Mikor a vérben úszó szemgolyók, pókokkal teleszórt spagetti és macskából sütött keksz animált, megzenésített egyvelegét a falra vetítve egy halálfejes műanyag baltával a kezemben beállítottam egy csapat tízéveshez, egy kislány kuncogva odavetette, hogy „de cuki!”, majd bezsebelte az előkészített cukorkákat, és ezzel le is tudta a halloweennek nevezett cirkuszt. Nem ő az első kínai ismerősöm, akit hidegen hagy az október utolsó napján Pekingben – és más kínai nagyvárosokban is – kötelezően rendezendő buli, hiszen a karácsonyhoz hasonlóan mindössze az expateket és a belőlük élő italkereskedéseket hozza lázba.
Ettől még simán belebotlani fejből kilógó agyvelővel mászkáló maszkos alakokba, akik a város méreteiből és egyéb sajátosságaiból adódóan döbbenetes tömegben özönlik el a világot, ezért a kínai vezetés következetesen nem enged maszkban, jelmezben, ijesztő sminkben vagy véresen közlekedő utasokat a metró területére. A 2014-es évben a közeledő APEC-csúcs miatti előkészületek hevében ezt az ad hoc szabályt annyira komolyan vették, hogy a pánikkeltésre alkalmas jelmezek viselőivel szemben rendőri intézkedést, letartóztatást helyeztek kilátásba.
A holdnaptár hetedik hónapja (aminek egy része a Gergely-naptár szerinti októberre esik) Kínában is az élők és a holtak közti kapcsolat jegyében telik, amire a gui yue, azaz szellemhónap elnevezés is utal. A hagyomány szerint a szellemek ebben az időszakban egy kis szórakozás reményében egyszerűen átsétálnak a túlvilágról, ami sokakat olyan komoly félelemmel tölt el, hogy minden veszélyes tevékenységet, így például az úszást is kerülik, és nem szívesen maradnak egyedül kivilágítatlan helyen, hiszen ilyenkor mindenütt holt lelkek masíroznak. És bár az ilyenkor esedékes hagyományos kínai szertartásokat az expat közösség maszkos-jelmezes csoportjának hangos és őrült közlekedése töri meg, a kínaiak szinte rezzenéstelen arccal írják az efféle bulikat a nyugati szokások térnyerésének számlájára, és minden idejüket a saját halottjaiknak szentelik.
A Nyugati Han-dinasztia idejéből fennmaradt ereklye, a Szertartások könyve szerint az, hogy kegyhelyet vagy akár templomot építhessenek a szeretteiknek, csak a gazdag embereknek adatott meg, a szegény halottaknak viszont sem kegyhelyre, sem templomra nem telik, ahova visszajárhatnak, így a lelkük szabadon kószál.
Ez a hagyomány ma úgy él a köztudatban, hogy az erőszakos bűncselekmények áldozatai (vagy akiknek nem volt temetése) a holdnaptár hetedik hónapjában visszatérnek, hogy a földi javakból haláluk után részesüljenek. Az a család, aki ilyen hozzátartozót gyászol, mindent megtesz, hogy a szelleme békében és elégedetten távozzon: a szükséges javak mását papírból készítik el, majd elégetik, különösen mivel ebben az időszakban az idő is egyre hidegebbre fordul: ezt papírból készített meleg ruhákkal orvosolják, hogy felmenőik a másvilágon se fázzanak.
Igazi megnyugvást a szóban forgó hetedik hónap utolsó napja hoz csak, amikor a hiedelem szerint a túlvilág kapuját visszazárják, a szellemeket pedig hazaküldik, ezért az elveszített szeretteiket gyászoló rokonok ismét a máglyára pakolják a papírból készített ruhákat és a papírpénzt, hogy felmenőiknek mindene meglegyen a következő kapunyitásig.
A halloweennapi buli tehát Kínában inkább elgondolkodtató, mint vidám, de ez csak a józan és szemfüles utazónak tűnik föl ilyentájt: a pekingi (ahogyan a kantoni vagy a sanghaji) expat közösség nagyja ugyanis boszorkányjelmezben, parókában és seprűnyélen táncolva őrjöng, sőt: soha máskor nincs ennyi apácajelmezes Marilyn Monroe odakint.
.jpg "false")
.jpg "false")
