Irán egyik vallási központjában, a havonta egymillió zarándokot fogadó Meshedben élő Szaid Hanaje a kétezres évek elején 16 prostituáltat ölt meg „vallási” okokból, magát Allah a várost megtisztítani hivatott szolgájának tekintve. Ez idáig szimpla mentális betegség, amely perverzióval társul (a már megfojtott nők… – hát hogy mondjam? – nem hagyják hidegen az erkölcs szigorú őrzőjét). Az viszont messze túlmutat egy szabványos thriller keretein, hogy mások is hősként tekintenek az aberrált bűnözőre. Amikor a titokban a gyilkossal szimpatizáló hatóságok helyett egy életét kockára tevő újságírónőnek köszönhetően bíróság elé áll, tömegek tüntetnek mellette. Kiskamasz fia büszke apjára. Az újságírónő kézi kamerája előtt lelkesen mutatja hol és hogyan gyilkolt a papa. Majd betekeri szőnyegbe a játékban az áldozat szerepét játszó húgát, aki belemosolyog a kamerába: „most halott vagyok ám”. Hatéves.
A film nemcsak a nappal szelíd, éjjel kíméletlen alak, de az őt leleplező bátor nő történetét is elmeséli – aki nem lett (a 17.) áldozat, s akit nem kapott meg a tessék-lássék nyomozást vezető, nőkkel való erőszakoskodásban különösebben nem gátolt rendőrtiszt sem.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
