Egyfajta modern Vadnyugat, ahol élére vasalt nadrágban és nyakkendőben, pisztoly helyett számítógéppel és bankkártyával hadakoznak a férfiak. Na, de mi van, ha érkezik egy nő, aki mindegyiküknél több pénzt hoz a cég konyhájára? Valóban eszesebb náluk, vagy csak a női kvóta miatt léphet előrébb, esetleg azért, mert hajlandó a főnöke elé térdelni?
Ilyen kérdéseket feszeget Chloe Domont nagyjátékfilmes bemutatkozása. A hedge fundok szakzsargonja, a méregdrága öltönyök és kettesével vedelt whiskey-k ellenére azonban a Mindent szabad inkább egy kapcsolat anatómiája. Hőse, a befektetési alapnál dolgozó Emily (A Bridgerton családból ismert Phoebe Dynevor) a szabályokat megszegve titokban folytat viszonyt munkatársával, Luke-kal (a karrierjét a Solo: Egy Star Wars-történettel majdnem elsüllyesztő Alden Ehrenreich). Szexuális kalandjuk Adrian Lyne 90-es évekbeli erotikus thrillerjeit idézik, ám több van közöttük, mint egyszerű fellángolás: eljegyzik egymást. De nem ez hozza a legnagyobb fordulatot. A pletykákkal ellentétben nem a férfit, hanem a nőt léptetik elő, Luke törékeny egója azonban ezt képtelen elviselni.
A forgatókönyvet is jegyző Domont remekül mutatja be, hogy a hatalmi viszonyok változása hogyan képes a teljes személyiséget, s azzal együtt a kapcsolatot is átszabni. Így a Mindent szabad máris az elmúlt évek erotikus filmjei fölé emelkedik, ahhoz viszont nem elég kidolgozottak a helyzetek és a figurák, hogy túljusson az általánosításokon.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
