Nem tudja, honnan jött és hogyan került oda, egyetlen kötődési pontja az autó, amelyben gyerekkorában eszméletéhez tért – épp ezért puskákkal és bombákkal felszerelt, golyóálló járműve egyszerre az otthona, testvére és szerelme. „Tejesemberként” járja a világot: a néhány megmaradt, fallal körülvett város között hord csomagokat. Ő is egy azok közül, akik nem nyertek bebocsátást az új New Yorkba vagy az új Chicagóba, így kénytelen odakint, a vadonban helytállni a többi eszement között.
Mindez akár egy drámai posztapokaliptikus sorozat is lehetne, a Twisted Metal alapja azonban ehhez túl egyszerű: a Sony nyolc részt – és számtalan spinoffot – megélt videojátékaiban a versenyzőknek egyszerűen szét kell zúzniuk egymást. Ehhez mérten a sorozat is igyekszik könnyed, véres és szórakoztató lenni, a karikatúraszerű figurák útjai többször keresztezik egymást, hősünk szerelembe esik és szövetségest is talál, és feltűnik a játék legikonikusabb alakja, a Sweet Tooth nevű kigyúrt halálbohóc is.
Néha azonban a gagyi humortól ijesztően messze sodródunk, hisz’ azok a részek, amelyek azt mutatják be, mi történt a világvége pillanatában, vagy épp azt, hogyan váltak hőseink számkivetett ösztönlényekké, nos, már-már a Last of Ust idézően tragikusak és hátborzongatók. De ettől csak még groteszkebbé válik az egész történet, mert ahhoz nincs elég ilyen jelenet, hogy valódi súlyt adjon a látottaknak.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
