy 1968-ról, a prágai, reményteljes tavaszt eltipró szovjet megszállásról ’68 szellemében szól. A cseh új hullám egyik legnagyobb találmánya a közvetlenség, a minden művészallűrtől mentes hanghordozás volt.

Amin kamasz fiúként menekült Afganisztánból az első tálib hatalomátvétel után.

Nem szerencsés egy trilógia harmadik darabját úgy forgalmazni, hogy az előző kettőt nem ismerheti a reménybeli közönség.