Film

Hacsak ő nem

Jan Paweł Matuszyński: Nem hagytak nyomokat

  • 2022. október 12.

Kritika

Végtelenül nyomasztó 160 perc. Nyomasztó, mert közünk van, nekünk, minden egyes kelet-európai embernek ehhez a Lengyelországban elkövetett politikai gyilkossághoz, akkor is, ha még meg sem születtünk a gyalázatos eset idején, és fogalmunk sincs az akkori történelmi helyzetről – és ezzel az érintettséggel szembesít bennünket ez a film.

1983-ban Varsóban halálra rugdaltak egy gimnazistát a rendőrök. Miért? Csak. Mert nem tetszett a pofája. Mert megtehették, ahogy megtették máskor is. A szabadabb, igazságosabb társadalmat követelő, azt békés eszközökkel kivívni akaró Szolidaritás szakszervezet mozgalmát konkrétan vérbe fojtották már a proletárhatalom nevében munkásokra lövető kommunista tábornokok, az elrettentő célzatú, megfélemlítésként alkalmazott erőszak mindennapos volt. Véletlen egybeesés, hogy néhány nappal a fiú halálra verése előtt anyját, a Szolidaritás-aktivista költőnőt is megverték, megkínozták. De a filmnek a gyilkosság csak expozíciója.

A szükségállapotot már feloldani, a helyzet (látszólagos) normalizálását elindítani (vagyis az ország kedvezőbb megítélése érdekében az elnyomás kevésbé nyílt formáihoz folyamodni) kénytelen kommunista vezetés már nem tussolhatta el a nyugati sajtóban is ismertetett esetet. Ki kellett vizsgálni, és egy bírósági eljárásban hitelteleníteni a tanúit. Ügy­nök­ha­da­kat mozgósítani, követéssel, lehallgatással ma­gán­életben turkálni, hamis vádakat kreálni, fenyegetni, zsarolni, dehonesztálni, életeket tönkretenni, apát fia ellen fordítani, koncepciós perré alakítva a tárgyalást ártatlan mentősökre kenni mindent, őket elítélni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.