VERZIÓ 20.: Visszhang

Aki nem vagyok

  • SzSz
  • 2023. november 22.

Visszhang

Ha Isten minden embert a saját képére formált, nőt és férfit is, akkor ő vajon hol áll, valahol a kettő között? – elmélkednek hőseink.

Egyikük, Sharon-Rose dél-afrikai szépségkirálynő, kizárólag tökéletes sminkkel és hajjal lép ki az utcára, férfiakkal randizik és minden porcikája azt sugározza, hogy ő bizony nagybetűs nő. A másik, Dimakatso leszorítót visel a mellkasán, férfiruhákat hord és fizikai munkát keres – anyakönyvi kivonatával ellentétben egy percre sem tartja magát nőnek. Mindketten interszexnek születtek, azaz nem sorolhatók egyik nembe sem. De mégis, mi értelmük ezeknek a kizárólagos kategóriáknak, amelyek már a születésünk pillanatában ránk sütik a bélyeget? – teszi fel a kérdést a film, miközben hihetetlenül személyes portrét nyújt két önmagát kereső emberről.

A Föld népességének közel 2 százaléka, csaknem 150 millió ember születik interszexként, a többségük csak évtizedek múltán kénytelen szembesülni azzal, hogy szüleik még életük kezdetén eldöntötték helyettük, hogy fiúnak vagy lánynak neveljék őket. Dimakatsón csecsemőkorában műtétet is végrehajtottak, így felnőttként még rögösebb úton kénytelen végigmenni. A sors átka, hogy ő, aki férfiként éli életét, genetikailag nő; míg Sharon-Rose a látszat ellenére férfi. Skovrán Tünde hol drámai, hol kifejezetten mosolyt keltő dokumentumfilmjében elsősorban a személy szabadságát hirdeti: mindegy, mit ír elő és mit vár el tőlünk a társadalom, a lényeg, hogy akként éljünk, amit a szívünk diktál.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.