Kovács E. Málna

Hiányzik a köpet a járdáról, az orrfújás kézzel, a tömeg a metrón, a patkány a konyhában, a mosoly az arcokon, az idegen szemek agresszív, de bájos bámulása. A nyolcvanadik emeletek, a vasárnapi nyitva tartás.

„Attól még, hogy széles a járomcsontom és fekete a hajam, nincs a homlokomra írva, hogy finom teát teszek eléd, aztán megmasszírozom a talpad” - mondják az európai-amerikai expatek ázsiai választottjai; azt pedig, hogy sokan csak a vakon engedelmes, filigrán és dominálható nőt látják bennük, pláne kikérik maguknak.

Noha a kínai vezetés nem enged jelmezben közlekedő utasokat a metró területére, az apácajelmezes prostik valahogy mindenütt ott vannak – Pekingben is.

Ekkor gondolkodtam el a helyiek és a nyugatiak közötti baráti kapcsolatokról: valóban úgy tűnhet, mintha ez a két „kaszt” csak varázserő segítségével keveredne?

Szerintem meg „ez az a hely a világon, ahol boldogulhat ugyan az ember, de azért többnyire inkább rábaszik”.

Én a taposóaknákat keresem, ő a rákokat nézi. Mellettünk jókedvű fiatalok rúgják a bőrt. Hirtelen nagyon öregnek és megkeseredettnek érzem magam. Ha nem félnék a kambodzsai tengerpart üvegszilánkos-szemetes homokjától, esküszöm, beállnék focizni.

Eszembe jut, mikor elmesélte, hogy a közelmúltban rengeteg barátjának kellett menekülnie, és a legtöbben Európába mentek, mint aki helyettük hiszi, hogy Európában könnyebb lesz, és nem mertem mondani, hogy a szerb–magyar határon nem lesz az.

A nyár utolsó hónapjának közepe van (Pekingben is), és én ebben a pár hónapban többet fáztam, mint télen bármikor.

Ilyen az, amikor egy helyiségben mintegy száz színes hajú japán képregényfigura szaladgál, mégis mindenki téged néz.

Fél órán át bírtam magamban tartani, hogy félek. Az ablaktól tisztes távolságot tartva lestem a járdának, háztetőknek csapódó esőcseppeket, a fehér villámokat, ezt a hangtalan égi háborút, majd büszkeségemet feladva vad üzenetküldésbe kezdtem.

Kínában úgy tartják, hogy a látszólag domináns és szexi kínai férfiak mellett egy-egy segítségre szoruló, éretlen baba áll, akit a hímek a kedvük szerint irányíthatnak. De Kínában úgy is tartják, hogy ezek a szexi férfiak hülyék.

Kínában nem elég fehér színűnek lenni, ha az embernek nő létére olyan frizurája van, mint az enyém: a fényképes önéletrajzomat átböngésző HR-esek közül nem egy kérdezett rá, hogy mindig ilyen maszkulin külsőm van-e.