Halál a tanteremben: a boldogtalan és a boldogtalanabb modell

  • Kovács E. Málna
  • 2016. január 21.

Magyar Mandarin

Magyarországon egyelőre elképzelhetetlen, hogy a vizsgát felügyelő tanár a vizsga ideje alatt meghal a tanteremben, és ez senkinek sem tűnik föl. Kínában, úgy tűnik, más a helyzet.

A kínai központi televízió most egy kelet-kínai iskolában történtektől hangos: az újévi szünet előtti utolsó megmérettetésen vizsgázó nyolcadikosok csak akkor hívták a szomszéd tanteremben lévő felnőtteket segítségért, amikor a felügyelőjük az idő lejártát nem jelezte; később derült ki, hogy nem is lélegzett: hirtelen szívmegállás következtében már azelőtt elhunyt, hogy a teremben ülők észrevették volna. A szülők és az iskolák most egymásra mutogatnak. A rendszer túlságosan leterhelt, teljesítményorientált, kőszívű és érzéketlen diákokat nevel ki, ezért – mondják a szülők – nem csoda, ha a padban ülő tanuló képtelen a felügyelőre is figyelni. A gyerekek még a horkolásra emlékeztető nyögések hallatán sem gyanakodtak, mivel a délutáni alvás Kínában még a munkahelyeken is elfogadottnak minősül.

Egy korábbi bejegyzésben flegmatikusnak neveztem a kínai embereket; ecseteltem, hogy olykor mennyire nem érdekli őket a másik; hogy az ujjaival az asztalon doboló kolléga vagy a zajfüggő szomszéd üvöltözése az átlagembert egyáltalán nem zavarja, de az meg sem fordult a fejemben, hogy a kínai média az oktatási rendszer sajátjai mellett az érdektelenséget okolja a történtekért. A kínai iskolások első látásra szívtelen, érzéketlen és hihetetlenül önző attitűdje (a történtek kapcsán elővett első számú felelős) sajnos második látásra is az. Én sehol máshol nem tanultam annyit erről a társadalomról, mint az ötévesek között. Abban a kérdésben, hogy Kínában mennyire érvényesül a hatalomnak kijáró presztízs, milyen a hatalmi távolságtartás, a gyerekekkel már a kezdet kezdetén állást foglaltatnak. A nagy hatalmi távolságú társadalmakban a pozíció és a hierarchia mindenhol explicit és igényelt. Ezért nem működött egyetlen alkalommal sem „a táblához kihívott gyerekekkel” végrehajtott feladat, mert függetlenül attól, hogy ki következett, a kicsik (mivel nem voltak egyforma magasak, szó szerint) egymáson taposva ölték egymást a tábla mellett.

Kínában is maximális tisztelet járna a tanároknak, az abszolút igazság megtestesítőinek, de nagyon érdekes ellentmondás rajzolódik ki akkor, ha ezek a kulturális dimenziók az oly jellemző flegmatizmussal párosulnak. Az iskoláskorban még formálható kicsik szinte kőbe vésett útravalókkal érkeznek a tantermekbe, ahol ember legyen a talpán, aki képes azokon lágyítani. Olykor én is vállon veregettem magam, amikor egy rendezvényen a négy gyerekre számolt csokiadagra öten jelentkeztek, és elértem, hogy az egyik kisfiú megfelezze a sajátját a mellette ülővel. Kínában a tehetős szülők többsége amerikai egyetemre akarja küldeni a gyerekét, de az amerikai tanárok óriási ellenállásba ütköznek nemcsak a kulturális különbségek, hanem a megváltoztathatatlan beidegződések láttán is. Nem egy olyan expat szülőről hallottam, aki a kínai iskolából azért akarta kivenni a nem kínai csemetét, mert a többiektől eltanult, ráragadt szokásaival nem bírt, a megváltozott attitűdöt képtelen volt kezelni.

Az eredményeik mellett sem mehetünk el szó nélkül, de az biztos, hogy annak, hogy a kínai nagyvárosok diákjai – különös tekintettel a pekingi és a sanghaji gyerekekre – a matematika és a természettudományok terén világviszonylatban is kiemelkedően szerepelnek, túl nagy ára van. Ugyanebben a kelet-kínai tartományban, Jiangsuban fordult elő 2012-ben, hogy két diák azért ölte meg magát, mert nem tudták befejezni a házi feladatukat. Egy másik tanulót pedig ugyanitt annyira féltett a családja attól, hogy leszerepel a kilencórás egyetemi felvételin, a gaokaón, hogy nem mondták el neki, hogy az édesanyja két héttel a vizsga előtt meghalt. Nem lehet vitatkozni tehát azzal, hogy az iskolásoknak olyan sok mindennek kell eleget tenniük, hogy a teljesítményükön és az eredményeiken kívül másra aligha marad energiájuk. A velük szemben támasztott elvárásokat magam is tapasztaltam: az a gyerek, aki hétköznap este 8 után (hétvégén pedig reggel 8 előtt) az én angolóráimon ült a csak a nyelvi képességeit fejlesztő magániskolában, már túl volt az általánosban vagy a gimnáziumban tartott fejtágításon, és jobb esetben valamilyen sport- vagy művészeti különórán is. A házi feladatára persze így is csak késő este vagy éjszaka maradt ideje. Ezek a gyerekek a felső középosztályba tartozó családok csemetéi voltak, így a megfigyeléseim csak erre a társadalmi rétegre korlátozódtak, abban viszont biztos vagyok, hogy akinek nem futotta az angol korrepetálásra, az a gyerek sem került haza este 7 előtt, hiszen az iskola utáni pingpong, úszás vagy zongoraóra az ő napjának is a része volt.

A világ boldogabbik, európai felén olykor megesik, hogy egy iskolai kiruccanás alkalmával valamiféle kötelező védőfelszerelés viselése miatt a gyerekek tetvesek lesznek; ebbe egy kicsit belehal az egész család, mert azt gondolják, hogy mindenki koszosnak tartja őket, holott az egésznek semmi köze sincs a tisztálkodási szokásaikhoz. Az eset persze nem is nyomja rá úgy a bélyegét az intézmény mindennapjaira, mint a hazai oktatáspolitikában beállt változások.
Magyarországon talán éppen a jelenlegi rendszer sajátjaiból adódó frusztráció és elkeseredettség a bizonyíték arra, hogy itthon egyre több a gyerekek leterheltségéért is (!) aggódó és a hangját hallató pedagógus, noha korántsem ez az egyetlen oka annak, hogy egy iskola mindennapjaiba tanár és diák is egy kicsit belehal.

És a világ boldogabbik, európai felén elképzelhetetlen az, hogy ez senkit sem érdekel.

Figyelmébe ajánljuk

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.