Könyv

Ökolimonádé

Jonathan Franzen: Erős rengés

  • Takács Ferenc
  • 2014. április 27.

Könyv

Jonathan Franzen ügyében jelenleg rohammunka folyik az Európa Könyvkiadónál. Művei lefordításával sokáig késlekedtek, még azt is átaludták, amikor az író harmadik regénye, a 2001-es The Corrections fenomenális szakmai és közönségsikere nyomán Franzent nemzedéke legjelentősebb írójának kiáltották ki Amerikában. (Amivel a ringből kiverhetetlen nagy öregek, a hatvanas-hetvenes évekből itt maradt, máig lenyomhatatlan titánok, Thomas Pynchon, Philip Roth, Don DeLillo és az akkor még élő Saul Bellow és John Updike rangjára emelték a negyvenkét éves Franzent.) Végül "az évszázad regényeként" aposztrofált új világsiker, a 2010-es Freedom fújt riadót: 2012 tavaszán Szabadság címmel megjelentették, s még ugyanebben az évben nagy sietve a The Correctionst is kihozták karácsonyra, Javítások címmel.

A jelek szerint érdemes volt hajrázni, a magyar közönség szívébe (és pénztárcája bizalmába) fogadta az írót. Rentábilis vállalkozásnak látszott hát további Franzen-művek magyar nyelvű megjelentetése, mégpedig sürgősen, az "addig ütni a vasat" elv szellemében. Sajnos - újabb mű híján - két első regénye, a pályakezdő The Twenty-Seventh City (1988 - A huszonhetedik város) és a Strong Motion (1992) közül kellett választani. Végül az utóbbi jelent meg tavaly.

Az Erős rengés - ez a címe Bart István fordításának - Franzen regényírói pályájának a kezdeteiig visz így vissza bennünket. Eredetije huszonkét évvel ezelőtt jelent meg, igen régen, s ha nem is egy mindenestül másik, azóta a múltba veszett Amerikában, mindenképpen az író egy másik, korábbi életében. Franzen, ha expressis verbis nem is tagadja meg két első regényét, esszéiben és visszaemlékezéseiben - lásd elsősorban Perchance to Dream (Talán álmodni) című írását, mely 1996-ban jelent meg a Harper's magazinban - jelzi, hogy hozzájuk fűződő viszonya ma már leginkább afféle rugalmas elszakadásként jellemezhető.

Ugyanitt ír arról is, hogy az olvasót felrázni és cselekvésre késztetni igyekvő Erős rengésben a mű bevallottan agitatív célját "retorikai Molotov-koktélok dobálásával" vélte szolgálni. Hát igen, a visszatekintő önjellemzés akaratlanul is pontos. Franzen második regénye - akárcsak az első - közvetlenül társadalomkritikus, harcosan realista műnek készült, az amerikai társadalom nagy folyamatait a magánszférával és az egyén sorsával, úgymond, "együtt láttató" társadalmi regénynek.

Mint az ilyesféle realista regényeknek általában, az Erős rengésnek is van hőse és története. A hőst itt Louis Hollandnak hívják, egy Illinois állambeli család sarja. Apja egyetemi tanár, marxista és marihuánafüggő, mindkét minőségben a hatvanas évek nagy generációjának a túlélője, anyja viszont tipikus közép-nyugati középosztálybeli háziasszony, agya közhelytár, szíve helyén határtalan pénzsóvárság. Louis, miután kijárja az egyetemet, Bostonba kerül, egy ideig egy független rádióállomásnál dolgozik, majd elbocsátják. Közben szerelmes lesz egy Lauren Bowles nevezetű lányba (kiszámíthatatlan és - olvasói szemmel legalábbis - kibírhatatlan hisztérika), aztán viszonyt kezd egy nála valamivel idősebb asszonnyal, Renée Seitchek földrengéskutatóval (éretten nehéz eset), s innentől fogva a két nő között vacillál.

Nagyjából ez lenne a magánszféra és az egyéni sors a történetben. A társadalom nagy folyamatait, amelyekkel Louis éducation sentimentale-ja szükségképp öszszefonódik (legalábbis Franzen szerzői vágyaiban), viszont egy krimibe oltott sci-fi (vagy sci-fibe oltott krimi) jeleníti meg az olvasó számára - a realista elbeszélések esetében megszokott valószínűségekkel erős kontrasztot képezve. Massachusetts államban, Bostonban és környékén reng a föld: egyre erősebb rengések követik egymást, amire a szeizmográfusok nem találnak magyarázatot. Renée és Louis nyomozásba fog, és kiderítik, hogy egy nagy vegyipari cég évtizedek óta egy titokban fúrt olajkútba ereszti le a gyártás során keletkező folyékony hulladékot, ami idővel megbontotta a tektonikus mélyszerkezetet: ettől reng a föld. Megpróbálják leleplezni az esztelen profithajsza és nyereségvágy okozta katasztrofális környezetpusztítást konkrétan és jelképesen egyaránt megtestesítő világcéget, de nem sikerül. Bostont minden eddiginél erősebb rengés rázza meg, amely a vegyipari céget is elpusztítja. Evvel az apokaliptikus látomással végződik a regény.

Kamaszosan lelkes és kamaszosan ügyetlen munka az Erős rengés. Tele izgalmas és igen jól megírt részekkel, az egésszel viszont baj van. Alkatrészei - realizmus, sci-fi, krimi - külön-külön jól működnek, együtt viszont igen hézagosan illeszkednek egymáshoz: lötyög, illetve csikorog minden a szerkezetben. A regényalakok papirosfigurák, belviláguk rajza gyakran süllyed le a limonádéregény pszichológiájának szintjére. A mellékszálak - például a vallási fanatikusok abortuszellenes mozgalmával foglalkozó részek - didaktikus betétek. Túlírt benne szinte minden, az irdatlan terjedelmet (ötszázhetven oldal) húsz-harminc oldalas lelkizések, illetve végtelenített párbeszéddé "oldott" ökológiai, szeizmográfiai, popzenei stb. értekezések töltik ki, de gyakoriak a közvetlen szerzői hangon megszólaló vagy a szereplők szájába tuszkolt természetimádó és környezetféltő szerelmi vallomások, pénz- és kapitalizmusellenes tirádák, továbbá szenvedélytől fűtött kirohanások az amerikai világhatalom ellen.

Mégis tanulságos olvasmány. Különösen a Javítások és a Szabadság olvasói számára, akik megtudhatják belőle, hogy lám, miből lett a cserebogár.

Fordította: Bart István. Európa, 2013, 574 oldal, 4500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.