Visszhang: film

Alcarràs

  • 2022. november 16.

Visszhang

A parasztcsalád szerkezetében, mentalitásában, gazdasági egység mivoltában még őrzi az évszázados mintázatot, bár modern munkagépeket használ és nagyüzemi jellegű gazdálkodást folytat (egyetlen terményt állít elő, őszibarackot).

Ám a bérelt földről mennie kell azoknak, akik azt felvirágoztatták, a napelembiznisz nagyobb bevételt hoz majd a nemzedékek alatt felépített, kölcsönösen gyümölcsöző együttműködésen túllépő tulajdonosnak, a földesúrnak. A máskor ünnepi, hiszen egy egész év munkáját megkoronázó, ám most kelletlen, növekvő feszültséget, indulatokat hordozó szüret – az utolsó szüret – köré szerveződik a film. Egy amerikai moziban lehetne azt hazudni, hogy a végül összefogó gazdáknak, sorstársaknak van esélyük a nagybefektető üzletemberekkel szemben; hogy a polgármesteri hivatal elé a kisemmizés elleni tiltakozásképp öntött barackhegyekre odafigyel valaki, de a katalán Carla Simón rendezőnőnek nincsenek illúziói. Az amatőr szereplőkkel eljátszatott, az Olmi és a Taviani testvérek legjobb munkáit idéző keserű történetnek nem a végkifejlete kérdéses, hiszen az az lesz, ami már az elején is tudható (bár látni a gyümölcsös kivágását nem ugyanaz, mint tudni róla), hanem az, hogy mindezt hogyan lehet elviselni. A Berlini Filmfesztivál idei fődíjasa didaxis nélkül teszi fel a kérdést: ha majd az utolsó csepp benzin is elég és az utolsó képernyő is elsötétül, marad-e még valaki, aki tudja, hová, hogyan s mikor kell a magot elvetni, hogy abból egészen rövid idő, csupán egy-két generáció múlva fa legyen? Termés. Élet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.