A közkeletű bölcsesség szerint egy regény mindenkiben van – hogy valóban író-e az illető, az dönti el, milyen a folytatás. Ezzel a teherrel a vállán érkezik egy vidéki víkendházba Leon, akit barátja, a laza és vidám Felix is elkísér; a szomszéd szobát pedig egy felhőtlenül szexelő pár foglalja el.
A rendezőnek, Christian Petzoldnak a központi figurával ellentétben semmit nem kell bizonygatnia: olyan díjnyertes mozik után, mint a Barbara vagy a Phoenix bár az európai szerzői film egyik legismertebb arcává vált. Most is a felszín alatt izzó indulatok, hőseinek mélyen eltemetett érzelmei izgatják; a történelmi közeg helyett azonban most az anyatermészet szolgáltatja a néha fenyegető, máskor bársonyos hátteret. A 2020-as Hableánnyal elkezdett ciklusának darabjai mind egy-egy őselemhez kapcsolódnak; a Tűzvörös égbolt szerelmi négyszögét az egyre közeledő erdőtűz fenyegeti.
A komótos hangulatú film fokozatosan ejti rabul nézőjét: a gyötrődő író kliséje helyett azt láthatjuk, hogy Leon annál kétségbeesettebb, minél boldogabbak körülötte az emberek. Míg a többiek önfeledten tollasoznak, ő egyedül dobálja a teniszlabdát, a tengerbe pedig barátja sokszori kérésére sem hajlandó belemenni; az érzelmektől és testiségtől is elzárkózó író magát és társait sem érti, nem csoda, hogy regénye olyan borzalmas, mint a címe (Club Sandwich). De van-e értelme egyáltalán – teszi fel a kérdést a film – írni, szeretni és önfeledten szórakozni, miközben a világ porig ég körülöttünk?
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
