A belvárosban hatalmas lángokkal ég egy épület, az emberek pedig suttogni kezdenek: hoszteszbár működött benne, amelynek az egyik tanár, Hori úr is gyakori vendége volt. Saorit, az egyedülálló anyát is a tűzeset foglalkoztatja, egészen addig, míg észre nem veszi, hogy fia, Minato furcsán viselkedik. A fürdőszobában elbújva levágja a haját, hosszú percekre lefagy, magányosan kóborol egy barlangban, nem beszél róla, hogy mi történt az iskolában, amikor pedig anyja észrevesz rajta egy sérülést, kiugrik a mozgó kocsiból. A film thrillerként építkezik, és remekül fokozza a feszültséget: egyre biztosabbak vagyunk benne, hogy Minatóval valami sötét dolog történt. A gyanú tanárára, Horira terelődik, aki a szembesítéskor furcsán és összefüggéstelenül beszél – majd bevallja, hogy valóban megütötte a fiút.
Ekkor szempontot váltunk, és megismerjük Hori szemszögét, majd a harmadik felvonásban következik Minamoto és iskolás barátja, Jori nézőpontja. A mozi a nyitánytól eltérően sokkal inkább érzékeny drámaként viselkedik, az izgalmat pedig Kuroszava A vihar kapujábanjához hasonlóan az eltérő nézőpontok ütközése adja. Ezek azonban nem mondanak ellent egymásnak, inkább más és más jelentéssel töltik fel a látottakat: az iskolai balhé egészen mást jelent az anyának, aki csak a vérző orral hazatérő gyerekét látja; a tanárnak, aki csak rendet akar teremteni az osztályteremben; és a fiúnak, aki nem bírja tovább, hogy legkedvesebb barátját kipécézik az osztálytársai.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
