Visszhang: film

A fájdalom ügynökei

  • SzSz
  • 2023. november 8.

Visszhang

Részvények, drogok, fegyverek – és immár start-upok és kuponok is!

Amerikában ezer módja van a gyors meggazdagodásnak, az efféle tündökléseket és bukásokat bemutató „get-rich-quick” mozik pedig mind ugyanarra épülnek: hogyan rontja meg a pénz és a hatalom az embereket. A fájdalom ügy­nökeinek különlegessége, hogy rámutat: az Egyesült Államokban gyakorlatilag minden – és tényleg minden – üzlet, így bármiből meg lehet gazdagodni. Akár mások kínjából is; például végstádiumú rákos betegek fájdalmából.

Evan Hughes-nak a The New York Times Magazine-ben megjelent cikkét, majd későbbi könyvét David Yates adaptálta vászonra, aki egy felemás Tarzan-filmet leszámítva több mint 15 év után szabadult ki a Harry Potter-univerzumból. Főhőse, Liza (Emily Blunt) utolsó elkeseredésében áll házaló ügynöknek egy frissen indult gyógyszercéghez, ahol az erkölcsi aggályokra nem sok gondot fordító Pete (Chris Evans) veszi a szárnyai alá. Ketten az ország egyik első számú fájdalomcsillapítójává teszik terméküket, egyebek mellett az orvosok lefizetésével és a gyógyszerészeti előírások megszegésével.

A tomboló opioidkrízist legutóbb a Dopesick című sorozat mutatta be érzékletesen. Yates azzal ellentétben nem törekszik teljes tablóra, inkább azt mutatja be, hogy az ügynököktől kezdve az orvosokig mindenki ugyanannak az elhibázott rendszernek a rabszolgája, mindenki csak élni és túlélni igyekszik. Az öntudatára ébredt Lizának a feloldozást is megadja, még annak árán is, hogy a gyógyszerbiznisz áldozataira nem hagy elég játékidőt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.