Nem az ország elhagyásához, hanem a hazatéréshez kell bátorság

  • Kovács E. Málna
  • 2016. március 14.

Magyar Mandarin

Tipikus, hogy engem már itthon ér a hír, miszerint a miniszterelnök úgy gondolja, „a legmozgékonyabb, legbátrabb fiatalokat nem lehet megakadályozni” az emigrálásban. És ebbe simán belefér, hogy Orbán Viktor szerint csak a gyávák maradnak itthon.

Nagy kár, hogy nem esik szó azokról a komfortzónájukat elhagyó magyarokról, akik egyszer már elmentek innét, de valami miatt hazajöttek, aztán vakmerőségből, kalandvágyból vagy más okból itt maradtak. Nem esik szó a világlátott és bátor lúzerekről, akik az oktatás- és az egészségügy jelenlegi állapota, a hazai fizetések vagy a virágzó hungaropesszimizmus dacára ismét megpróbálnak együtt élni azzal a kelet-európai nyomorúsággal, amiben „boldogulhat ugyan az ember, de azért többnyire inkább rábaszik” (Gerlóczy Márton).

És most még nem esik szó a potenciális „hazahozottakról” sem, akikben ez az ország reménykedik. Én már – sajnos – nem vagyok ennyire bizakodó. Talán, mert én is a hazatért visszavágyók egyike vagyok, akinek nem az ország elhagyásához, hanem az országban maradáshoz kellett a bátorság. Az igazán szomorú az, hogy nem érzem érvényesnek a mindenhol jó, de legjobb otthon közhelyét. Nekem az itthon már nem annyira komfortzóna, sokkal inkább feladat van, és ezt nagyon nehéz elfogadni.

Ma, amikor a hazai sajtó egy drónfelvételes videóriport tipikusan atipikus történetétől is hangos, én csöndben egy teljesen átlagos, Kínában rögzített videós anyagon flashelek. Azon, amelyiken egy sofőr autóval hajt bele egy étterem kirakatüvegébe, és persze senki sem sérül meg. A maguk módján valamelyest örömteli és olyan nagyon jellemző dolgok az ilyenek. Azokra a képtelen dolgokra emlékeztetnek, amik csak Kínában történhetnek meg. Mert Kínában bármi megtörténhet, ebben egészen biztos vagyok. Talán ezért sírom most vissza az ezen a platformon oly sokat emlegetett maszkot, légtisztítót, tömeget. A köpeteket a járdán, a csótányt az étteremben, a patkányt a szemét között. A rendszert, az egyenruhát, a csillagot. A propagandát, az olykor elérhetetlen tévéadást, a kamerákat.

A világpolgárok védett buborékát, ahová derűsebb napokon nem érkezett valamiféle szégyenteljes hír Magyarországról, ami miatt magyarázkodnom kellett. Most nehéz lenne eldönteni, hogy melyik a rosszabb érzés: külföldön élő magyarként széttárni a kezem azok miatt a dolgok miatt, amiket sem befolyásolni, sem megváltoztatni nem tudok, vagy ugyanezt itthon érezni.

A helyzet az, hogy az elutazókat – bátorságtól függetlenül – csak biztatni tudom. Főleg arra, hogy maradjanak távol olyan sokáig, ameddig csak lehet.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.