Kovács E. Málna

Az amerikai meteorológusok egykor női néven kezdték emlegetni a trópusi ciklonokat, a hozzátartozóikra: barátnőjükre, feleségükre, esetleg anyósukra gondolva. Íme a Meranti- és a Malakas-sztori.

A kínai nagyvárosokban afféle Bagaméri-kocsikkal házaló árusok a rossz nyelvek szerint hasmenés elleni gyógyszerrel keverik jobb napokat is látott élelmiszereiket, nehogy egy kevésbé edzett versenyző véletlenül bezárassa a boltot. Éttermi higiénia a Budapest–Peking tengelyen.

Látlelet a mosóporos kínai és a nyíltan kimondott hazai rasszizmusról – meg egy optimista cikkíróról, aki szerint az utóbbi nem létezik.

A Veszélyes szerelem című kampányban olyasmiről írnak, ami kísértetiesen hasonlít az én egykori kutatási módszeremre, csak az enyémért semmilyen körülmények között nem járt volna halálbüntetés.

„Ha egyfolytában kedves vagy vele, érezni fogja, hogy nem vagy igazi.” Ez az egyik leghasznosabb bölcsesség, amit egy Kínában dolgozó „olyan” lánytól kapni.

A kínai nő legyen ott, de legyen láthatatlan, és még véletlenül se tűnjön testesebbnek a fűzfa ágánál. Húsos, zöldfülű európai idegen lévén sem módom, sem esélyem nem volt jobb útra téríteni őket.

Ötvenezer forint egy bérelhető barát. Ezt a pénzt Kína-szerte milliók fizetik ki az újévi időszakban, hiszen amit cserébe kapnak, az felbecsülhetetlen.

Magyarországon egyelőre elképzelhetetlen, hogy a vizsgát felügyelő tanár a vizsga ideje alatt meghal a tanteremben, és ez senkinek sem tűnik föl. Kínában, úgy tűnik, más a helyzet.

Egykor – a Pekingben töltött első hetek ominózus pillanatában – a szemem sem rebbent, amikor az én papucsba bújtatott lábamat is lepisilték a mozgó szerelvényben. Ezt is a bevallottan flegmatikus kínaiaktól tanultam.

„A következő évet azzal kezdem, hogy egy spermabankban megtermékenyíttetem magam. A szülés után az interneten veszek papírokat és egy kamuférjet magamnak és a gyereknek.” Igaz történet. Sajnos.