A legismertebb hősöktől (Vasember, Amerika kapitány) elköszöntünk, az új szuperemberek pedig nemhogy nem képesek pótolni őket, de egy épkézláb történetet sem képesek egyben tartani. Pedig a mozi mellett már a tévéből is ők ömlenek.
A tévésorozatból ismerhetjük Ms. Marvelt is, az első muszlim Marvel-hőst, aki egy képregényrajongó bakfis Jersey Cityből. A sors szeszélyének köszönhetően egyszer csak helyet cserél idoljával, Marvel kapitánnyal, aki négy évvel ezelőtti saját filmjében lépett a porondra. Őket egészíti ki a szintén abból a moziból ismerős Monica Rambeau, akinek súlytalanságát az is jelzi, hogy Ms. Marvel a játékidő felét azzal tölti, hogy kitaláljon neki egy szupernevet. Triójukat Nick Fury igyekszik irányítani: a segítségével kell rájönniük, minek köszönhető az, hogy véletlenszerűen helyet és univerzumokat cserélnek, meg kell tanulniuk, hogyan tudják mindezt irányítani, majd le kell győzniük a kree nevű lényeket, akik beálltak egy forradalmár rendbontó mögé.
Lehet, hogy két évtized után mind unjuk már a szuperhősöket, de egy dolog eddig biztos volt a Marvelnél: képesek voltak megbízható színvonalon szállítani a tök ugyanolyan filmeket. A Marvelek azonban sehogy sem találja a helyét, nem működnek a figurák és az akciók sem, ha pedig valaki lemaradt volna a korábbi filmeknél és sorozatoknál, aligha értheti, mi is folyik a vásznon. Beszédes, hogy az egyetlen emlékezetes jelenet, egy musicalparódia, sehogy sem illik ide – de az legalább működik.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
