Tán megbocsátják nekem, de kb. tizenöt éve, a lemez nélküli - viszont a főhős akaratától függetlenül mp3-ban tovább élő -, örökkévalóságra ítéltetett Neurotic antitéziseként az Úr üzenetét hirdető Amen első jelentkezései (Amen; A Föld Show-ja) óta nem kísértem figyelemmel Pajor Tamás működését. Most azonban itt ez a CD, valamit kezdeni kell vele: tiszteletet ébresztő meló és elkötelezettség van benne, tudatosan szerkesztett, ambiciózus, és a mondandó komolysága dacára szórakoztató poénokkal teli lemez. Zeneileg abszolút mainstream, az előadó személye és hitvallása miatt viszont aligha lépi át a gyülekezeti szubkultúra határát - pedig egyes darabjai alkalmasak a "határsértésre".
Pajor dramaturgiája egy-egy számon belül és a lemez egészén végighúzódva is a léha, üres, romlott vagy elrontott élet és a helyes út megtalálása között feszülő ellentétre épül. A negatív életképeket többnyire rapes duma, a pozitív megoldást általában fülbemászó dallam közvetíti - e szerkesztésmód persze nem szentírás, de eléggé jellemző. A dalok egy része pillanatkép a "kicsit még komcsi, kicsit már amcsi" mai magyar valóságból, másik része mininovella szintén a mából, illetve a nyilas- és ávósérából, harmadik része pedig vallomás, figyelmeztetés, felkészítés - így jutunk el 75 perc alatt a fiktív Személyiségfejlesztő Kutatóintézet telefonautomatájának üzenetétől az előadó személyes üzenetéig: "Azt hittem, összedől a világ / De Jézus megmutatta magát."
Ne tessék kétségbeesni, ennél százszor szellemesebb és merészebb rímpárok tömkelegét cédulázta össze Pajor Tamás: "tisztára a Tyson mása / (É) ukrán a táj-szólása", "a kaja üzemi tészta és híg pörkölt / A helyi banda még játssza a Deep Purple-t", "Hellósztok - mondták az elosztók", "másért lop, tapos / (É) szőke, laptopos" és így tovább az "Auróra / euróra" és a "Donnál / Armageddonnál" összecsengetéséig. Mindez olyan zenére, ami a Padödőt, Tátrait, a Back II Blacket és a Gipsy Kingst juttathatja eszünkbe, de parodisztikusan Fenyő és Hobo stílusát is megidézi, az elmélyített hangú, rekedt énekbeszéd hallatán meg hol Charlie, hol Kern ugrik be. E felsorolásból úgy tűnhet, biztosra akar menni, pedig kockázatot is vállal: a drogos halál dala (A Horváthék fia) sikeresen egyensúlyozik az érzelmesség és érzelgősség határán, a két holokauszt témájú szerzemény közül a Rosenberg Dani szerintem a sztori irreális fordulata miatt átbillen ugyanezen a határon, a Soá többé melankolikus sanzonja viszont az album egyik legjobb és legfinomabban hangszerelt darabja. A hites tematikájúak közül az Egy élet kell hozzá erőteljes funk-rockja emelkedik ki.
Ha hiszik, ha nem, ha kérték, ha nem, Pajor érték.
Pajor Tamás: Önök érték (kiadó és évszám nélkül)
