Ötvenezer forintnak megfelelő összegű napidíjjal is megúszható a dolog, de az extrákért fizetni kell. Ha tehát a partnerrel moziba mennénk, cukrozott galagonyanyársat rágcsálnánk vagy beszélgetni szeretnénk a családon belüli erőszakról, akkor 20 percenként 2000 Ft-nak megfelelő összeget kell kicsengetnünk. Ezt a pénzt (sőt, akár a tízszeresét is) Kína-szerte milliók fizetik ki az újévi időszakban, hiszen amit cserébe kapnak, az felbecsülhetetlen. Kínában a tavaszünnepet – az évben a legfontosabbat és a legnagyobbat – nemcsak az óév búcsúztatása miatt fontos megülni, hanem azért is, mert az egymástól nagyon távol élő családoknak évente egyszer ez az időszak ad alkalmat arra, hogy közösen asztalhoz üljenek, majd ajándékokkal és jókívánságokkal halmozzák el egymást. (Az eredetileg 15, ma már csak 7 napos ünnepi időszak a Gergely-naptár szerinti február 4-éhez legközelebb eső újhold napján kezdődik; idén a kecske évét a majom éve váltja február 8-án.)
| ||
Ahogy arról már korábban, a Kínában a mai napig élő konfucianista hagyományokról írtam, a kínai emberek számára a felmenőik tisztelete és az ő akaratuk beteljesítése mindennél előbbre való, és a szülőknek való megfelelés elsősorban a házasságban és a gyermekvállalásban merül ki. Azokban a családokban, ahol a lánygyermek az újévi asztalnál kilenc nagynénivel és nagybácsival kerül össze, nem ritka a családi fészket depressziósan és frusztráltan elhagyó csemete, akit – ha nem tesz eleget a családi elvárásoknak, azaz szingliként jelenik meg a vacsorán – megszólnak, sőt meg is szégyenítenek a rokonok. Ezzel magyarázható, hogy óriási a kereslet a bérelhető kísérőkre, akiket egy szingli nő bátran hazavihet és bemutathat a családjának, majd fizetés után könnyedén megszabadulhat tőle. (Bár a szingli férfiak számára is elérhető a szolgáltatás, minden női hirdető hangsúlyozza, hogy aki szexre utazik, ne – vagy máshova – kattintson, mert ez az üzlet kizárólag a család, és nem egymás kielégítéséről szól: vannak nők, akik előre kikötik, hogy csak akkor vállalják a barátnő szerepét, ha a családi programok alatt nem kötelezik őket sem alkoholfogyasztásra, sem a megrendelő megérintésére.)
A lehetőségek és a kompromisszumok tárháza végtelen: a kínai hirdetők mellett sok az amerikai is – hiszen a zöld kártya megszerzésének lehetősége rengeteget dob az összképen –, de gyakori, hogy valaki a színészi képességeiből is villant valamit: a megrendelő kifejezett kérésére speciális öltözéket vagy előre egyeztetett viselkedést is vállalnak a kísérők. Az adatlapokon a legnépszerűbb jelző kétségkívül „a szülőknek azonnal tetsző férj-alapanyag”, de az már egy kapósabb és drágább kategória. Egy átlagos nő harmincas nagyvárosi milliomost szeretne bemutatni otthon, de egy sanghaji pizzafutár legalább olyan kapós lehet, hiszen a fő szempont az, hogy hihető legyen a dolog. Színtiszta üzletről lévén szó, a legtöbben a közösségi médiában hirdetik magukat, főleg most, hogy Kína legnagyobb online áruháza, a Taobao 2015-ben egyszerűen beszüntette az újévre bérelhető partnerek árusítását. Ezt a váltást megelőzően egy-egy különleges ajánlatban a bérelhető fiú, Xiaojun képe villogott két csomag zokni és egy karton kukoricapehely között, csak ő az újévi időszakban nem volt akciós. A munkáért járó fizetés bőven elég a számlákra, és ha borravalóra nem is, sok utazásra,városnézésre és finom ételekre minden bérelt partner számíthat, természetesen a megrendelő költségén.
| ||
Az iparág persze nem kizárólag a tavaszünnep idején virágzik, mert a beugró másik félre az év bármely napján szükség lehet. Még az alvilági gengsztereknek is akadnak olyan húzósabb időszakaik, amikor a szeretőik szórakoztatását egy bérelt partnerre bízzák, bár az ilyen pályázókat biztosan nem a „jófiú” kategóriában kell keresni. Az amerikai romkomok világát idéző, eléggé tündérmeseszagú sztorikkal nem az a baj, hogy amikor két teljesen ismeretlen ember egy ötvenfős családi partin először találkozik egymással, akkor nemcsak a lebukás, de a sorozatos katasztrófák veszélye is fennáll; és még az is megbocsátható, hogy az a nő, aki a felsőkategóriás partnerének pár órára egy átlagos család egyhavi bérét fizeti ki, a randi végéig retteghet, hogy nem egy sorozatgyilkossal van-e dolga.
A baj az, hogy azok a nők, akik az elvárásokkal szembemenve egyedül ülnek le az újévi vacsorán a nagynénik mellé, olykor méltatlan sértéseket és olyan megjegyzéseket kapnak, amelyek a földbe döngölik az önértékelésüket.
Nem csoda hát, hogy egyesek az egyik közösségi platformon fakadnak ki, ahogyan azt egy ismerősöm is tette: dühösen és zaklatottan írta ki az üzenőfalára a családjának címzett sorokat, és biztosan nem ő az egyetlen kínai nő, aki az idén is papagáj módjára ismétli a rokonságnak, hogy
„Kösz a jó tanácsot, de ez az én életem. És igen, én is szeretlek, baszki.”
