Ha nem akarunk mosóport eladni vele, akkor nincs?

  • Kovács E. Málna
  • 2016. június 21.

Magyar Mandarin

Látlelet a mosóporos kínai és a nyíltan kimondott hazai rasszizmusról – meg egy optimista cikkíróról, aki szerint az utóbbi nem létezik.

Csaknem egy hónap telt el azóta, hogy a rasszizmus, a mosópor és a kínai reklám egy mondatban borzolta a kedélyeket a hazai és nemzetközi online platformokon, egészen addig, amíg a sanghaji Leishang Cosmetics elnézést nem kért a közzétett rasszista videós tartalomért, és – a nyugati média fogyasztóinak túlérzékenységén sajnálkozva – törölte.

false

 

Fotó: YouTube.com/shangaiist.com

A szóban forgó képsorokon egy kínai lány és egy fekete srác közti mosókonyhai idillt láthatunk, ami a reklámozott termék felbukkanásával vesz drámai fordulatot: a lányt festékes pólóban megközelítő srác simogatás helyett mosókapszulát kap a szájába, ezután partnere a gép dobjába gyömöszöli, ahonnan a mosás lejártával egy tiszta, hófehér pólós kínai fiú mászik ki.

false

 

Fotó: YouTube.com/shangaiist.com

A Kínában élő expatközösséget kiszolgáló, angol nyelvű shangaiist.com hírportál szerint nem egyedi eset, hogy a bőrszín, avagy a faji megkülönböztetés kérdése a reklámokban kerül elő: erre a hivatkozott cikkükben egy kilenc évvel ezelőtti, Olaszországban bemutatott kisfilm példáját hozzák: az idén májusban napvilágra került változathoz kísértetiesen hasonló képsorokon rendhagyó módon reklámozták a színeket: egy fehér srácot tettek a gépbe, majd a program végeztével egy színes bőrű ugrott ki belőle.

false

 

Fotó: youtube.com/shangaiist.com

Egy olyan videó is kering a neten, amelyben sanghaji vloggerek helyzetgyakorlatokkal és amatőr színészekkel mutatják be, hogy milyen érzés lehet Kínában feketének lenni. Az anyagban szó van többek között az abszurd és groteszk munkaerő-piaci helyzetről, amelynek sajátja, hogy az anyanyelvi (és az angoltanári álláshoz túlképzett) afro-amerikai nem rúghat labdába egy fehér bőrű, képzetlen és tapasztalatlan pályázóval szemben, mert az iskola és a szülő – a világosabb bőrszíne miatt – az utóbbit akarja a tanteremben látni a gyerekekkel. Szó van benne persze arról is, hogy a helyiek szerint a rasszizmus nyugati jelenség, ami Kínában nem létezik. Ez azért nagyon érdekes, mert én is sokszor idézem a Miért utáljuk…? sorozat kínaiakról szóló szerzőjét, J.C. Yangot, aki arról, hogy hogyan látnak másokat, a következőket írta 1995-ben: „a kínaiak nem ismerik az idegengyűlöletet. Olyannyira nem törődnek másokkal, hogy percnyi fáradságot sem pazarolnak holmi gyűlölködésre.”

Ugyanitt írta azt is, hogy „egy ideig, ugyancsak stratégiai okokból, Fekete-Afrikát is patronálták, de e barátság mögött semmiféle meggyőződés sincs. Ha pedig valakit utálni kell, akkor azok a japánok a világháborús megszállás miatt…” Elképzelhető, hogy Yang ma már egészen mást írna az idegengyűlöletről.

Én magam is tanúja voltam olyan esetnek a kínai főváros egyes szórakozóhelyein, amikor a biztonsági őrök egy feketékből álló társaságot gond nélkül kiállítottak a sorból „telt ház van” kifogással, majd a szemük láttára, kaján vigyorral az arcukon tessékelték be az utánuk következő ötven embert.

A groteszk ebben az, hogy ugyanebben a városban (Sanghajban pedig talán még inkább) az afro-amerikai rappereket megszégyenítő módon adnak telt házas koncerteket a hiphop műfaját magukénak érző kínai előadók, akik készakarva majmolják tengerentúli kollégáikat, és óriási igény van rájuk.

A kettős mércének még ennél is ikonikusabb példája a Kínában tomboló kosárlabda-őrület, különös tekintettel az egyik játékosra, a Pekingben saját szobrot és múzeumot is magáénak tudó Stephon Marburyre, aki az NBA-t cserélte a Kínai Kosárlabadaszövetség színeire (a CBA-re) és úgy tűnik, hogy óriási társadalmi megbecsültségre tett szert vele.

A fentiek tükrében elismerem, hogy a világon mindenhol nehéz együtt élni az explicit rasszista megnyilvánulásokkal, engem mégis a videóról cikkező oldal  bevezetője ütött igazán arcon, mert a szerző úgy fogalmaz, hogy a Kínában élő expatek számára bizonyára meglepő az ott tapasztalható rasszizmus vezérelte diszkrimináció, ami biztosan eltér attól, amit az olvasó a saját országában tapasztal. Pedig nem lehet azt mondani, hogy azért, mert nálunk nem készült belőle kapszulareklám, a jelenség Magyarországon nem létezik!

Őszintén elszomorít, hogy a hátrányos megkülönböztetés bizony mindenhol ott van: expressis verbis jelenik meg a mindennapokban, beszivárog a munkahelyekre, a lépcsőházakba, az éttermekbe, a pályaudvarokra, az iskolákba, az üzletekbe, a vasárnapi ebédekbe, az orvosi rendelőkbe, a teaházakba és az országházakba, mert mostanában úgy tűnik, hogy ha Magyarországon másmilyen színű, származású, vallású, szexualitású, hajléktalan, menekült vagy egyszerűen csak a szomszéd tehene vagy, akkor dögölj meg.

És ugyanúgy a megkülönböztetés lehet a gyökere azoknak a látensen (dehogyis látensen) diszkrimináló elismerő megjegyzéseknek is, mint amilyen az, hogy a Jóskának „fekete a bőre, de szeretik a munkatársai”, vagy a Gizi „nem magyar, mégis milyen jó munkaerő”!

Lefogadom, hogy a Kínában élő kolléga nem töltött el hosszabb időt nálunk; nem volt munkakereső, és nem állították ki a sorból a diszkó előtt, éppen ezért biztosan nem gondolta, hogy ízekre szedem majd az optimista megjegyzéséért. Én ugyanis – kétségkívül jóval kevésbé optimistán – a pekingi íróasztalt átmenetileg budapestire cseréltem, és úgy gondolom, hogy ha Magyarország az otthon, akkor a rasszizmus szülte diszkrimináció itt is ugyanolyan, mint ott, ahol az afroamerikaiak ellen mosóporral akarnak föllépni.

Figyelmébe ajánljuk

A kávékapszula környezettudatos szemmel

  • Fizetett tartalom

A kávékapszula rendkívüli népszerűsége világszerte kétségtelen, ám a kényelmes és gyors kávézás mögött rejlő környezeti, gazdasági és társadalmi kérdések kevésbé kerülnek reflektorfénybe. Az alábbi írásunkban ezeket a fontos aspektusokat vizsgáljuk meg, hogy egy átfogó képet kapjunk a modern kávéfogyasztás egyik legmeghatározóbb trendjéről.

6 téma, ami ma már egyre kevésbé számít tabunak

  • Fizetett tartalom

A társadalom folyamatosan változik: átalakul, hogy milyen eszközöket használunk, hogy milyen elfoglaltságaink vannak a mindennapokban, hogy milyen tempóban éljük az életünket – és persze az is, hogy milyen témákat beszélünk meg nyíltan. Kétségtelen, hogy embere – és persze kultúrája – válogatja, mi számít tabunak és mi nem, de általánosságban azt láthatjuk, hogy a világ soha nem volt annyira nyitott és szabadelvű, mint ma.

Így válasszunk széket ülőmunkához

  • Fizetett tartalom

Az ülőmunka ugyan kényelmesnek tűnhet, viszont óriási terhet róhat az ízületeinkre és izmainkra is. Éppen ezért ajánlott egy valóban komfortos szék mellett dönteni, hogy még az igazán hosszú munkaórák után se fájjon a gerincünk vagy a derekunk. Hogyan érdemes széket választani az igényeinkhez mérten? Mutatjuk a pontos válaszokat!