Sárga és egyéb lázakról

  • Kovács E. Málna
  • 2015. november 22.

Magyar Mandarin

„Attól még, hogy széles a járomcsontom és fekete a hajam, nincs a homlokomra írva, hogy finom teát teszek eléd, aztán megmasszírozom a talpad” - mondják az európai-amerikai expatek ázsiai választottjai; azt pedig, hogy sokan csak a vakon engedelmes, filigrán és dominálható nőt látják bennük, pláne kikérik maguknak.

„Koreai-amerikai lánnyal kezdtem el randizni, és örökre megváltozott az életem. Annak a törékeny kislánynak óriási szexuális étvágya volt; ez az ellentét teljesen elvette az eszemet.” Ez csak egy a saját magát Rice Kingnek nevező, kizárólag ázsiai nőkre utazó férfi vallomásai közül, a lényeget azonban jól láttatja, ugyanis a soviniszta férfifantázia egyik legszignifikánsabb sajátjára mutat rá: a nő legyen filigrán alkatú, birtokolható és a férfinak alárendelt, vagyis – teszik hozzá a sárgaláz fétis bűvkörében élők – legyen ázsiai. Mások a szexis, nőies és egzotikus kisugárzást emelik ki legfőbb motivációként, a sor azonban ízlésfüggő és vég nélkül folytatható. A magyarul borzasztóan csengő sárgaláz, avagy a „Yellow fever” fetish jelensége afféle párválasztási preferencia, aminek persze megvan az ellentettje is a palettán, vagyis létezik „Black fever”, de még „White fever” fetish is. Pekingi tartózkodásom alatt a kaukázusi srác-kínai lány duóval számtalan esetben találkoztam, a jelenség ok-okozati összefüggéseit (ha egy párkapcsolatban lehetnek ilyenek egyáltalán) viszont már írók és antropológusok segítségével próbálom megfejteni.

A japán Reina Mizuno egyetemistaként 2004-ben a Harvard egyik kari lapjában publikálta Sex and the Campus: Attack of Yellow Fever című cikkét, amelyben a vágyott tökéletes ázsiai feleség fétisétől elvarázsolt férfiakat kérdezett, és aligha lepte meg egy csoporttársa válasza, akinek saját elmondása szerint nemcsak a párkapcsolati kilátásait, hanem az egész életét megváltoztatta egy koreai lánnyal való első randi. Mizunónak ázsiai nőként vegyes érzelmei voltak a jelenséggel kapcsolatban, annyit azonban már tíz évvel ezelőtt is remélni mert, hogy így talán eljuthat odáig a világ, hogy a partnerünk színe egyszer majd nem fog számítani.

Mint ahogyan azt Sheridan Prasso, az Ázsiára specializálódott antropológus-újságíró is hangsúlyozza, a nők azonnal képesek kiszúrni a sárgaláz fétises férfiakat. Prasso interjúalanyai a legtöbb esetben az elődeik „színéből” indulnak ki: ha a választottjuknak minden korábbi barátnője ázsiai volt, akkor egészen biztosan igaz rájuk, hogy a fétis bűvkörében élnek és választanak. Ráadásul az ilyen férfiak egy szabad prédának tűnő ázsiai nő felé akkor is kihívó pillantásokat vetnek majd, ha éppen szívük választottjával randiznak, mondják a megkérdezett hölgyek. Nem volna szabad valamiféle leküzdhetetlen és már-már függőséggel vetekedő kórként tekinteni a jelenségre, de a tökéletes ázsiai feleség fogalma olyan létező és vágyott dolog egyes nyugati férfiak életében, hogy olykor valóban nehezen tudnak uralkodni magukon. „Attól még, hogy széles a járomcsontom és fekete a hajam, nincs a homlokomra írva, hogy finom teát teszek eléd, aztán megmasszírozom a talpad” – mondja egy Prasso által megkérdezett thai nő, aki azért érzi diszkriminatívnak a férfiak rajongását, mert olykor nem tudja másként interpretálni, mint a személyisége elleni támadásként. Úgy érzi, hogy külső jegyei miatt egyáltalán nem számítanak a belső értékei, azt pedig, hogy sokan csak a vakon engedelmes, filigrán és dominálható nőt látják benne, kikéri magának.

Nem lehet könnyű persze a másik oldalnak sem: azoknak az ázsiai-amerikai férfiaknak például, akik abban a reményben utaznak a Távol-Keletre, hogy a nyugati nőkénél tradicionálisabb értékrenddel bíró, a nagyanyjukhoz hasonló nőt találjanak maguknak. Érdekes az is, hogy a sárgaláz nem kizárólag az európai vagy amerikai párkeresőkre jellemző: egy 2001-ben végzett kutatás eredménye szerint a japán férfiak például legszívesebben kínai feleséget választanak maguknak, őket pedig a filippínó, koreai és thai nők követik a sorban. Persze a statisztikák tekintetében Európa is képviselteti magát. Németországban 1992 és 2002 között megkétszereződött az ázsiai feleségek száma, és a legtöbben thai hölgyet választottak maguknak. Az ázsiai nőkre jellemző külső – ha eltekintünk a jelenség eleve diszkriminatív voltától – más esetben komoly hendikepnek minősül, ha valaki kifejezetten nem ázsiai férfiakra utazik. A Japánhoz tartozó Okinawa szigeteken élő nők a helyi afroamerikai tengerészeket szoláriumbarna bőrrel, Beyoncé-frizurával igyekeznek meghódítani; őket a fekete férfiakon kívül senki más nem érdekli.

Elgondolkodtam azon, hogy az efféle „black fever” és minden izzadtságszagú próbálkozás csak eszköz-e a tömegből, az átlagból való kitűnésre, mint ahogyan azon is sokat gondolkodtam, hogy erről van-e szó azoknak a szingli kínai lányoknak az esetében, akik egy-egy estére feltűnően barátságosak a hozzám hasonló európai lányokkal. A keringőre való felhívás rendszerint bárokban és szórakozóhelyeken érkezik néhány pohár után, én azonban sosem vagyok meggyőződve róla, hogy a nálam bepróbálkozó nők biztosak magukban, illetve a bi- avagy a homoszexualitásukban.
Olyan ez, mintha fogadást kötöttek volna, vagy a fent felsorolt lázakkal foglalkozó tanulmányok szerzőinek szeretnének fricskát mutatni: hallja meg a világ, hogy nem elég, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem szeretik, ha alárendelt, irányítható és törékeny nőkként tekintenek rájuk, nem is vágynak az őket lázasan becserkészni vágyó férfiakra. Néha – legyen ez bár óriási meglepetés – elutasítják a társadalmi konvenciókat, a vegyes házassággal járó „státuszváltozást” és a kulturális különbségeket; inkább az európai utazót hívják meg egy italra, majd diadalittasan azzal a mottóval térnek haza, hogy valóban óriási, felszabadító különbség van aközött, hogy te választasz és aközött, hogy téged választanak.

Figyelmébe ajánljuk

A kávékapszula környezettudatos szemmel

  • Fizetett tartalom

A kávékapszula rendkívüli népszerűsége világszerte kétségtelen, ám a kényelmes és gyors kávézás mögött rejlő környezeti, gazdasági és társadalmi kérdések kevésbé kerülnek reflektorfénybe. Az alábbi írásunkban ezeket a fontos aspektusokat vizsgáljuk meg, hogy egy átfogó képet kapjunk a modern kávéfogyasztás egyik legmeghatározóbb trendjéről.

6 téma, ami ma már egyre kevésbé számít tabunak

  • Fizetett tartalom

A társadalom folyamatosan változik: átalakul, hogy milyen eszközöket használunk, hogy milyen elfoglaltságaink vannak a mindennapokban, hogy milyen tempóban éljük az életünket – és persze az is, hogy milyen témákat beszélünk meg nyíltan. Kétségtelen, hogy embere – és persze kultúrája – válogatja, mi számít tabunak és mi nem, de általánosságban azt láthatjuk, hogy a világ soha nem volt annyira nyitott és szabadelvű, mint ma.

Így válasszunk széket ülőmunkához

  • Fizetett tartalom

Az ülőmunka ugyan kényelmesnek tűnhet, viszont óriási terhet róhat az ízületeinkre és izmainkra is. Éppen ezért ajánlott egy valóban komfortos szék mellett dönteni, hogy még az igazán hosszú munkaórák után se fájjon a gerincünk vagy a derekunk. Hogyan érdemes széket választani az igényeinkhez mérten? Mutatjuk a pontos válaszokat!