Takács Ferenc Kapirgáló

Szabad a cenzúra, szabad valahára... - II. rész

  • Takács Ferenc
  • 2013.08.18 15:07

Egotrip

A múlt héten a nem hivatalos cenzúra táján kapirgáltunk, amely a szólásszabadság árnyékában afféle aljnövényzetként tenyészik: megvizsgáltuk, miként tűnt el Táncsics Mihály neve mellől a communisticus jelző az antikvarium.hu honlapján. Most is efféle mikroszkopikus beavatkozással foglalkozunk: egyetlen szó kiiktatásával vagy eltüntetésével kapcsolatos a történetünk. Szereplői részben azonosak a múltkoriéval: a márciusi ifjakkal, Táncsiccsal és a tizenkét ponttal lesz dolgunk ezúttal is.

Pontosabban emlékük felidézésével. Az 1990-es "rendszerváltó" választások során a polgári-radikális Fidesz-ifjak kampányeszközei között szerepelt egy kisebb, szórólap méretű plakát, amelyen vállalt elődeik, az 1848-as polgári-radikális márciusi ifjak tizenkét pontja volt olvasható, mégpedig az eredeti sajtótermék, az 1848. március 15-én a Landerer és Heckenast nyomdában készült röplap fotografikus reprodukciója formájában. Igaz, csupán ránézésre: másokkal együtt magam is felfigyeltem rá, hogy a "Mit kíván a magyar nemzet" kérdésre adott válaszok közül a tizenkettediknek más a szövege, mint amelyre iskoláskoromból emlékeztem. A Fidesz plakátján a 12. szám mellett az "Unio" szó állt - a gimnáziumi történelemkönyvemben látható fénykép-reprodukción viszont emlékezetem szerint az "Unio Erdéllyel" kifejezés szerepelt (így, evvel a helyesírással).

Kegyes csalás, apró hamisítás a jó ügy érdekében - Erdéllyel uniót kívánni 1990-ben képtelenség volt, nálunk is, a szomszédban is súlyos félreértésekhez vezetett volna, amelyeknek jobb elejét venni, gondoltam akkor. Még azon az áron is, ha a szólásszabadságért harcoló fiatal demokraták nagypolitikai pályafutásukat a tizenkét pont megcenzúrázásával voltak kénytelenek elkezdeni.

Most viszont úgy gondolom, hogy ha másért nem, már az ártatlanság vélelmezésének jogelve szellemétől vezéreltetve is, fel kell ütnünk a tizenkét pont szövegtörténetének a dossziéját, hogy megvizsgáljuk, valóban megcenzúrázta-e valaki a tizenkét pontot, s ha igen, mikor történt ez, és ki volt a cenzor. Természetesen az igazság mellett 1990 fiatal demokratái emlékének is tartozunk evvel.

A vizsgálatban Gracza György (1856-1908) történész segítségét vesszük igénybe, pontosabban az ő monumentális munkájának (Az 1848-49-iki magyar szabadságharcz története I-V. Budapest, 1894-1898) az első kötetét, amely páratlan részletességgel taglalja 1848 márciusának az eseményeit. Tőle tudjuk, hogy a tizenkét pont első változatát március 11-én fogalmazta meg az Ellenzéki Kör erre kijelölt bizottsága. A 12. pont szövege - a "Mit kíván a magyar nemzet" kérdés válaszaként - itt: "Az uniót Erdélylyel" (evvel a helyesírással).

Másnap, március 12-én az Ellenzéki Kör nyilvános értekezletén módosítanak a megszövegezésen. Mint Gracza írja, "a 9-ik pontba a 'képviselet egyenlőség alapján' helyett a 'nemzeti bank' kivánsága vétetett fel. A 12-ik pont változatlanul: 'Az uniót Erdélylyel'".

Március 14-én, immár a másnapi akcióra készülve, még egyszer átnézik a tizenkét pontot. Vachott Imre megjegyzi, hogy a politikai foglyok, például a Budán raboskodó Stancsics ügyében is tenni kellene valamit. Ennek nyomán "elhatározták, hogy a státusfoglyok szabadon bocsájtását szinten beveszik a nemzet kívánságai közé. A katonaságról szóló 10-ik és 11-ik pontot összevonták tehát, s 11-ik pontnak az államfoglyokról szóló kívánságot tettek". Ez lett a tizenkét pont végleges szövege. A 12. pont végleges változata így szól: "Kívánjuk az uniót Erdélylyel."

Március 16-án Pesten kiplakátozzák a "közcsendi bizottmány" március 15-i keltű proklamációját, amelyben értesítik a közönséget, hogy Pest város tanácsa magáévá tette a nemzet követeléseinek tizenkét pontját. A 12. pont szövege a plakáton: "Unio Erdélylyel." A plakátból fennmaradt eredeti példány.

Ugyanígy kiplakátozták Buda városi tanácsa március 16-i közgyűlésének a jegyzőkönyvét is, melyből kiviláglik, hogy a tanács elfogadta és hatályba léptette az ellenzék tizenkét pontját. A 12. pont szövege a jegyzőkönyvben: "Unio Erdélyel" (így, az eredeti helyesírása szerint). A plakátból fennmaradt eredeti példány.

Minden változatban szerepel az Erdélyre tett utalás. Egyetlen kivétel van csupán - a Landerer és Heckenast nyomdában előállított röplap közkézen forgó fénykép-reprodukcióin a 12. pont szövege valóban mindössze ennyi: "Unio." A tizenkét pontot - a sajtószabadság első termékét! - valaki tényleg megcenzúrázta.

Magyarázat?

Magyarázat, mint mindenre, erre is van - ha másként nem, hát egy zaftos összeesküvés-elmélet formájában. Valakiknek valamikor érdekükben állott, hogy a tizenkét pontból eltüntessék a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség közjogi egységének helyreállítását célzó követelést. Ezért a Landerer és Heckenast-féle nyomat fennmaradt példányai valójában hamisítványok, ugyanis az eredetieket gondosan összegyűjtötték és megsemmisítették. Hogy kik? Tetszés szerint lehet választani a szokásos névsorból: zsidók, szabadkőművesek, kommunisták, románok, németek, oroszok, a CIA, a KGB, az IMF stb.

Valójában persze nincs magyarázat. Nem voltunk ott, nem tudhatjuk, pontosan mi is állt azon a kéziratos papírlapon, amelyet Irinyi (vagy Vasvári, vagy Jókai, vagy Degré) átnyújtott Landerer szedőjének, nem tudhatjuk, támadt-e vita a nyomdában a 12. pont megszövegezéséről. Azaz nem tudhatjuk, hogy miért éppen a röplapról - ez végtére is a történelmi emlékezet szemében a legbecsesebb szövegváltozat! - maradt le az Erdélyre tett explicit utalás, amikor például a pesti városi tanács március 15-i határozatában, amelyet aznap délután, tehát alig néhány órával a röplap kinyomtatását követően hoztak meg a városatyák, ismét szerepel: "12. Unio Erdélylyel."

Maradjunk ennyiben: nincs magyarázat.

Mindenesetre 1990 fiatal demokratáit felmenthetjük: nem cenzúrázták meg a tizenkét pontot. Mindössze annyit tettek, hogy a rendelkezésre álló szövegváltozatok közül a maguk céljaival leginkább összhangzó és az adott helyzethez leginkább illő, azaz a legjobban használható variánst reprodukálták plakátjukon.

Amúgy - immár cenzúrától és Fidesztől függetlenül - Gracza beszámolója a forradalmas márciusi napokról igen érdekfeszítő olvasmány, tele apróbb-nagyobb gyöngyszemekkel. Itt van például a március 17-i forró hangulatú népgyűlés leírása. A gyűlésen, írja Gracza, "a bécsi kormánynak különösen két intézménye: a lutri és a trafik ellen fordult a nép haragja kitörő szenvedélylyel. Több szónok éles kifakadása után a népgyűlés egyhangulag kimondta, hogy a trafikok azonnali bezáratását, a lutrinak pedig végleges eltörlését kivánja. A nép ez ujabb óhajtásait is küldöttség vitte meg a helytartótanácsnak."

A népharag ezúttal diadalmaskodott. "A trafikokat becsukták. A dohány-egyedárúság megszűnt. Dohányt, szivart szabad volt elárusítani ezután bárkinek. A lottót egyszerűen beszüntette a helytartótanács. Ez intézkedést az akkori lapok a következő lakonikus rövidséggel adták hírül a közönségnek: 'A népcsalásnak vége - a lotteriát eltörülték'."

A népcsalásnak vége...

Hát igen.

Neked ajánljuk