1943-2006
Szeretettel meghívjuk Önt
Halász Péter
hamvasztás előtti
ravatalozására és búcsúztatására
A család
E-mailben, csatolt jpg-fájlként, gyászkeretes tipográfiával jött az értesítés. Stílusosan konkretizálta Najmányi Lászlónak a www.szinhaz.hu-n közölt szikár szövegét:
"Búcsú Halász Pétertől. Halász Péter, az 1970-es évek tiltott színházának egyik legfontosabb egyénisége 2006. február 6-án, a budapesti Műcsarnokban készül felravataloztatni magát. Gyógyíthatatlan beteg, orvosai szerint már csak rövid ideje van hátra. Szeretné látni a saját temetését, mondja. Egész élete színház volt, azt akarja, hogy a halála is az legyen.
A Műcsarnokban felállított ravatalnál barátai, tisztelői mondanak majd búcsúbeszédet.
Halász Péter és társulata Dohány utcai lakás-színháza az 1970-es évek Budapestjének talán legerősebb energiaközpontja volt. Magához vonzotta mindazokat, akikben szabadságvágy, bátorság, teremtő lélek élt. A társulatot az 1970-es évek közepén emigrációra kényszerítette a politika. A Dohány utcai lakást elkobozták. A hontalanná vált társulat bejárta Európát. Friss, pimasz, az imitáció minden formáját kerülő előadásaik révén világhírűek lettek. Végül New York fogadta be őket, ahol sikereik folytatódtak. A West 23-ik utcában, a Chelsea Hotel szomszédságában működő Squat színházat az 1980-as években New York 10 legfontosabb kulturális intézménye egyikeként tartották számon. Halász Péter az 1980-as évek végétől újra elkezdett dolgozni Magyarországon is. A művészeket ellehetetlenítő magyarországi viszonyok ellenére izgalmas, gondolkodásra késztető, életteli előadások tucatjait hozta létre, amelyek közül még a legkevésbé sikerültek is fontos tanulságokkal szolgáltak minden gondolkodó ember számára."
*
Ravatal a Műcsarnokban. Először és eddig utoljára 1989. június 16-án volt itt hasonló. Akkor Nagy Imrétől és mártírtársaitól búcsúzott a rendszert váltó ország. Most, hétfő este egy szabálytalan színházcsinálótól. Persze nincs százezres tömeg, de tele a Műcsarnok apszisa. Aki kiszorult, nézi videón.
Az ember megvacsorázik, aztán ravatalra indul. Aki ezt elérte-kiprovokálta, fekete öltönyben, fehér ingben, nyakkendőben, piros sálban köszönti a pontban tízkor széthúzott függöny mögé beáramlott embereket. Elmondja, hogy októberben egy próba után összeesett, mentők vitték be. Kiderült: nem kimerültség, hanem végzetes, visszafordíthatatlan kór. "Érdekes módon úgy nem rázott meg. Azt gondoltam: ennyi?"
Megköszöni, hogy ilyen sokan eljöttek, majd I Put A Spell On You, digitális kamerák sűrű kattogása közepette, Screaming Jay Hawkins hangjaira, legyengült végtagokkal, nehézkesen bemászik a fekete posztóval letakart alkotmányon elhelyezett koporsóba. Ki van párnázva, de még így se túl kellemes fekvőhely. Időnként oldalra fordul, felkönyököl, kortyol az ásványvizéből, jóízűt nevetve vagy egy-egy kézmozdulattal reagál barátai mondókájára, sőt korrigál is (egy neki tulajdonított idézetet visszaad Hamvas Bélának). Fegyelmezetten viseli a megpróbáltatást, végül is ő akarta így, de azért egyszer megkérdi, mennyi az idő (vagyis mennyi van hátra; éjfélig tarthat a szeánsz), máskor megjegyzi, hogy a hamvasztás azért kényelmesebb lesz.
Hangját a koporsóhoz rögzített mikrofon kierősíti. A közönség derül, ő meg fekszik ott, mint valami huncut, kopasz, lefogyott Hamupipőke. Vámpíros fotója már az elején leesik a falról, véletlen dramaturgia, abszolút adekvát. Vajdai Vilmos ceremóniamester és dj fogja, összetekeri, megy tovább a műsor. Kari Györgyi, Földényi F. László, Sugár János, Najmányi László, Vágvölgyi B. András, Tábor Ádám, Konrád György, Lángh Júlia, Szentjóby Tamás, Can Togay, Antal István Juszuf és két színiegyetemista szóban, Bozsik Yvette és Vati Tamás táncban, Váradi Gábor, David Yengibarian, a Korai Öröm dobosai és újra Kari Györgyi zenével búcsúznak (elnézést, ha valaki kimaradt). Emlékek hosszú sora, személyes történetek, pátosztól óvakodó méltatás, versek, fekete humor. Mindenki önmagát instruálja, a szív és a vérmérséklet diktál, de végső soron ez így is Halász Péter rendezése. Morbid - vágnánk rá hirtelen. Pedig inkább nagyon bátor, teljesen természetes és mélységesen emberi. Elbúcsúzik tőlünk, alkalmat teremt nekünk, hogy elbúcsúzzunk tőle, és találkozzunk egymással. Mécsesek égnek, de van bor is.
Az aktuális kiállítás címe: Magánügy? Az. Meg köz-. Szép, szomorú, egyszeri, egyedi, utánozhatatlan este.
És a Stevie Wonder-szám, amit a koporsóból kiszólva kér, hogy hadd szóljon végig, lekeverés nélkül, valóban gyönyörű: Pastime Paradise, 1976-ból.
*
Szinte napra pontosan harminc évvel Halász Péter életének legmegrendítőbb performanszát megelőzően, 1976. január 20-án vándorolt ki vele együtt a nevén emlegetett színházi és életközösség egyik fele (kivándorló-útlevéllel), s hamarosan csatlakozott hozzájuk a másik (turistaútlevéllel, disszidensként). Nem bírták már az itteni levegőt(lenséget) - őket sem bírta elviselni a hatalom.
"Kissé obskúrus és allegorikus módon" politizáló színházat csináltak: "Később, ahogy radikalizálódott a stílusunk, egyre kevesebbet foglalkoztunk direkt politikával, inkább a személyes szféra felé fordultunk" - nyilatkozta (A Világ, 1990. november 21.).
Röhejesen szürreálisnak hangzik, hogy egy szűk intellektuális közösség ennyire felbosszantsa a hatalmat, pedig számukra napi valóság volt a rendőrállam. Az Egyetemi Színpad Ruszt József vezette társulatában színházi alapképzésben részesült, s ott szerzőként (A pokol nyolcadik köre, 1968, Pilinszky KZ-oratóriumából) is bemutatkozó Halász Péter és Koós Anna által 1969 októberében létrehozott Kassák Ház Stúdió működési jogát 1972 januárjában bevonták ötödik produkciójuk, A skanzen gyilkosai állítólagos obszcenitása és politikai félremagyarázhatósága miatt. A perifériáról immár azon is kívülre szorultak, de csinálták tovább a színházat, totális szellemi szabadságban. Közben minden lépésükről tudtak.
A BM III/III-4-c. alosztályának őrnagya, Gáspár László 1972. július 13-án kelt Összefoglaló jelentése a "Horgászok" fedőnevű, O-16268 jelzetű Csoport-dosszié első kötetében olvasható:
"1972 januárjában olyan információ került tudomásunkra, hogy Halász Péter, Bálint István, Lajtai Péter az általuk írt 'A skanzen gyilkosai' c. drámát a hivatalos szervek tudatos flrevezetésével akarták a Kassák Lajos Művelődési Házban bemutatni. Módszerük az volt, hogy két főpróbát tartottak. Mindkét alkalommal ugyanazt adták elő, de az általuk 'rázósnak' ítélt betéteket, rögtönzéseket kihagyták azon a főpróbán, amelyre az illetékes vezetőt meghívták. Szignalizációs tevékenységünk eredményeképpen próbálkozásuk kudarcot vallott, az együttes működési engedélyét és a Halász Péterrel kötött szerződést a Művelődési Ház vezetősége felfüggesztette és Budapest valamennyi művelődési intézménye részére 'A skanzen gyilkosai' c. darabot betiltották. Tekintettel arra, hogy a csoport ezután műsorait különböző, nem művelődési intézménybe és magánlakásba vitte, szükségessé vált a tevékenység megszakítása.
Így került sor Halász Péter 1972. májusi rendőrhatósági figyelmeztetésére, amely után megelőző, figyelmeztető beszélgetést folytattunk Bálint Istvánnal is. A rendőrhatósági figyelmeztetés és az azt követő beszélgetések a csoportosulás bomlasztását, ellenséges tevékenységük megszakítását célozták.
Az elmúlt hónapok tapasztalatai azt mutatják, hogy a fenti intézkedések csak részben vezettek eredményre."
A "Pesti", de főként az éveken át kimerítő pontossággal jelentő "Pécsi Zoltán" fedőnevű titkos megbízott jóvoltából komoly elemzések is a belügy rendelkezésére álltak az egyéb módon, például telefonlehallgatás útján keletkezett információk mellett. A "Horgászok" (vicces, ugye, Halászék "Horgászok") dosszié három kötete természetesen kitér a csoport 1973-as, balatonboglári King Kong előadására is, melyben Halász a majom falloszaként szerepelt. Surányi táborozásuknak-előadásuknak a rendőrség vetett véget, ahogy Galántai György boglári kápolnaműtermének is. Utoljára az 1975. július 30-tól 1976. január 20-ig, a kivándorlás napjáig terjedő időszakban hallgatták le Halász telefonját. Majd jött az utóellenőrzés, a levéltitok megsértésével és további ügynöki jelentésekkel, mint például az 1976. augusztusi, mely a párizsi Magyar Műhely köreiből származó, gúnyos hangvételű információra hivatkozva tudatta a III/III illetékeseivel:
"Abból élnek, hogy először levágták a Joint párizsi irodáját, végül egy holland üzletember kibérelt a Szajnán egy uszályt, ahol éjjel fél 12-kor kezdődő előadásokat rendez Halász, s abban fellépnek Bálinték is, beleértve a gyerekeket is. (...) A régebbi párizsi emigráció röhög a társaságon, mert az uszály-színházban magyarul játszanak, pompás avantgárd felfogásban. Állandó műsoruk Csehov Három nővér c. darabja, magyarul játsszák, az a fő attrakció, hogy meztelenül és a női szerepeket férfiak játsszák, kilógó herékkel, de hát ez az előadásban az 'avantgard'. Állítólag Hollandiát is megörvendezteti majd a trupp, amint beutazási engedélyt kapnak."
Rendőri szempontból lényegtelen, de színháztörténetileg nem, hogy - jóllehet, a meztelenség is eszköztáruk része volt - az 1975 nyarán bemutatott Három nővért, a társulat egyetlen nem saját szövegből készült előadását, Fodor Géza szerint a mű "legradikálisabb, egyszersmind legpoétikusabb" feldolgozását nem ez jellemezte.
*
1976 februárjában készült róluk egy fantasztikus fotó Párizsban. Először az AL (Artpool Letter/Aktuális Levél) 11., 1985-ben megjelent számában láttam (közölte az itteni kronológiát átvevő Színház 1991. október-novemberi Halász-különszáma is). Engem, aki itthoni tevékenységükről real time üzemmódban mit se tudtam, ez a kép vezetett be az univerzumukba. Nem bírtam levenni róla a szemem. Súlyos, kelet-európai emigránsfeeling. Három férfi (Breznyik Péter, Halász Péter, Bálint István), három nő (Kollár Marianne, Koós Anna, Buchmüller Éva) és négy gyerek egy hippikompánia gönceiben, tekintetükben teljes bizonytalanság és vesztenivaló nélküli elszántság, középen esetlen munkáskabátban, családfői tartással Halász Péter.
Egyik életüket már befejezték, a másikat még nem kezdték el. Nem tudhatták, mire jutnak majd, nem láthatták a Squat jövőjét, az 1977-85 közötti sikereket (köztük az 1981-es belgrádi szereplést, amiről fényképes cikkben számolt be a Film Színház Muzsika - bölcsen? gyáván? -, nem említvén, kik az előadók). Nem tudhatták, hogy '85-ben elválnak útjaik, s Bálint viszi tovább a Squatot, Halász pedig Love Theatre néven kezd új fejezetet.
Itthon attól fogva került méltó helyére Halász Péter, hogy 1990 őszén akkori társaival, köztük tízéves kislányával, angol nyelven előadta az Ő, ki egykor a sisakkészítő gyönyörű felesége volt című darabját. Megható sikert aratott az apja által épített Petőfi Csarnokban. Saját nagymamájaként téblábolt - anyja korán meghalt, gyakorlatilag a nagyival nőtt fel -, aki 1971 nyarán a színpadon ülve nézte (= szerepelte) végig Gyors változások című előadásukat, halálos ágyán pedig lehülyézte unokáját, mert az nem akarta hazavinni a kórházból.
Most a saját halálát játssza végig.
*
Halász személyesen hívta meg, de Andy Warhol nem ment el a Squat előadására, melyben Ulrike Meinhof, a német terroristalány alakjában Bálint Eszter lelövi Warhol-parókás papáját. "Nem jött el megnézni a saját halálát, amit teljes mértékben megértek. Ez nagy lecke volt a számomra. Az ember ne csináljon olyan dolgokat, ami másokat letaglóz, elriaszt" - nyilatkozta hazatértekor A Világban (1990. november 21.).
A kivándorlók torzonborz haja és szakálla a lázadó kor természetes tartozéka volt (az antiszemita beütésű ügynöki jelentés szerint Párizsban még "pajeszt" is növesztettek). A hazatért Halász Péter tar koponyája, borotvált arca, mosolygós öniróniája és pontos helyzetlátása egy játékra mindig kész és véleményalkotástól sosem félő guru képzetét keltette.
Ez az arc, ez a tudás természetes módon kapcsolódott a 90-es évek struktúrán kívüli (Tilos az Á) és belüli (Merlin, Katona-Kamra, Új) közegéhez. A Kálvária téri kulturális centrum megteremtése, amiről annyira lelkesen beszélt Jeles Andrással együtt ("Józsefváros? Ott a helyünk" - Magyar Narancs, 2000. november 2.), nagy küszködés volt mindennel, egymással, külső körülményekkel. Nem tudott folyamatosan olyan eseménnyé válni, mint a Népszabadságban megjelent cikkek alapján színre vitt, Hatalom Pénz Hírnév Szépség Szeretet című sorozat, a Life and Death in New York City pesti változata. "Csak az életrészével fogok foglalkozni, elhagyom a halált. Miért érdekes a halál, minek szaporítani? A halállal foglalkozzon más, ez az Élet Budapesten Kft." - mondta akkor (Magyar Narancs, 1994. szeptember 15.). A New York-i avantgárd egyik jelentős alakjának előadást szentelt a Városi Színházban: Jack Smith halott.
Most aztán végképp élesben vagyunk kénytelenek a halállal foglalkozni. Ő is, mi is.
"A: Nagyon rossz ezt hallani. Hiszen én azt gondoltam, hogy minden dolog csoda, és ez sohasem történik meg.
Nem hiszek benne, mert nem leszel itt, hogy megbizonyosodj afelől, hogy megtörtént. Nem tudok erről semmit mondani, mert nem vagyok rá felkészülve."
Ez az Andy Warhol filozófiája A-tól B-ig és vissza teljes nyolcadik fejezete, címe: Halál. Megjelenése után harminc évvel Halász Péter fordította le (és színre is vitte; Magyar Narancs, 2003. november 20.; 2005. május 5.), a Konkrét Könyvek hozta ki. Felelős kiadója, Novák Erik szervezi most a ravatalt - mondják érdeklődésemre a Műcsarnokban, ők csak a helyet adják.
Ami pedig Warhol Squat-színházi halálát illeti, Bálint István szerint - aki szintén hazajött már - nem volt az annyira durva, sőt egy ezüstben csillogó űrlény hamar föl is támasztotta: "Totál happy end" (Magyar Narancs, 1997. szeptember 18.).
*
Meg lehet nézni videón, némely jeles alkalmak idején - mint például a 2000-es őszi fesztivál - vetítik őket: Andy Warhol's Last Love (1978), Pig! Child! Fire! (1977), Mr. Dead And Mrs. Free (1981). Eb-ből való a Bálint-rap: "Mr. Dead and Mrs. Free / Fuck under the Christmas tree...", Halász Péter és Sheryl Sutton adta elő, aki Pilinszky János óta része a magyar irodalomnak (Beszélgetések Sheryl Suttonnal, 1977), s egy ideig a Squatban lakott.
Onnan küldött haza Halász Péter egy hangos levelet Körner Évának, magnószalagon. Meséli, levelet kaptak Susan Sontagtól, aki megadta új lakcímét, és kérte őket, értesítsék, mikor játszanak. Sontag könyvet írt saját rákbetegségéről. "Megoperálták és - mondja Halász a Színház különszámában publikált szövegben - visszajött az életbe."
Gyógyulása után A betegség mint metafora szerzőjének még majdnem harminc év adatott, egy éve hunyt el leukémiában. Halász Péter májrákban szenved. A betegsége tudatában készített Herminamezőt a filmszemlén mutatták be. Valaki azt mondja, nyernie kéne, de nem fog. Utolsónak szánt nyilvános jelenése után Amerikába utazik. Ott lenne Mr. Dead.
Ne legyen az. Próbáljunk meg reménykedni, hátha mégis eredményes lesz a kezelés, és túl pesszimistának bizonyul a 2006-os évszám.
