Rácz Judit

Azt hittük, az operaénekes jön egy dalesttel, de nem – Natalie Dessay, az utóbbi évtizedek legsikeresebb francia énekesnője olyannyira elhagyta ezt a pályát, hogy beszélni sem szeret róla.

Noha tenoristaként világhírű, nem így határozza meg magát. Már öt operát rendezett, most írja a harmadik regényét, műsora van az Arte tévécsatornán, rajzolgatni is szeret. A mexikói énekes Monteverdi Orfeójának címszerepét énekelte a Müpában.

Eredetileg csembalóművész, s gyakran ma is a csembaló mellől vezényli együttesét. A barokk zene specialistája, sok emlékezetes opera-előadás karmestere.

Az éneklésalapú zeneoktatás egyedülálló és kelendő magyar találmány, és a mai gyors, sokszínű világban fontosabb lehetne, mint valaha. Mi a Kodály-módszer, miért kelendő a világban, és hogyan próbálják modernizálni?

A szakmájában ugyan már nem számít annyira fiatalnak, amilyennek látszik, de nem késett le semmiről. Hogy sok a jó zongorista, az őt inkább inspirálja. Keresett kamarazenész is, de a szólókarrier érdekében ezt a profilt szűkíti. Négy zongoristát biztosan fölismer felvételről.

Az ausztrál származású brit zenetudóst Bartók-kutatóként is számontartják. A zenekritikát, e látszólag létjogosultságát vesztett műfajt nem a kicsinyes hibakeresés eszközének tartja, hanem élvezetesen informatív beszámolónak és tisztességesen megindokolt véleménynek. A kulcsszó a méltányosság.

Internet nélkül nincs élet – de hogyan hat a világháló a klasszikus és kortárs zenére, a komponálásra, a zenehallgatásra és a zene megőrzésére?

Az operaműfaj nem halott, sőt, nem is öregszik. S hogy ez így is maradjon, az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány nemzetközi kurzust szervezett, amelyen operát írnak, rendeznek és adnak elő. Az eredmény szeptember 15-én látható a Budapest Music Centerben.

Ma, amikor valóságos fesztiváldömping van, sok minden kell ahhoz, hogy egy művészeti fesztivál jól sikerüljön. A klasszikus és a kortárs zene közönsége eleve nem túl nagy, ráadásul más irányú érdeklődéseit is ki akarja elégíteni, tehát valóban versenyezni kell érte, s a Kaposfest Kamarazenei Fesztiválnak ez immár nyolcadszorra is remekül sikerült.

Fellépéseiből ítélve világhírű, de ő azt mondja, ez nem ilyen egyszerű. Most épp Glyndebourne-ban, az angol high society méltán híres magánoperaházában énekelt főszerepet William Christie vezényletével, s ez hasonlóan magas szintű felkérések sorába illeszkedik.

A két itthon (is) képzett, német nyelvterületen élő fiatal operarendező a Müpa-beli Wagner-napok első, 2006-os, kirobbanóan sikeres Parsifal-rendezésével markáns névjegyet tett le az asztalra. Nőkről és férfiakról, Parsifalról, Magyarországról beszélgettünk.