Grant Singer vonzódása a noirba mártott látványhoz és a tompa színvilághoz már eddig is szembetűnő volt, elég csak megnézni a Lorde vagy épp The Weeknd számaihoz rendezett kisfilmjeit.
Singer játékfilmes bemutatkozása egy lassú folyású, jéghideg poszt-noir, amelyet nem hiába hasonlítanak a True Detective – A törvény nevébenhez: a megkapó képek mellé remek alakítások társulnak, elsősorban Benicio del Torótól, akinek egy különös kegyetlenséggel meggyilkolt ingatlanos ügyét kell felgöngyölítenie. Már az első pillanatban nyilvánvaló, hogy nem hagyományos bűnesetről van szó, mindenki titkol valamit, az áldozat tökéletesnek látszó házassága ugyanolyan hamis, mint főhős kopónk magabiztossága. A film eredeti címe (Reptile, azaz hüllő) is a figurák menet közben levedlett bőrére, azaz álcájára utal.
A True Detective-vel ellentétben azonban a Hidegvérrel nem képes végig fenntartani a feszültséget, a túlnyújtott játékidőben a nyomozás szempontjából fontos információk sikkadnak el vagy maradnak súlytalanok; a film nem fokozatosan építi a feszültséget, hanem inkább időközönként megzörgeti a harasztot, így sokszor a fordulatok sem hitelesek. Ez a fajta szabálytalanság persze máskor kifejezetten jól áll neki: a történet szempontjából irreleváns mellékvágány például a nyomozó konyhájának felújítása, amihez a gyilkossági helyszínből meríti az inspirációt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
