Egyikük, Sharon-Rose dél-afrikai szépségkirálynő, kizárólag tökéletes sminkkel és hajjal lép ki az utcára, férfiakkal randizik és minden porcikája azt sugározza, hogy ő bizony nagybetűs nő. A másik, Dimakatso leszorítót visel a mellkasán, férfiruhákat hord és fizikai munkát keres – anyakönyvi kivonatával ellentétben egy percre sem tartja magát nőnek. Mindketten interszexnek születtek, azaz nem sorolhatók egyik nembe sem. De mégis, mi értelmük ezeknek a kizárólagos kategóriáknak, amelyek már a születésünk pillanatában ránk sütik a bélyeget? – teszi fel a kérdést a film, miközben hihetetlenül személyes portrét nyújt két önmagát kereső emberről.
A Föld népességének közel 2 százaléka, csaknem 150 millió ember születik interszexként, a többségük csak évtizedek múltán kénytelen szembesülni azzal, hogy szüleik még életük kezdetén eldöntötték helyettük, hogy fiúnak vagy lánynak neveljék őket. Dimakatsón csecsemőkorában műtétet is végrehajtottak, így felnőttként még rögösebb úton kénytelen végigmenni. A sors átka, hogy ő, aki férfiként éli életét, genetikailag nő; míg Sharon-Rose a látszat ellenére férfi. Skovrán Tünde hol drámai, hol kifejezetten mosolyt keltő dokumentumfilmjében elsősorban a személy szabadságát hirdeti: mindegy, mit ír elő és mit vár el tőlünk a társadalom, a lényeg, hogy akként éljünk, amit a szívünk diktál.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
