Sminkben, fegyverben

  • Kovács E. Málna
  • 2015. július 30.

Magyar Mandarin

Ilyen az, amikor egy helyiségben mintegy száz színes hajú japán képregényfigura szaladgál, mégis mindenki téged néz.

Pekingben a nyugati vasútállomás százméteres körzetében mostanában aligha találni olyan mellékhelyiséget, ahol nem platinaparókás, festett fekete szemű lányok igazgatják a sminkjüket szombat reggel. A piros kontaktlencsék, combközépig fűzött lakkcsizmák, méretes kardok, fehérre blansolt hajtincsek és házilag eszkábált gépfegyverek közötti talpalatnyi helyen – egy bevásárlóközpont alagsorában – bújik meg az ACG mozaikszó, ami az anime és a kosztümös performanszokra utaló cosplay rövidítése.

A képek Yukie Dong Facebook-oldaláról

A képek Yukie Dong Facebook-oldaláról

 

Ahogyan a csillámpor, úgy a versenyszellem is jelen van ezeken a hétvégi összejöveteleken, ahol lányok és fiúk a japán popkultúra karaktereivé maszkírozva pózolnak, énekelnek és táncolnak. A buli a neonszínű ragasztott póthaj és a kilencvenes években népszerű platformcsizma nélkül nem az igazi, de a látszat ellenére nem minden a külcsín. A jelenleg zajló, hétről hétre rendezett válogatók a nyomába sem érnek a tavalyi, 5200 négyzetméteren tartott megabulinak, ám az ilyenkor kötelező életérzést ezek is ugyanúgy hozzák: a cosplay világában ugyanis japán képregényfigurává kell válni, méghozzá a lehető legélethűbbé.

A résztvevők olyan fiatal képregényrajongók, akik vagyonokat költenek el a ruhájukat elkészítő szabóra, és olykor órákat utaznak a kínai fővárosba, hogy a színpadon töltött pár perc erejéig kedvenc karakterük bőrébe bújva mindenki másnál vibrálóbbak, provokatívabbak és harsányabbak legyenek. A cipőnek maszkírozott emelvényeken egyensúlyozó, törékeny lánykák büszkén pózolnak műanyag fegyvereikkel, az arra tévedő bámészkodónak viszont az az érzése, hogy egymást is nyugodt szívvel lekaszabolnák velük. A legtöbbjükről csak fénykép készül, mások viszont énekes-táncos bemutatót is tartanak a színpadon. A harc vérre megy, a résztvevőket és kísérőiket rendőrök védik, ám erre talán csak azért van szükség, hogy a zsűrire tömött sorokban várakozók ne öljék le egymást odakint.

A 2014-es döntő főszervezője, Xuan Lu a Kínai Nemzetközi Rádiónak úgy nyilatkozott, az óriási érdeklődés minden várakozásukat fölülmúlta. A programsorozatot mindössze két évvel ezelőtt indították, de óriási igény van rá, ezért a káosz ellenére mindent megtesznek, hogy a világon mindenhol oly népszerű japán popkultúrát Kínában is meghonosítsák.

Ez az enyhén paradox kezdeményezés a szintén japán eredetű Hello Kitty-őrület térnyerése óta nem meglepő, de a szkeptikusok kedvéért megjegyzem, hogy a kosztüm- és kiegészítőgyártásra szakosodott online üzletek mellett a kínai székhelyű képregényesek és a szinkronstúdiók is jól járnak a bulival. A Kaliforniában karriert befutó Yukie Dong Pekingben született. Saját elmondása szerint indentitásválságban szenved, mert civilben mérnök, de az Egyesült Államokban szinte mindenki cosplay-előadóként ismeri.

false

Yukie Dongnak már saját cédéje is van, és a kollégáinak is gyakran énekel egyet ebédszünetben. Az énekesnő a rendhagyó hobbijáról így beszélt:

„Ez a világ olyan nagyon különleges, hogy a normális embereknek nehéz elmagyarázni. A legegyszerűbb, ha azt mondom, Pikachunak beöltözve előadom a Pokémon főcímdalát.”

Talán efféle karrierre vágyik az a több száz kalandor is, aki sárga parókában izzadva várja a sorát; elmosódott fekete könnycseppjeit tizedszer is újrafesti, majd smaragdzöld szemmel, eltökélten néz a fotósra. A program jellemzően a kínai közönséget vonzza, csak elvétve akad európai. Sajnos a versenyzőknek erősen ajánlott exhibicionista attitűd dacára is nehéz, sőt lehetetlen volt megközelíteni a résztvevőket, így egy idő után már meg sem próbáltam elvegyülni a tömegben.

Inkább magamban mosolyogva nyugtáztam: ilyen az, amikor egy helyiségben mintegy száz színes hajú japán képregényfigura szaladgál, mégis mindenki téged néz.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.