Amerikában ezer módja van a gyors meggazdagodásnak, az efféle tündökléseket és bukásokat bemutató „get-rich-quick” mozik pedig mind ugyanarra épülnek: hogyan rontja meg a pénz és a hatalom az embereket. A fájdalom ügynökeinek különlegessége, hogy rámutat: az Egyesült Államokban gyakorlatilag minden – és tényleg minden – üzlet, így bármiből meg lehet gazdagodni. Akár mások kínjából is; például végstádiumú rákos betegek fájdalmából.
Evan Hughes-nak a The New York Times Magazine-ben megjelent cikkét, majd későbbi könyvét David Yates adaptálta vászonra, aki egy felemás Tarzan-filmet leszámítva több mint 15 év után szabadult ki a Harry Potter-univerzumból. Főhőse, Liza (Emily Blunt) utolsó elkeseredésében áll házaló ügynöknek egy frissen indult gyógyszercéghez, ahol az erkölcsi aggályokra nem sok gondot fordító Pete (Chris Evans) veszi a szárnyai alá. Ketten az ország egyik első számú fájdalomcsillapítójává teszik terméküket, egyebek mellett az orvosok lefizetésével és a gyógyszerészeti előírások megszegésével.
A tomboló opioidkrízist legutóbb a Dopesick című sorozat mutatta be érzékletesen. Yates azzal ellentétben nem törekszik teljes tablóra, inkább azt mutatja be, hogy az ügynököktől kezdve az orvosokig mindenki ugyanannak az elhibázott rendszernek a rabszolgája, mindenki csak élni és túlélni igyekszik. Az öntudatára ébredt Lizának a feloldozást is megadja, még annak árán is, hogy a gyógyszerbiznisz áldozataira nem hagy elég játékidőt.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
