Takács Ferenc Kapirgáló

Szabad a cenzúra, szabad valahára... - II. rész

  • Takács Ferenc
  • 2013. augusztus 18.

Egotrip

A múlt héten a nem hivatalos cenzúra táján kapirgáltunk, amely a szólásszabadság árnyékában afféle aljnövényzetként tenyészik: megvizsgáltuk, miként tűnt el Táncsics Mihály neve mellől a communisticus jelző az antikvarium.hu honlapján. Most is efféle mikroszkopikus beavatkozással foglalkozunk: egyetlen szó kiiktatásával vagy eltüntetésével kapcsolatos a történetünk. Szereplői részben azonosak a múltkoriéval: a márciusi ifjakkal, Táncsiccsal és a tizenkét ponttal lesz dolgunk ezúttal is.

Pontosabban emlékük felidézésével. Az 1990-es "rendszerváltó" választások során a polgári-radikális Fidesz-ifjak kampányeszközei között szerepelt egy kisebb, szórólap méretű plakát, amelyen vállalt elődeik, az 1848-as polgári-radikális márciusi ifjak tizenkét pontja volt olvasható, mégpedig az eredeti sajtótermék, az 1848. március 15-én a Landerer és Heckenast nyomdában készült röplap fotografikus reprodukciója formájában. Igaz, csupán ránézésre: másokkal együtt magam is felfigyeltem rá, hogy a "Mit kíván a magyar nemzet" kérdésre adott válaszok közül a tizenkettediknek más a szövege, mint amelyre iskoláskoromból emlékeztem. A Fidesz plakátján a 12. szám mellett az "Unio" szó állt - a gimnáziumi történelemkönyvemben látható fénykép-reprodukción viszont emlékezetem szerint az "Unio Erdéllyel" kifejezés szerepelt (így, evvel a helyesírással).

Kegyes csalás, apró hamisítás a jó ügy érdekében - Erdéllyel uniót kívánni 1990-ben képtelenség volt, nálunk is, a szomszédban is súlyos félreértésekhez vezetett volna, amelyeknek jobb elejét venni, gondoltam akkor. Még azon az áron is, ha a szólásszabadságért harcoló fiatal demokraták nagypolitikai pályafutásukat a tizenkét pont megcenzúrázásával voltak kénytelenek elkezdeni.

Most viszont úgy gondolom, hogy ha másért nem, már az ártatlanság vélelmezésének jogelve szellemétől vezéreltetve is, fel kell ütnünk a tizenkét pont szövegtörténetének a dossziéját, hogy megvizsgáljuk, valóban megcenzúrázta-e valaki a tizenkét pontot, s ha igen, mikor történt ez, és ki volt a cenzor. Természetesen az igazság mellett 1990 fiatal demokratái emlékének is tartozunk evvel.

A vizsgálatban Gracza György (1856-1908) történész segítségét vesszük igénybe, pontosabban az ő monumentális munkájának (Az 1848-49-iki magyar szabadságharcz története I-V. Budapest, 1894-1898) az első kötetét, amely páratlan részletességgel taglalja 1848 márciusának az eseményeit. Tőle tudjuk, hogy a tizenkét pont első változatát március 11-én fogalmazta meg az Ellenzéki Kör erre kijelölt bizottsága. A 12. pont szövege - a "Mit kíván a magyar nemzet" kérdés válaszaként - itt: "Az uniót Erdélylyel" (evvel a helyesírással).

Másnap, március 12-én az Ellenzéki Kör nyilvános értekezletén módosítanak a megszövegezésen. Mint Gracza írja, "a 9-ik pontba a 'képviselet egyenlőség alapján' helyett a 'nemzeti bank' kivánsága vétetett fel. A 12-ik pont változatlanul: 'Az uniót Erdélylyel'".

Március 14-én, immár a másnapi akcióra készülve, még egyszer átnézik a tizenkét pontot. Vachott Imre megjegyzi, hogy a politikai foglyok, például a Budán raboskodó Stancsics ügyében is tenni kellene valamit. Ennek nyomán "elhatározták, hogy a státusfoglyok szabadon bocsájtását szinten beveszik a nemzet kívánságai közé. A katonaságról szóló 10-ik és 11-ik pontot összevonták tehát, s 11-ik pontnak az államfoglyokról szóló kívánságot tettek". Ez lett a tizenkét pont végleges szövege. A 12. pont végleges változata így szól: "Kívánjuk az uniót Erdélylyel."

Március 16-án Pesten kiplakátozzák a "közcsendi bizottmány" március 15-i keltű proklamációját, amelyben értesítik a közönséget, hogy Pest város tanácsa magáévá tette a nemzet követeléseinek tizenkét pontját. A 12. pont szövege a plakáton: "Unio Erdélylyel." A plakátból fennmaradt eredeti példány.

Ugyanígy kiplakátozták Buda városi tanácsa március 16-i közgyűlésének a jegyzőkönyvét is, melyből kiviláglik, hogy a tanács elfogadta és hatályba léptette az ellenzék tizenkét pontját. A 12. pont szövege a jegyzőkönyvben: "Unio Erdélyel" (így, az eredeti helyesírása szerint). A plakátból fennmaradt eredeti példány.

Minden változatban szerepel az Erdélyre tett utalás. Egyetlen kivétel van csupán - a Landerer és Heckenast nyomdában előállított röplap közkézen forgó fénykép-reprodukcióin a 12. pont szövege valóban mindössze ennyi: "Unio." A tizenkét pontot - a sajtószabadság első termékét! - valaki tényleg megcenzúrázta.

Magyarázat?

Magyarázat, mint mindenre, erre is van - ha másként nem, hát egy zaftos összeesküvés-elmélet formájában. Valakiknek valamikor érdekükben állott, hogy a tizenkét pontból eltüntessék a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség közjogi egységének helyreállítását célzó követelést. Ezért a Landerer és Heckenast-féle nyomat fennmaradt példányai valójában hamisítványok, ugyanis az eredetieket gondosan összegyűjtötték és megsemmisítették. Hogy kik? Tetszés szerint lehet választani a szokásos névsorból: zsidók, szabadkőművesek, kommunisták, románok, németek, oroszok, a CIA, a KGB, az IMF stb.

Valójában persze nincs magyarázat. Nem voltunk ott, nem tudhatjuk, pontosan mi is állt azon a kéziratos papírlapon, amelyet Irinyi (vagy Vasvári, vagy Jókai, vagy Degré) átnyújtott Landerer szedőjének, nem tudhatjuk, támadt-e vita a nyomdában a 12. pont megszövegezéséről. Azaz nem tudhatjuk, hogy miért éppen a röplapról - ez végtére is a történelmi emlékezet szemében a legbecsesebb szövegváltozat! - maradt le az Erdélyre tett explicit utalás, amikor például a pesti városi tanács március 15-i határozatában, amelyet aznap délután, tehát alig néhány órával a röplap kinyomtatását követően hoztak meg a városatyák, ismét szerepel: "12. Unio Erdélylyel."

Maradjunk ennyiben: nincs magyarázat.

Mindenesetre 1990 fiatal demokratáit felmenthetjük: nem cenzúrázták meg a tizenkét pontot. Mindössze annyit tettek, hogy a rendelkezésre álló szövegváltozatok közül a maguk céljaival leginkább összhangzó és az adott helyzethez leginkább illő, azaz a legjobban használható variánst reprodukálták plakátjukon.

Amúgy - immár cenzúrától és Fidesztől függetlenül - Gracza beszámolója a forradalmas márciusi napokról igen érdekfeszítő olvasmány, tele apróbb-nagyobb gyöngyszemekkel. Itt van például a március 17-i forró hangulatú népgyűlés leírása. A gyűlésen, írja Gracza, "a bécsi kormánynak különösen két intézménye: a lutri és a trafik ellen fordult a nép haragja kitörő szenvedélylyel. Több szónok éles kifakadása után a népgyűlés egyhangulag kimondta, hogy a trafikok azonnali bezáratását, a lutrinak pedig végleges eltörlését kivánja. A nép ez ujabb óhajtásait is küldöttség vitte meg a helytartótanácsnak."

A népharag ezúttal diadalmaskodott. "A trafikokat becsukták. A dohány-egyedárúság megszűnt. Dohányt, szivart szabad volt elárusítani ezután bárkinek. A lottót egyszerűen beszüntette a helytartótanács. Ez intézkedést az akkori lapok a következő lakonikus rövidséggel adták hírül a közönségnek: 'A népcsalásnak vége - a lotteriát eltörülték'."

A népcsalásnak vége...

Hát igen.

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)