Magyar Narancs: Meddig juthat el egy kétszemélyes iroda egy európai jelentőségűnek szánt projekt megvalósításában?
Malina János: Most az idei Haydn Eszterházán fesztivál megszervezése a feladatunk - erre elegen vagyunk ketten Torják Orsolyával, aki music business diplomát szerzett Chicagóban, azonkívül gyakorlott koncertrendező -, másrészt ki kell dolgoznunk a 2007-től 2009-ig terjedő időszak koncepcióját, és elkezdenünk a szerződések megkötését. Nagyon messzire nem lehet eljutni egy kétfős, a Hungarofest Kht.-ba betagozódó irodával, ugyanakkor a Haydn Társaság komoly szakmai hátteret és biztonságot ad a számunkra - ilyen szempontból tehát mégsem ketten vagyunk. A minisztériumban májusra elkészül Eszterháza egységes, tehát nem csak a kastély zenei aspektusára vonatkozó fejlesztési koncepciója, amely azt is lehetővé teszi majd, hogy meg-találjuk a különféle műfajok - színház, opera, bábszínház, tánc - helyét az épületegyüttesben.
MN: 2007-ben 120, 2008-ban 180, 2009-ben 300 millió forintot kíván fordítani a tárca a Haydn-emlékév eseményeire, s mindezt kiemelt fejlesztési programként be szeretnék építeni a II. Nemzeti Fejlesztési Tervbe. Mi fér bele ezekbe az összegekbe?
MJ: Ezek tisztán programköltség-előirányzatok. Nagyságrendileg és más hazai zenei nagy eseményekkel összehasonlítva elegendőnek tűnnek. De semmilyen - akár zenei használatot is szolgáló - műemléki helyreállítás nem szerepel bennük. Az egy külön kassza, sokkal nagyobb számokkal. Jövőre 120 millióból megvalósíthatók, sőt ki is bővíthetők a hagyományos eszterházai programok: végre szóba jöhet a Fischer Ádám vezényelte Osztrák-Magyar Haydn Zenekar fellépése, valamint korabeli táncprodukciók megvalósítása. 2008-ban elkezdődhetne a bábszínházi élet. Ahogy a korabeli tánc hihetetlenül vonzó a mai közönség számára, úgy az lehet a bábszínház is. Ezen túl alapvető az operajátszás felélesztése. Székely András zenetörténész kollégám ragyogó ötlete, hogy amíg újra fel nem épül az egykori operaház, addig állítsunk fel ott egy operasátrat.
MN: Nem snassz dolog az?
MJ: Egyáltalán nem, sőt. A sátor lényege az ideiglenesség. Hogy ez még nem az. Felmutat valamit, ami hiányzik. Be kell vezetni a köztudatba, hogy az operajátszásnak középponti szerepe volt az udvari zenei életben és Haydn munkásságában Eszterházán - még ha nem is az opera volt a legsajátabb műfaja. A sátor külső borítása a hajdani - azaz a leendő - operaépület homlokzatát ábrázolhatná, belül pedig a 18. századi színpadok másán, korabeli jelmezekkel és gesztikával, az akkori operai konvencióknak megfelelően zajlana az előadás.
MN: Hogyan keltené életre az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött eredeti kottaanyagot?
MJ: A 19. század előtti zeneműveknek csak elenyésző hányadát adták ki nyomtatásban, az operai partitúrák közül végképp keve-set. Több száz opera "hallgat" az OSZK-ban. A 18. századi olasz operarepertoárt többek között azért sem ismeri a mai közönség, mert ezek nem illeszkednek jól a modern operaházakhoz, viszont nagyon hatásosan szólaltathatók meg a kifejezetten erre szolgálóakban. 1787-ben a prágai színház operát rendelt volna Haydntól, ő azonban elhárította a felkérést, mondván, hogy Mozart jobbakat ír, másrészt ő nem is ér már rá operát komponálni, de a meglevő darabjait sem küldi el, mert azok sehol máshol nem keltik azt a hatást, mint amivel ő Eszterházán számolhatott. A levelének ezt a monda-tát ki fogom tenni az irodámban. Ezért kell operaházat építeni ott. Nemcsak Eszterháza zenei életét, de Haydn életművét sem láthatjuk reálisan az ottani operaház újra-építése nélkül.
MN: Az emlékévre szóló el-képzelései szerint el kellene jutni a Salzburg-Bayreuth-effektusig, hogy sikk legyen oda járni, hiánycikk legyen a jegy, másfelől pedig a televíziós és rádiós közvetítések révén a legszélesebb közönséghez jussanak el a produkciók. Ezt miként képzeli el?
MJ: Ahhoz, hogy elkapkodják a jegyeket, mindenekelőtt jót kell kínálni. A jó programok szervezésének titka: magát a kastélyt és a Haydn-életművet kell faggatni arról, hogy mi való ide. Eladni azt lehet, ami egyedi és a maga nemében első. Ha olyasmit csinálunk, amit bárhol máshol is lehetne, akkor a program nem lesz egyedi és első. Eszterháza tökéletesen alkalmas erre. A Haydn Eszterházán fesztivál eddigi színvonalát kell az egész évadra extrapolálni, s nemcsak hirdetések, hanem cikkek formájában is elvinni a hírét a minőségi hangversenyek közönsége által olvasott európai zenei folyóiratokba. A propagandatevékenység irányítását külföldi tapasztalatokkal bíró, esetleg külföldi szakemberre kellene bízni. Meg kell jelennünk a nemzetközi művészeti televíziókban. Be kell vezetnünk az internetes jegyárusítást. Ingatlanfejlesztési, területfejlesztési, idegenforgalmi összefüggésekben kell látni ezt a dolgot. Fertődön van gyógyvíz, csak nincs kiépítve a fürdő. A világszínvonalú program vonzza a közönséget. Ha van fürdő, többen jönnek oda, ha mellette operába is mehetnek, és ugyanígy fordítva. Itt nagyberuházásokra van szükség, ami kormányzati szintű döntéseket igényel.
MN: Strém Kálmán, aki koncertszervezőként alapvető szerepet játszott az eszterházai Haydn-hangversenyek létrejöttében, már nem élhette meg a programiroda megalakulását.
MJ: Valóban, az ő szerepe túlbecsülhetetlen. A rá jellemző szent makacssággal és jelentős személyes anyagi áldozatok árán életben tartotta a fesztivált és a többi programot. Nem üzletnek tekintette, hanem missziónak, hihetetlen alázattal szolgálta ezt az ügyet. Egy évtizedes munkával megadta a kezdősebességet. Nyolc éven át dolgoztunk együtt. Remélem, nem felfuvalkodottság a részemről azt állítani, hogy hozzá méltó módon igyekszünk továbbvinni Haydn és Eszterháza ügyét.
