Egyetértek-e a magyar miniszterelnökkel Pekingben?

  • Kovács E. Málna
  • 2015. szeptember 11.

Magyar Mandarin

Eszembe jut, mikor elmesélte, hogy a közelmúltban rengeteg barátjának kellett menekülnie, és a legtöbben Európába mentek, mint aki helyettük hiszi, hogy Európában könnyebb lesz, és nem mertem mondani, hogy a szerb–magyar határon nem lesz az.

Megesett, hogy újonc érkezett a pár száz fős pekingi közösségünkbe, és az egyik mexikói kollégám azt találta mondani, amikor bemutatott, hogy Csehországból jöttem. Mindez nagyjából egy évvel ezelőtt történt, mikor még mosolyogva, de határozottan siettem kijavítani, hogy magyar vagyok.

Ma már nem sietnék.

false

Korábban is előfordult, hogy pironkodva álltam a sarat, mikor egy nagyobb társasággal egy asztalnál a pekingi kacsa mellett a szélsőjobb magyarországi térnyerése vagy a hazai netadó is terítékre került, de soha azelőtt nem feszengtem a magyar állampolgárságom miatt annyira, amennyire az elmúlt hetekben. Mert ma már szégyellem magam, amikor a legjobb barátaim a vacsoraasztalnál azt mondják, ciki a helyzet nálunk; amikor értetlenül állnak a hírek előtt, és engem kérdeznek, mintha magyarázatot várnának, mintha nekem volnának vállalható észérveim; amikor a tanzániai barátom SMS-ben azt kérdi, vannak-e afrikaiak a menekültek között, és egyetértek-e a menekültkérdés kezelésében a magyar miniszterelnökkel; amikor azt firtatja a szíriai ismerősöm, hogy ismerem-e a rugdosó operatőrt, és amikor eszembe jut, amikor elmesélte, hogy a közelmúltban rengeteg barátjának kellett Szíriából elmenekülnie, és a legtöbben Európába mentek, és olyan volt, mint aki helyettük hiszi, hogy Európában könnyebb lesz, és nem mertem mondani, hogy a szerb–magyar határon nem lesz az. És amikor a Facebook kínai változatán érkező privát üzenetekben hírportálokra vezető linkek és kérdőjelek várnak, és nekem vissza kell írnom, hogy azok a képek Magyarországon készültek.

A kereső szerint a kínai állami hírügynökség 479 menekültválsággal kapcsolatos angol nyelvű hírt adott ki eddig, és ma már nincs a közvetlen környezetemben olyan, aki ne kapcsolná össze a problémát az elmúlt hetek magyarországi eseményeivel. Ennek többek között az az oka, hogy a híradások többsége most már nem is a kérdés komplex megismertetésével foglalkozik, hanem csak a hírértékre utazva drámai képsorokat közöl, amelyek közepén biztosan ott villódzik majd a „Hungary” felirat.

Noha a mandarin nyelven tudósító médiumokról kevésbé tudok nyilatkozni, a pekingi székhelyű Kínai Központi Televízió esetében például megdöbbentő dologba futottam bele: a rugdosó operatőrről szóló egyik online hír szerzője (annak angol fordítása szerint legalábbis) többször is hangsúlyozza, hogy a képen látható és a szóban forgó embereknek nincs olyan papír a kezében, ami legális tartózkodásra jogosítaná őket. Miközben már nem szabadkozom, sokkal inkább előre és utólag bocsánatot kérek mindenkitől, aki elkerekedett szemmel kérdőn méreget, remélni sem nagyon tudok. Sajnos nem tudom őszintén remélni, hogy a környezetemben élő nemzetközi közösség képes értékelni, vagy legalább elismerni a menekülteket segítők emberségét, mert az most mintha (rendkívül igazságtalanul) elveszne az embertelenségben.

És ijesztő, hogy én most úgy érzem, hogy ha holnap újonc érkezne a pár száz fős pekingi közösségünkbe, és az egyik mexikói kollégám azt találná mondani, amikor bemutat, hogy Magyarországról jöttem, akkor rákvörösen, megszégyenülve sietnék meggyőzni arról, hogy összekever valakivel.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.