Tévésorozat

Új tetkó a szív alatt

Bupkis

  • SzSz
  • 2023. december 6.

Kritika

Joe Pesci 1999-ben, nem sokkal a Halálos fegyver negyedik része után jelentette be visszavonulását.

Többé-kevésbé tartotta is szavát: 2006-ban ugyan beugrott barátja, Robert De Niro filmjébe (Az ügynökség), négy évvel később pedig feltűnt Helen Mirren oldalán egy drámában (Országúti bordély), de a 2000-es évek óta tényleg távol tartotta magát a kamerától. Az elmúlt években két ember miatt mégis visszatért a nyugdíjból: az egyik természetesen Martin Scorsese, akinek Nagymenőkjéért korábban Oscart kapott, majd Az írért (2019) meg egy újabb jelölést. A másik Pete Davidson komikus, akit a legtöbben csak a big dick energy (BDE) kifejezés használatának a bajnokaként ismernek.

Davidson stand-uposként kezdte a pályáját, majd Judd Apatow, az elsősorban férfiaknak szóló harsány komédiák (40 éves szűz; Felkoppintva) pápája karolt a hóna alá: producerként ő ajánlotta be a Kész katasztrófa című vígjátékba, amelyben egy olyan srácot alakított, aki befüvezve megbotlott a bongjában, ezért kórházba került. A film férfi főszereplőjének, Bill Hadernek köszönheti, hogy húszévesen, minden idők egyik legfiatalabbjaként bekerült a több mint 40 éve futó legendás szkeccsműsorba, a Saturday Night Live-ba (SNL). Elsősorban ebben ismerte meg őt a világ, ahol testhezálló módon általában marihuánát szívó, felelőtlen, nagypofájú alakként tűnt fel, s ez a szerep szép lassan rá is égett. Egyik visszatérő figurája Chad, a jóképű, de buta srác, aki minden nőt levesz a lábáról; ez azért állt különösen jól neki, mert a való életben is valahogy mindig mutatós partnerekkel tűnt fel (Ariana Grande, Kate Beckinsale, Margaret Qualley, Kaia Gerber), így egy idő után már nem is komikus volt elsősorban, hanem bulvárhős, akinek méreteit a címlapon találgatják az újságok; innen ered a BDE kifejezés is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.