A Final Fantasytól kezdve a Silent Hillig szinte mindegyik megbukott a nézőknél és a kritikusoknál is. Ma már más szelek fújnak: az év egyik legnagyobb bevételű filmje Super Mariót ültette nagyvászonra, míg az ősz meglepetését az Öt éjjel Freddy pizzázójában hozta el, bevételi rekordokat döntögetve.
Emma Tammi mozijának alapja persze kevésbé népszerű, mint Mario és Luigi, de 2014-es indulása óta kilenc rész készült belőle, amelyekből több mint 33 millió játékot értékesítettek. A történet a címbeli, elhagyatott pizzázóban játszódik, ahova hősünk, Mike éjjeliőrként nyer felvételt. Mike testvére elvesztése óta csak árnyéka önmagának, dühkezelési és koncentrációs problémákkal küszködik, épp jól jön neki egy meló, hogy elvonulhasson az emberek elől. A pizzeriában azonban fura dolgok történnek: az ember nagyságú állatfigurák éjjel életre kelnek, de a rémes hely ennél is sötétebb titkokat rejteget.
A videójátékból két évvel ezelőtt Willy mesevilága címmel már készült egy nem hivatalos adaptáció Nicolas Cage főszereplésével. Az pont azt hozta, amire vállalkozott: idióta kaszabolást és egy szokásosnál is idétlenebb Cage-t. Tammi ezzel ellentétben a játékból lélektani horrort kreált, a fő hangsúly a főhős múltbeli traumáján van. Lassan csordogáló filmje viszont nem mély, csak annak akar látszani. S a homályos motivációk és unalmas akciók miatt hamar azt kívánjuk: bár ez is csak egy sima, agyatlan horrorfilm lenne!
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
