Film

Hacsak ő nem

Jan Paweł Matuszyński: Nem hagytak nyomokat

  • 2022. október 12.

Kritika

Végtelenül nyomasztó 160 perc. Nyomasztó, mert közünk van, nekünk, minden egyes kelet-európai embernek ehhez a Lengyelországban elkövetett politikai gyilkossághoz, akkor is, ha még meg sem születtünk a gyalázatos eset idején, és fogalmunk sincs az akkori történelmi helyzetről – és ezzel az érintettséggel szembesít bennünket ez a film.

1983-ban Varsóban halálra rugdaltak egy gimnazistát a rendőrök. Miért? Csak. Mert nem tetszett a pofája. Mert megtehették, ahogy megtették máskor is. A szabadabb, igazságosabb társadalmat követelő, azt békés eszközökkel kivívni akaró Szolidaritás szakszervezet mozgalmát konkrétan vérbe fojtották már a proletárhatalom nevében munkásokra lövető kommunista tábornokok, az elrettentő célzatú, megfélemlítésként alkalmazott erőszak mindennapos volt. Véletlen egybeesés, hogy néhány nappal a fiú halálra verése előtt anyját, a Szolidaritás-aktivista költőnőt is megverték, megkínozták. De a filmnek a gyilkosság csak expozíciója.

A szükségállapotot már feloldani, a helyzet (látszólagos) normalizálását elindítani (vagyis az ország kedvezőbb megítélése érdekében az elnyomás kevésbé nyílt formáihoz folyamodni) kénytelen kommunista vezetés már nem tussolhatta el a nyugati sajtóban is ismertetett esetet. Ki kellett vizsgálni, és egy bírósági eljárásban hitelteleníteni a tanúit. Ügy­nök­ha­da­kat mozgósítani, követéssel, lehallgatással ma­gán­életben turkálni, hamis vádakat kreálni, fenyegetni, zsarolni, dehonesztálni, életeket tönkretenni, apát fia ellen fordítani, koncepciós perré alakítva a tárgyalást ártatlan mentősökre kenni mindent, őket elítélni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.