Film

Hacsak ő nem

Jan Paweł Matuszyński: Nem hagytak nyomokat

  • 2022. október 12.

Kritika

Végtelenül nyomasztó 160 perc. Nyomasztó, mert közünk van, nekünk, minden egyes kelet-európai embernek ehhez a Lengyelországban elkövetett politikai gyilkossághoz, akkor is, ha még meg sem születtünk a gyalázatos eset idején, és fogalmunk sincs az akkori történelmi helyzetről – és ezzel az érintettséggel szembesít bennünket ez a film.

1983-ban Varsóban halálra rugdaltak egy gimnazistát a rendőrök. Miért? Csak. Mert nem tetszett a pofája. Mert megtehették, ahogy megtették máskor is. A szabadabb, igazságosabb társadalmat követelő, azt békés eszközökkel kivívni akaró Szolidaritás szakszervezet mozgalmát konkrétan vérbe fojtották már a proletárhatalom nevében munkásokra lövető kommunista tábornokok, az elrettentő célzatú, megfélemlítésként alkalmazott erőszak mindennapos volt. Véletlen egybeesés, hogy néhány nappal a fiú halálra verése előtt anyját, a Szolidaritás-aktivista költőnőt is megverték, megkínozták. De a filmnek a gyilkosság csak expozíciója.

A szükségállapotot már feloldani, a helyzet (látszólagos) normalizálását elindítani (vagyis az ország kedvezőbb megítélése érdekében az elnyomás kevésbé nyílt formáihoz folyamodni) kénytelen kommunista vezetés már nem tussolhatta el a nyugati sajtóban is ismertetett esetet. Ki kellett vizsgálni, és egy bírósági eljárásban hitelteleníteni a tanúit. Ügy­nök­ha­da­kat mozgósítani, követéssel, lehallgatással ma­gán­életben turkálni, hamis vádakat kreálni, fenyegetni, zsarolni, dehonesztálni, életeket tönkretenni, apát fia ellen fordítani, koncepciós perré alakítva a tárgyalást ártatlan mentősökre kenni mindent, őket elítélni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.