Úgy kellett élnie, ahogy előírták, aztán rászakadt a világ

  • SzSz
  • 2023. november 25.

Mikrofilm

Megnéztük a Szabadítót a Verzión.

Mint számos pszichológiai kutatás és hétköznapi megfigyelés is bizonyítja, a teljes szabadság és a végtelen számú választási lehetőség inkább csak gúzsba köti az embert. Mintha ezt bizonyítaná Lólé Attila története is: rossz családi körülmények között nőtt fel, bármiféle útmutatás vagy korlátozás nélkül. Drogokhoz nyúlt, sötét ügyekbe keveredett, a bíróság 18 alkalommal ítélte el – Hajnal Gergely rendező akkor csatlakozott hozzá, amikor hat év után újra szabad emberré vált.

A börtön szigorú, fegyelmezett világa rendszert vitt az életébe, letette a drogokat, megtalálta Istent; teljesen új emberként igyekszik újrakezdeni életét. Míg azonban odabent nem volt választása, úgy kellett élnie, ahogy előírták, idekint ismét válaszút elé kerül: hol lakjon, mit dolgozzon, és elsősorban mit kezdjen az életével?

 
Fotó forrása: Verzió Filmfesztivál
 

Attila csillogó szemével, megkapó előadásmódjával, lelkesedésével és őszinteségével a tökéletes alanynak bizonyul, Hajnal pedig sokszor nem is tesz mást, csak követi őt, amint meglátogatja régi környékét, prevenciós előadásokat tart az iskolában, vagy épp Kosztolányit idéz, vagy Babits arc poeticáját fejtegeti. Sokszor másfél óráig elnéznénk még, mert ritka az ilyen ember, aki saját bűneit és kétségeit is képes tisztán látni: vacilál, hogy szerzetesnek álljon, esetleg családot alapítson. Előbbi esetben a rend szigorú előírásainak kellene megfelelnie, utóbbi során családtagjaiért lesz kénytelen felelősséget vállalni. Bárhogy is dönt, példája azt bizonyítja: soha nem késő újrakezdeni, saját magunk megismerése pedig az első lépés a teljesség és a teljes élet felé.

Vetítik: 25-én, 20.30, Corvin – Kabos; 27-én, 18.15, Toldi – Kisterem

A Magyar Narancs e heti nyomtatott kiadása öt oldalas mellékletben foglalkozik a Verzió Filmfesztivállal.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.