„Majd megnézlek több képen, ha bővíted a galériádat, aztán ha elsodortál, jövök sorszámot tépni és udvarolni. Persze a fentieket zárójelbe tehetnénk, mert levélben tényleg jobb vagy, mint az átlag, de esetleges romantikus perspektíváinkat megalapozandó tudnom kéne, hogy tetszel-e nekem úgy. ”
Veszettül villódzott a sárga boríték azon a társat kínáló netes felületen, majd a fenti sorok ömlöttek ki belőle. Akárki is küldte őket nekem évekkel ezelőtt, amikor még az internetes társkeresés genderszempontú megközelítéséről akartam tanulmányt írni, biztosan nem merült föl benne, hogy én bizony kizárólag az információéhségemet kielégítendő indultam volna a randira.
A helyzet az, hogy sokan voltak olyanok, akikhez leginkább a készülő anyag miatt indultam, és ha elegen lettek volna a tanulmány befejezéséhez, akkor most joggal neheztelhetnének rám a „drága autós harmincas” vagy a „nős negyvenes” jeligék és a nem tisztességes szándékaim miatt, de mindenkit, aki most magára, vagy épp rám ismert megnyugtatok, hogy az írás azóta sem készült el.
A kínai közösségimédia-platformokon nézelődve viszont egy olyan jelenség jött velem szembe, ami kísértetiesen hasonlít az én egykori kutatási módszeremre, csak az enyémért semmilyen körülmények között nem járt volna halálbüntetés.
A kínai szokásjog azonban úgy tűnik, egészen másmilyen.
Csaknem egy hónap telt el azóta, hogy Kínában megtartották a 2016-tól kezdve évente megrendezendő első biztonsági-titkossági edukációs napot, ami a Központi Nemzetbiztonsági Bizottság rendhagyó figyelmeztetésében csúcsosodott ki, a felhívás pedig egy Veszélyes szerelem című kampány formájában járta be a kínai fővárost.
A kampányban egy tizenhat kockás képregényben egy Xiaoli nevű fiatal nő áldozattá válását mutatják be, amit a következőkben próbálok meg röviden összefoglalni:
| ||
Xiaoli, a főhős beszél angolul és mindig szívesen gyakorolja a nyelvet. Egy barátnője unszolására megy el egy vacsorára, amin egy Kínában dolgozó ösztöndíjas, David is részt vesz, aki mint mondja, az országgal kapcsolatban végez kutatást, és egy rövid bemutatkozást is kér a jelenlévőktől. Xiaoli beszámol róla, hogy a főiskola befejezése után köztisztviselőként kezdett el dolgozni, és a nemzetközi nyilvánosságot érintő ügyekre specializálódott. Az eseményt követő napokban David egyre gyakrabban keresi a nő társaságát, majd egy gyertyafényes vacsorán szerelmet vall neki, és ez az egész a kettejük szenvedélyes párkapcsolatával végződik. Ha együtt vannak, David mindig érdeklődik Xiaoli munkájáról, és mivel a kutatási eredményeihez nem is találhatna jobb forrást, a nőt kéri meg rá, hogy ossza meg vele a hozzá tartozó - államtitoknak minősülő - bizalmas információkat. Xiaoli először a titoktartási kötelezettségére hivatkozva ellenáll, de a férfi szép szemei és a bennük csillogó tudásvágy mégis rábírja arra, hogy a következő találkozóra a fájlok másolatával érkezzen.
| ||
Miután David megígéri neki, hogy az egész köztük marad, és csak a kutatásához használja a dokumentumokat, a nő soha többet nem hall a férfiról, megjelennek azonban nála a kémelhárítás munkatársai, és tőlük kell megtudnia, hogy szíve választottja kém, és Xiaoli csak a bizalmas katonai és politikai információk miatt kellett neki.
A Peking-szerte elhelyezett plakátokon az utolsó két kocka alatt a hatóságok felhívása olvasható: a kínai büntető törvénykönyv egyes szakaszaira hivatkozva emlékeztetnek a kémkedés törvényi tényállására és annak büntetési tételeire, sőt még a kémelhárítási törvényben foglaltakat is idézik: a negyedik fejezet 27. szakaszára hivatkozva figyelmeztetik a területen kívüli intézményeket és természetes személyeket, hogy amennyiben kémkedésben vesznek részt vagy ahhoz anyagi támogatást nyújtanak, a büntetőjogi felelősségre vonás lehetősége rájuk is vonatkozik.
| ||
A KKP Központi Bizottsága és a kínai államtanács a terrorcselekmények megelőzése végett 2015 áprilisában kibocsátott körlevele is mutatja, hogy a kínai államfő a nemzetbiztonság fenntartását a korábbiaknál összetettebb feladatként jelölte meg; egy évvel később pedig már ott tartunk, hogy minden kínai nőnek – de a kormányt is érintő információk feldolgozásában jártas köztisztviselőknek különösen – vigyáznia kell az őket megkörnyékező külföldi állampolgárokkal, mert ha egy bimbózó szerelem kezdeti szakaszában utóbbiak részére illegális adatszolgáltatást valósítanának meg, akkor a köztisztviselőt 5-től 10 évig terjedő szabadságvesztéssel, a társadalmi veszélyesség mértékének fényében azonban akár halálbüntetéssel is rendelheti a törvény büntetni.
Ezek szerint aki nem akarja őrizetbe vételtől és a politikai jogaitól való megfosztástól fenyegetve érezni magát, jobb, ha egyáltalán nem áll szóba idegenekkel.
Olyanokkal pedig, akiknek vörös vagy szőke hajuk, nagy orruk, fehér vagy épp fekete bőrük és kék szemük van, pláne nem.
