Melyik a kancellári hivatal? - kérdezzük a Reichstagnál várakozó fiatal sofőrtől, merthogy a két vadonatúj épület közül jobb lenne nem a másikat megcélozni, időre megyünk, és figyelmeztettek, legyünk pontosak, lassú a biztonsági ellenőrzés.
Talán inkább kancellár asszonyi hivatal - igazítja ki vigyorogva a kérdést, s mutatja, merre.
Na ja, kapunk a fejünkhöz, németül lehetséges az ilyen finomságok politikailag korrekt érzékeltetése. Nem is hangzik olyan erőltetetten, mint magyarul.
S akkor még meg se próbáltuk elzongorázni a kérdező és a válaszadó kiejtése közötti különbséget. Akcentus témakörben egyébként Kukorelly Endre az ajánlott irodalom (Népszabadság, március 4.), az ő szövege adja meg a magyar kultúra idei németországi évadjának alaphangját: Ungarischer Akzent.
Ezért vagyunk hivatalosak Frau Merkel munkahelyére. Személyesen nem nála, de itt, az ő kancelláriáján nyitják meg a kulturális évadba illeszkedő Magyar Mesenapok július 9-ig tartó eseménysorát. A földszinten, jobbra egy kiállítás melegít be a nyári focivébéhez a korábbiak relikviáival, balra pedig, a meseügyi protokoll elmúltával, német gyerekeket mozgatnak meg a Jánosi együttes táncosai. Hőseink, Mátyás királytól Trapitiig, a mesekultúra itteni központjával, a Märchenlanddal együttműködve látnak hozzá az üveghegyen túli gyerekvilág meghódításához. Fura, hogy a startot nem egy gyermek-, hanem egy politikai intézménybe helyezték, tán ezzel is a német kormányzat nyitottságát akarták demonstrálni.
*
A meseexport kísérlete azt illusztrálja, milyen sokféle szinten próbál majd közönségre és kapcsolatokra lelni a 2007-re is átnyúló évad során a magyar kultúra. "Alapvető célunk, hogy a kortárs magyar művészet olyan műfajai és alkotói is képbe kerüljenek, amelyek/akik még nincsenek úgy bejáratva Németországban, mint az irodalom vagy a komolyzene egyes képviselői" - mondja Mélyi József, az évad kurátora (és lapunk állandó szerzője). A Neuer Berliner Kunstvereinben vagyunk. Az Alexander Tolnay vezette, javarészt lottóbevételekből származó költség-vetéssel működő egylet a művészet demokratizálásának a 60-as években gyökerező elkötelezettségét folytatja: nemcsak kiállításoknak és beszélgetéseknek ad otthont, hanem afféle képzőművészeti könyvtárként műalkotásokat is kölcsönöz - ingyen. Itt látható április 23-ig a Tiefebene hochkant (Élére állított alföld) című kiállítás, zömmel a fiatalabb generáció munkáiból. Az Amszterdamban élő 'sz Gábor az Atlanti-óceán európai partszakaszán álló világháborús bunkereket camera obscuraként használó sorozatának két lenyűgöző darabjával, Gergely László és Rákosi Péter egy 1848-as hagyományőrző egyesület tagjainak fotóival hozza el a múltat a jelenbe. Esterházy Marcell fény körül röpködő pillangói legjobban akkor fejtik ki hatásukat, ha egy matracon hanyatt dőlve nézzük őket. Relax a vernisszázson. Aztán egy pohár itallal a kézben megközelítjük Benczúr Emese pukkanófóliára írt művét: Never Close Enough To Things - hogy tehát nem lehet elég közel kerülni a dolgokhoz, minden csak megközelítés, igyekezet, próbálkozás, akár az alkotás folyamatában, akár személyes kapcsolataink alakulásában.
*
Teljesen más ez, mint előző este a magyar nagykövetségen, a göttingeni egyetemi könyvgyűjtemény magyar vonatkozású kincseinek kiállításán. Tágra kerekedő szemmel csodálhatjuk az ősnyomtatványokat, Szenczi Molnár Albert 1604-es latin-magyar szótárát, Kőrösi Csoma Sándor 1834-es angol nyelvű tibeti nyelvtanát, Márton József 1807-es német-magyar, magyar-német szókönyvét: bésavanyítni, bésenyveszteni, bésétálni, bésetétedés, bésetétedni, bésetétítés, bésetétítni, bésetétülés, bésetétülni und so weiter. Noha mindez az évszázados kötődés ragyogó lenyomata, azért egyrészt inkább csak számunkra fontos, másrészt aligha a mindennapok kulturális kapcsolatairól szól: kevéssé valószínű, hogy az Unter den Linden járókelői épp egy követségre próbálnának behatolni kiállítást nézni, a megnyitó serege pedig csak a szokásos diplomáciai fogadások egyikét abszolválta, s többet időzött a hidegtálak, mint a tárlók előtt.
De sebaj, akadt előtte némi szabadtéri látványosság: Berkes Dóra és Kozma Péter színes fénynyalábokkal dekorálta a Brandenburgi kaput a márciusi hóesésben. A sugarak a keleti oldalról vetültek az építményre, melynek oszlopai között újra szabad az átjárás. Hogy ebben mekkora szerepet játszott hazánk, azt a kulturális évadnyitány német szónokai közül többen is hálával emlegették. Az átjárhatóság - magyarán a normális, értelmes emberi élet - igényét is megfogalmazta a 80-as években Konrád György és Karl Schlögel történész, filozófus. Egymástól függetlenül született szövegeikből Dalos György montázst állított össze, a két szerző pedig az Akademie der Künste Brandenburgi kapura néző új épületében ennek felolvasásával elegyedett dialógusba.
Az épület alsó szintjének nyers állapota a realitásokra figyelmeztet: még itt is előfordulhat, hogy beruházás közben elfogy a pénz. Remélhetőleg nem ez lesz a sorsa a Collegium Hungaricum új épületének, a Gorki Theater mögött. 5,46 millió euróba kerül, alapkövét Karin Schubert polgármester és Bozóki András kulturális miniszter rakta le, kalapácsütésekkel központozván a német kőművesmester szakszerű vakoló mozdulatait és hagyományos rigmusait. Mindaddig, amíg az új épület 2007 őszén megnyílik, az Alexanderplatz közelében tartja a frontot a régi. Földszintjén május 10-ig Gedő Ilka grafikái és festményei a maguk végtelen finomságával és érzékenységével emlékeztetnek törékenységünkre.
A Münchent, Lipcsét, Stuttgartot, Hamburgot és más városokat is érintő magyar évad alapos feltöltésre szoruló honlapja a www.akzent.hu címen érhető el.
