Szőnyei Tamás

2004 novemberében az m2-n indult, tavaly június óta az m1-en is fogható a Magyar Televízió kulturális műsora.

Világraszóló kulturális attrakcióvá válhat Eszterháza, ha kibontja egyedülálló adottságait. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nemrég létrehozta a Haydn-Eszterháza 2009 programirodát. Az évszám a zeneszerző halálának 200. évfordulójára utal, aki több évtizeden keresztül dolgozott a mai Fertődön, az Esterházy-család szolgálatában.

"Fogalmam sem volt, hogy titkos megbízott vagyok" - mondja a szentendrei festőművész, aki tisztázni szeretné magát a vád alól, hogy jelentéseivel bárkinek is ártott volna.

Érdemes Budapestre jönnie a Belgrád melletti Pancsován élő Zografnak, aki a balkáni rémálom hátországának mindennapjairól szóló tudósításaival berajzolta magát a nyugati comics-elitbe, mert eddig valahányszor ezt tette, történelmi események következtek be. 1999-ben, óvóhelyi körülmények között mutatta be Life Under Sanctions (Élet a szankciók alatt) című sorozatát a Black Black Galériában, Milosevic bukásáig - azaz megjósolhatatlan ideig - nyitva hagyott határidővel (Narancs, 1999. július 22.), és lám, 549 nap után lebonthatták a tárlatot, a diktátor megbukott (Narancs, 2000. október 19.). Pár hete, első magyar kötete (Pszichonauta - Látomások a Balkánról) megjelenése alkalmából járt itt, a II. Képregényfesztiválon, és lám, röviddel hazatérte után meghalt Milosevic. Zograf (a könyvmásoló szerb szerzetesekre utaló művésznév jelentése kb. képíró) természetesen nem tudott erre nem reagálni, lapunknak küldött rajza a túloldalon látható. Az egykori fanzine-készítő (Kreten) és rockújságíró (Dzuboks) képregényei a jugó háború elején kezd-tek megjelenni az USA-ban, Franciaországban, Olaszországban.

James Blood Ulmert eddig inkább avantgárd dzsesszgitárosként, Vernon Reidet pedig a kőkemény funk-rockot játszó Living Colour vezetőjeként tarthattuk számon.

Melyik a kancellári hivatal? - kérdezzük a Reichstagnál várakozó fiatal sofőrtől, merthogy a két vadonatúj épület közül jobb lenne nem a másikat megcélozni, időre megyünk, és figyelmeztettek, legyünk pontosak, lassú a biztonsági ellenőrzés.

Ahhoz képest, hogy milyen felfordulás kísérte tavaly a Holokauszt Emlékközpont állandó kiállításának megvalósítására kiírt közbeszerzési pályázat fordulatait, a múlt héten minden különösebb hajcihő nélkül megnyílt a tárlat.

A magyar színház egyik legnagyobb hatású egyénisége megrendezte önnön gyászszertartását, hogy közösen élhessünk át valamit, amit így még soha.

Gúzsba kötve címmel jelentette meg közel húsz év során írott tanulmányait a kulturális - elsősorban az irodalmi - elit és a pártállami hatalom viszonyáról.

Tán megbocsátják nekem, de kb. tizenöt éve, a lemez nélküli - viszont a főhős akaratától függetlenül mp3-ban tovább élő -, örökkévalóságra ítéltetett Neurotic antitéziseként az Úr üzenetét hirdető Amen első jelentkezései (Amen; A Föld Show-ja) óta nem kísértem figyelemmel Pajor Tamás működését.

Amikor először megláttam Kate Bush új albumának címét, azt hittem, Sylvia Plath kötetére, az Arielre utal. Na, gondoltam, mehetek verseket olvasni, amihez mostanában - értsd: pár évtizede legalább - nem igazán van érkezésem.

Ady Endre hajdani törzskocsmája az elmúlt években a Goethe Intézet földszinti traktusaként, Eckermann néven vált népszerű kávéházzá. Nemrég ismét Három Holló lett - de hogy meg is maradhat-e, az kemény ingatlanhasznosítási kérdés.