Visszhang: film

A katolikus iskola

  • 2022. október 26.

Visszhang

Közhely, hogy az iskola maga az iskolát fenntartó társadalom, s benne minden megtörténhet, ami a társadalomban.

Ha katolikus az az iskola, ha nem. Ha nincs megélt értékrend, közösség sincs, akkor csak hierarchia van, farkastörvények uralma, érvényesülés és megsemmisülés – úgy a társadalomban, mint az iskolában. Ezért iskolai történetek elmesélése igen alkalmas politikai üzenetek továbbítására.

Stefano Mordini egy elit középiskola tanulói által 1975-ben valóban elkövetett bestiális gyilkosságot feldolgozó filmjének tanulsága kézenfekvő (a gazdag, de érzelmileg sivár környezet szélsőjobb eszmékkel párosulva, lám, ilyen elkövetőket produkál), formai megoldásai thrilleresek (az egyes részeket felirat választja el, hogy hány hónappal, nappal, órával vagyunk a bűncselekmény előtt). Edoardo Albinati író, az események közeli szemlélője törekszik arra, hogy tablót fessen vallás­erkölcsöt közvetíteni jól fizető diákjainak meg sem kísérlő egykori iskolájáról, a kiüresedett normákról, egy elemeire hulló társadalom mély – és a kor filmjeiben (Petri, Rosi, Damiani stb.) bőséggel tárgyalt – depressziójáról, a mindennapokat átitató erőszakról, amely a szélsőjobb és a szélsőbal (Vörös Brigádok!) közös műve volt. Mindezt egy másfél órás filmbe zsúfolni reménytelen vállalkozás, főleg a kontextus legalább vázlatos ismertetése nélkül. Holmi iskolai bullyingból nem következik lányok megkínzása és megölése, a három perverz fiatalember motivációiról nem tudunk meg többet, mint amit az író-narrátor gondol: hogy ezek az elkényeztetett ficsúrok már csak ilyenek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.