Visszhang: tévésorozat

Libabőr

  • SzSz
  • 2023. november 15.

Visszhang

Gyerekeknek szóló horror – az oximoronra R. L. Stine író egész karriert épített, legismertebb címe, a Libabőr hatvannál is több részen van már túl, 400 millió eladott példányával pedig ott van a Harry Potter mögött minden idők legkelendőbb könyvsorozatai között.

Hollywood először 1995-ben próbálkozott vele, a négy évadot megélt sorozat után két évtizedet kellett várni az első filmadaptációra. Az sem rengette meg a világot, de elműködött, mert tiszteletben tartotta a zsáner egyik alapszabályát: szabad viccesnek lenni – Jack Blackkel a főszerepben amúgy is könnyen megy az ilyesmi. A családinak bélyegzett rémisztgetések az Addams Familytől kezdve a Hókusz pókuszon át a Wednesdayig ugyanis mind elsősorban öniróniával és humorral igyekeznek oldani a feszültséget.

Nos, mindez az új Libabőr-sorozatból teljesen hiányzik, még annak ellenére is, hogy pont az a Rob Letterman áll mögötte, aki a 2015-ös filmet készítette. A show ehelyett olyan elődök nyomdokain lépked, mint a Riverdale, a Slasher vagy a Scream Queen: gyönyörű, ám üres fiatalok töltik be a képernyőt, és úgy viselkednek, mintha életükben nem láttak volna horrorfilmet. Egy kísértetház nyugalmát megbolygatva természetfeletti erőket szabadítanak kisvárosukra, amelyek legyőzéséhez minden egymás iránt táplált rokon- és ellenszenvüket félre kell tenniük. Az epizódokban Stine egy-egy jellegzetes alakja vagy története köszön vissza. Sehol nincs viszont az íróra jellemző önirónia: ő is, mi is tudjuk, hogy mindezt ezerszer láttuk-olvastuk már.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Miénk itt a vér

  • - turcsányi -

A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.

Megszemélyesített dokumentumok  

„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.

Építő játék

  • Kiss Annamária

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

„Megeszi a kígyót”

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.

Igor és Szása kiszabadult és gyilkolt

Szentesen két bulltípusú kutya kijutott az utcára, halálra mart egy férfit és örök életére megnyomorított egy nőt. Az ügyészség letöltendő börtönbüntetést kért a gazdára, akinek fogalma sem volt arról, mire képesek a házőrzői, és milyen nevelésre lett volna szükségük.

Hídpénz

„Az önkormányzat egy olyan fejlesztést kíván megvalósítani, hogy a Szárhegyet és a Vár­hegyet összekötnénk egy függőhíddal."

Az arany csillogása

Emlékszik még bárki is arra, hogy mikor volt az a „vizes” világbajnokság Budapesten, amikor a toronyugráshoz a Dunába húztak fel egy ménkű nagy tornyot, hogy az majd milyen jól fog mutatni a világmindenség összes televíziós készülékén?

Csak a szégyen

Egy héttel ezelőtt az ENSZ Közgyűlése elfogadta azt a határozatot, amely július 11-ét a srebrenicai népirtás emléknapjává nyilvánítja.

Feltétlenül, de nem mindenképpen

A németek sohasem fogják megbocsátani a zsidóknak Auschwitzot – hangzik egy ismert, vitatott eredetű bon mot. Mint sok más általánosításban, ebben is lehetett igazság, amíg maguk a tettesek és a nácikkal együttműködők értelmezték úgy bűneiket, hogy a végén valahogy mégis a zsidók legyenek a hibásak. Gyermekeik és unokáik azonban már elfojtás vagy kivetítés nélkül tekinthettek a népirtásra, és vonhatták kérdőre felmenőiket.