Takács Ferenc

Hogy a hétköznapi ügymenet során mi mindenről hajlamos megfeledkezni az ember, arról nagyon sokat elárul Takács Ferenc köszöntője, amit „…nincs elég ok…” címmel mondott el a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia decemberi ünnepi ülésén, s amit most két részben közlünk.

A „disszidens” szóra (valamint szófaji va­riánsaira, a „disszidál” igére és a „disszidálás” főnévre) talán azok is emlékeznek még, akiknek az ancien régime (szocializmus, pártállam stb.) politikai-ideológiai szókészlete időközben kiment a fejéből. Veretes, régi latinizmus a magyar nyelvben, már a tizenhetedik századból is van rá adat.

Mostanában sokan meghalnak, akik nem haltak meg azelőtt - valahogy így szól a Karinthynak tulajdonított mondás.

Az első elmélet arról, hogy a nagy drámaíró drámáit valaki más írta, a 19. század közepén bukkant fel - azóta se szeri, se száma az igazi Shakespeare-eknek. A téboly nem csillapodik, és már az egyetemi világot is bekerítette. Szórakoztató mikrofilológia!

Jonathan Franzen ügyében jelenleg rohammunka folyik az Európa Könyvkiadónál. Művei lefordításával sokáig késlekedtek, még azt is átaludták, amikor az író harmadik regénye, a 2001-es The Corrections fenomenális szakmai és közönségsikere nyomán Franzent nemzedéke legjelentősebb írójának kiáltották ki Amerikában. (Amivel a ringből kiverhetetlen nagy öregek, a hatvanas-hetvenes évekből itt maradt, máig lenyomhatatlan titánok, Thomas Pynchon, Philip Roth, Don DeLillo és az akkor még élő Saul Bellow és John Updike rangjára emelték a negyvenkét éves Franzent.) Végül "az évszázad regényeként" aposztrofált új világsiker, a 2010-es Freedom fújt riadót: 2012 tavaszán Szabadság címmel megjelentették, s még ugyanebben az évben nagy sietve a The Correctionst is kihozták karácsonyra, Javítások címmel.

Múltkor az utcánkban található bilingvis feliratú trafikról (Nemzeti Dohánybolt - National Tobacco Shop) szólva fejeztem be az aznapra rendelt kapirgálást. Most az áruda belsejét a várományos vevők tekintetétől gondosan elfedő, azaz a szó szoros értelmében beláthatatlanná tevő opálos ablakokról kell szólnom, a nemzeti dohányboltok (bocsánat: Nemzeti Dohányboltok) egyenhomlokzatáról, erről a kötelező kamuflázsról, amely gondosan és sikeresen álcázza, hogy mit is árulnak odabenn.

Videó-hercehurcák és nyelvvizsgabotrányok évadja lévén az ember önkéntelenül is kapirgálni kezd olvasmányemlékei között: hol találkozott a politika és a haszon motiválta csalások és hamisítások szépirodalmilag megalkotott eseteivel. Hiszen az irodalom, amely tudvalevőleg tanít, nevel és szórakoztat, ezekről is tud valami épületessel és derűssel szolgálni.

Asszonyok, lányok élete; Egy jóravaló nő szerelme; Szeret, nem szeret - Kilenc történet; Csend, vétkek, szenvedély; Mennyi boldogság! - ez az öt kötet olvasható magyarul (Borbás Mária és Mesterházi Mónika jóvoltából) a 2013-as irodalmi Nobel-díjas Alice Munro, az idén nyolcvankét éves kanadai írónő negyven-egynéhány éves munkásságából (1968-ban, harminchét éves korában, azaz már nem egészen fiatalon jelentette meg első prózakötetét, a Dance of the Happy Shades című elbeszéléskötetet - a cím Gluck Orpheusz és Eurüdikéjének betétjére, a Boldog lelkek táncára utal).

A múlt héten a nem hivatalos cenzúra táján kapirgáltunk, amely a szólásszabadság árnyékában afféle aljnövényzetként tenyészik: megvizsgáltuk, miként tűnt el Táncsics Mihály neve mellől a communisticus jelző az antikvarium.hu honlapján. Most is efféle mikroszkopikus beavatkozással foglalkozunk: egyetlen szó kiiktatásával vagy eltüntetésével kapcsolatos a történetünk. Szereplői részben azonosak a múltkoriéval: a márciusi ifjakkal, Táncsiccsal és a tizenkét ponttal lesz dolgunk ezúttal is.

Pár hónapja Táncsics (Stancic) Mihály élete és munkássága táján kapirgáltunk. A bátor népbarát egyebek között a sajtószabadság lelkes harcosa és a cenzúra mindenre elszánt ellensége volt, könyvet is közzétett e tárgyban (Sajtószabadságról nézetei egy rabnak, 1844), melyet külföldön, Lipcsében kellett megjelentetnie - a cenzúra aligha engedélyezte volna a cenzúraellenes munka honi kinyomtatását.

Ismét változnak nálunk a köztéri elnevezések. A politikai térfoglalás új hulláma máris kicenzúrázta Rooseveltet és Moszkvát ebből az igen fontos jelképi szférából, s további változások várhatók, ezúttal akadémiai bizottság szakszerű közreműködésével. Ilyenkor hasznos lehet némi kapirgálást végezni a köztéri nevek és elnevezések háza táján. Igyekszünk mi is szakszerűek lenni, persze mértékkel: fejtegetéseinket bizonyos alkalmazott névtani szempontok, közelebbről a politikai onomasztika megfontolásai fogják alkalmilag vezérelni.

Apám horvát eredetű volt, s e nyelvet kis gyermekkoromban kevéssé még beszélte is; anyám pedig tót származásu vala, mint nemzetiségi neve Nebehaj mutatja, s a tót nyelvet még nem egészen felejtette volt el. Ilyen ős szittya magyar vérből eredtem én.