Visszhang: film

Szent pók

  • 2022. október 12.

Visszhang

Ez egy sorozatgyilkosos film, de nem a redundáns részletességgel bemutatott gyilkosságok a legszörnyűbbek benne.

Irán egyik vallási központjában, a havonta egymillió zarándokot fogadó Meshedben élő Szaid Hanaje a kétezres évek elején 16 prostituáltat ölt meg „vallási” okokból, magát Allah a várost megtisztítani hivatott szolgájának tekintve. Ez idáig szimpla mentális betegség, amely perverzióval társul (a már megfojtott nők… – hát hogy mondjam? – nem hagyják hidegen az erkölcs szigorú őrzőjét). Az viszont messze túlmutat egy szabványos thriller keretein, hogy mások is hősként tekintenek az aberrált bűnözőre. Amikor a titokban a gyilkossal szimpatizáló hatóságok helyett egy életét kockára tevő újság­írónőnek köszönhetően bíróság elé áll, tömegek tüntetnek mellette. Kiskamasz fia büszke apjára. Az újságírónő kézi kamerája előtt lelkesen mutatja hol és hogyan gyilkolt a papa. Majd betekeri szőnyegbe a játékban az áldozat szerepét játszó húgát, aki belemosolyog a kamerába: „most halott vagyok ám”. Hatéves.

A film nemcsak a nappal szelíd, éjjel kíméletlen alak, de az őt leleplező bátor nő történetét is elmeséli – aki nem lett (a 17.) áldozat, s akit nem kapott meg a tessék-lássék nyomozást vezető, nőkkel való erőszakoskodásban különösebben nem gátolt rendőrtiszt sem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Az örökmozgó

  • Molnár T. Eszter

A darab, legalábbis a leírása szerint a mobilitást tematizálja, az úton lét, a meg nem érkezettség generációs tapasztalatát. A fluid meghatározatlanság valóban végigkíséri az előadást, az egymás után sorakozó jelenetek feszültségét a többértelműség és a jelentések interferenciája táplálja.

Tokióban hazatalál

Álmos képű amerikai színész bolyong Tokió­ban… de ez nem Bill Murray kiégett cinikusa, ahogy a japán főváros sem az a neonban úszó, idegenül pislákoló metropolisz, mint az Elveszett jelentésben.

A juhász és a techno

Egyszer volt, hol nem volt, élt, éldegélt özvegy apjával és néma kisöccsével Észak-Macedónia térerőben fogyatékos hegyei közt egy szegény jörük juhászlegény (a jörükok egy Balkánon ragadt török népcsoport).

Kísérleti színész

A brit színész külföldön húsz éve folyamatosan műsoron lévő darabjában a cselekmény maga tökéletesen elsikkad az aktuálisan felkért színész egyéni drámája mellett. Ketten játszanak; egyikük állandó szereplő, a hipnotizőr – a magyar színpadon Bodor Géza –, a másik viszont előadásonként változik, aszerint, hogy az alkotók kit kérnek fel. Ezúttal Balázs Andreára esett a választás.

Aparegény PTSD-vel

Megosztó könyv, elutasítottságának mértéke attól függ, ki milyen mértékben kezeli tabuként a gyermek-szülő kapcsolatot a közösségi térben. Növeli az ellenérzések amplitúdóját, hogy az apa, akiről és akinek a betegségéről és haláláról a bejegyzések szólnak, a magyar kultúra ikonikus személyisége volt, és a róla kialakuló negatív kép a legenda lebontásával is jár.

Térbe írt emlékezet

A kiállítás az otthon alapélményét, érzelmi és fizikai dimenzióit járja körül. Az otthon mint az emlékezet tere jelenik meg, miközben a tárlat egyáltalán nem melankolikusan nosztalgikus, sőt az anyagot nézve a veszteség hidege is megérint.

Orbán ugyanazt mondta, amit Lázár mondott

A cigányság azért nem tud magasabb státusú és magasabb jövedelmet ígérő szakmákhoz hozzáférni, mert nem tudja, nem is tudhatja leküzdeni azokat a társadalmi hátrányokat, amelyeket most már 16 éve a Fidesz-kormányok tudatos politikája tart fenn és súlyosbít – az oktatásban, a büntetőpolitikában, a szociálpolitikában, a romákat segítő civil szervezetek marginalizálásában.