Sminkben, fegyverben

  • Kovács E. Málna
  • 2015. július 30.

Magyar Mandarin

Ilyen az, amikor egy helyiségben mintegy száz színes hajú japán képregényfigura szaladgál, mégis mindenki téged néz.

Pekingben a nyugati vasútállomás százméteres körzetében mostanában aligha találni olyan mellékhelyiséget, ahol nem platinaparókás, festett fekete szemű lányok igazgatják a sminkjüket szombat reggel. A piros kontaktlencsék, combközépig fűzött lakkcsizmák, méretes kardok, fehérre blansolt hajtincsek és házilag eszkábált gépfegyverek közötti talpalatnyi helyen – egy bevásárlóközpont alagsorában – bújik meg az ACG mozaikszó, ami az anime és a kosztümös performanszokra utaló cosplay rövidítése.

A képek Yukie Dong Facebook-oldaláról

A képek Yukie Dong Facebook-oldaláról

 

Ahogyan a csillámpor, úgy a versenyszellem is jelen van ezeken a hétvégi összejöveteleken, ahol lányok és fiúk a japán popkultúra karaktereivé maszkírozva pózolnak, énekelnek és táncolnak. A buli a neonszínű ragasztott póthaj és a kilencvenes években népszerű platformcsizma nélkül nem az igazi, de a látszat ellenére nem minden a külcsín. A jelenleg zajló, hétről hétre rendezett válogatók a nyomába sem érnek a tavalyi, 5200 négyzetméteren tartott megabulinak, ám az ilyenkor kötelező életérzést ezek is ugyanúgy hozzák: a cosplay világában ugyanis japán képregényfigurává kell válni, méghozzá a lehető legélethűbbé.

A résztvevők olyan fiatal képregényrajongók, akik vagyonokat költenek el a ruhájukat elkészítő szabóra, és olykor órákat utaznak a kínai fővárosba, hogy a színpadon töltött pár perc erejéig kedvenc karakterük bőrébe bújva mindenki másnál vibrálóbbak, provokatívabbak és harsányabbak legyenek. A cipőnek maszkírozott emelvényeken egyensúlyozó, törékeny lánykák büszkén pózolnak műanyag fegyvereikkel, az arra tévedő bámészkodónak viszont az az érzése, hogy egymást is nyugodt szívvel lekaszabolnák velük. A legtöbbjükről csak fénykép készül, mások viszont énekes-táncos bemutatót is tartanak a színpadon. A harc vérre megy, a résztvevőket és kísérőiket rendőrök védik, ám erre talán csak azért van szükség, hogy a zsűrire tömött sorokban várakozók ne öljék le egymást odakint.

A 2014-es döntő főszervezője, Xuan Lu a Kínai Nemzetközi Rádiónak úgy nyilatkozott, az óriási érdeklődés minden várakozásukat fölülmúlta. A programsorozatot mindössze két évvel ezelőtt indították, de óriási igény van rá, ezért a káosz ellenére mindent megtesznek, hogy a világon mindenhol oly népszerű japán popkultúrát Kínában is meghonosítsák.

Ez az enyhén paradox kezdeményezés a szintén japán eredetű Hello Kitty-őrület térnyerése óta nem meglepő, de a szkeptikusok kedvéért megjegyzem, hogy a kosztüm- és kiegészítőgyártásra szakosodott online üzletek mellett a kínai székhelyű képregényesek és a szinkronstúdiók is jól járnak a bulival. A Kaliforniában karriert befutó Yukie Dong Pekingben született. Saját elmondása szerint indentitásválságban szenved, mert civilben mérnök, de az Egyesült Államokban szinte mindenki cosplay-előadóként ismeri.

false

Yukie Dongnak már saját cédéje is van, és a kollégáinak is gyakran énekel egyet ebédszünetben. Az énekesnő a rendhagyó hobbijáról így beszélt:

„Ez a világ olyan nagyon különleges, hogy a normális embereknek nehéz elmagyarázni. A legegyszerűbb, ha azt mondom, Pikachunak beöltözve előadom a Pokémon főcímdalát.”

Talán efféle karrierre vágyik az a több száz kalandor is, aki sárga parókában izzadva várja a sorát; elmosódott fekete könnycseppjeit tizedszer is újrafesti, majd smaragdzöld szemmel, eltökélten néz a fotósra. A program jellemzően a kínai közönséget vonzza, csak elvétve akad európai. Sajnos a versenyzőknek erősen ajánlott exhibicionista attitűd dacára is nehéz, sőt lehetetlen volt megközelíteni a résztvevőket, így egy idő után már meg sem próbáltam elvegyülni a tömegben.

Inkább magamban mosolyogva nyugtáztam: ilyen az, amikor egy helyiségben mintegy száz színes hajú japán képregényfigura szaladgál, mégis mindenki téged néz.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.