Visszhang: film

Esemény

  • 2022. október 5.

Visszhang

Az ígéretes tehetségű fiatal lánynak minden esélye megvan rá, hogy bekerüljön az egyetemre.

Erre ösztönzi (évfolyamtársai által irigyelt) képességeire felfigyelő tanára, ebben reménykednek a lány továbbtanulásában a prolisorsból való kitörés lehetőségét látó szülei, s erre vágyik maga a lány is, aki közelebb érzi magához Sartre-t és Aragont, mint az eszüket a (még csak vágyott) pasizáson jártató kortársait. Csak éppen állapotos lesz már szüzessége elvesztésekor a szexualitás kérdéseiben a költészetnél jóval kevésbé tájékozott diák, és – mivel az ötvenes évek végének Franciaországában járunk – nincs törvényes mód a nem kívánt terhesség börtönnel büntetni rendelt megszakítására. Csak a doktorok szánakozó vagy megvető tekintete, a házilagos próbálkozás, kérdéses tisztaságú kötőtűvel, a szenvtelen angyalcsináló életveszélyes kotorászása a méhben, kotorászásai a konyhaasztalon széttárt lábak között (kétszer is, mert az első turkálás nem hoz eredményt) valami pumpával. És a fájdalom, a fájdalom, a testi-lelki fájdalom. A magány. A beijedt apajelölt – mi sem természetesebb, hiszen ő férfi, neki lehetnek céljai, ha kedvező a társadalmi helyzete – menekül a felelősség elől. A lélektelen robotba belefáradt szülők elől titkolni kell, a tanár még felelősségre is vonja kedvenc tanítványát a tanulmányok iránti érdeklődést felváltó depressziót látva, a közelebbi osztálytársak pedig előbb-utóbb rájönnek, hogy mi a helyzet: a jó barát fiú tesz is mindjárt egy ajánlatot összefekvésre, gondolván, hogy a lány „olyan”, s neki már „amúgy is mindegy”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.