SzSz

Michael J. Foxnál 1991-ben, 29 évesen diagnosztizáltak Parkinson-kórt; a betegségét viszont egészen 1998-ig titokban tartotta.

A galaxis őrzőin eddig kétszer múlt az univerzum sorsa.

Milyen élet vár arra, akinek már a születése is egy második világháborús film partra szállós jelenetét idézi? Félelmekkel, szorongásokkal, bűntudattal teli, amelyben már a kínokat enyhíteni hivatott gyógyszerek bevétele is felér egy próbatétellel. Az Amitől félünk egy ilyen, törékeny lelkű hőst állít elénk, akinek eposzi útja legalább akkora kihívás elé állítja őt, mint a nézőket.

Ha lenne rá lehetőséged, szeretnéd-e látni a saját halálodat? – teszi fel a kérdést számtalan film és sorozat.

Dwight Frye, Roland Topor, Tom Waits – a Renfieldet játszók névsora színesebb, mint azoké, akik Drakula bőrébe bújtak.

A 80-as évek Budapestjén egy irodai dolgozó kezdetleges programmal játszik a számítógépén: különböző formájú, lehulló blokkokat rendezget sorba.

Michael Jordan és a Nike ma már elképzelhetetlenek egymás nélkül.

„Cigánynak születtem, de nem vagyok cigány” – tudatosítja velünk a történet egyik főhőse a zuhanyrózsa alól kibújva. Ő ugyanis nem lop, nem árul drogot, tisztálkodik, és a testvérével sem lépett szexuális kapcsolatba – épp ezért egy szőke, kék szemű fiú játssza majd el a szerepét, aki gyorsan be is lép a helyére. A Háromezer számozott darab tele van ilyen, a kamera mögül kikacsintó momentumokkal. De csak azért, hogy pár pillanat múlva rájöjjünk: az alkotók valójában nem ránk kacsintanak, hanem a tükörbe vagy egymásra, ami pedig minket illet, ami kacsintásnak tűnik, az sokkal inkább gúnyos nevetés vagy épp vicsorgás.

Sylvester Stallone televíziós bemutatkozásában olyannyira testhezálló szerepet játszik, hogy néha szintje látjuk, amint megereszt egy ásítást.

„Ez nem egy sima folytatás. Mert már senki sem csinál sima folytatásokat. Ez itt egy franchise!” – fejtegeti egyik szereplőnk, amikor néhány késelés után összeül a kupaktanács.

A. A. Milne 1926-os Micimackójából születtek már animációs filmek, sorozatok és élő szereplős adaptáció is.

Külön lehet-e választani a művet a művésztől? – az ezeréves kérdés az elmúlt évek társadalmi mozgalmai, twitteres hashtaghadjáratai, az eltörléskultúra széles körű ismertté válása óta olyannyira előtérbe került, hogy már-már elcsépeltnek számít. Todd Field nem igyekszik univerzális választ kínálni rá, hiszen azt nem is lehet.