Könyv

Ökolimonádé

Jonathan Franzen: Erős rengés

  • Takács Ferenc
  • 2014. április 27.

Könyv

Jonathan Franzen ügyében jelenleg rohammunka folyik az Európa Könyvkiadónál. Művei lefordításával sokáig késlekedtek, még azt is átaludták, amikor az író harmadik regénye, a 2001-es The Corrections fenomenális szakmai és közönségsikere nyomán Franzent nemzedéke legjelentősebb írójának kiáltották ki Amerikában. (Amivel a ringből kiverhetetlen nagy öregek, a hatvanas-hetvenes évekből itt maradt, máig lenyomhatatlan titánok, Thomas Pynchon, Philip Roth, Don DeLillo és az akkor még élő Saul Bellow és John Updike rangjára emelték a negyvenkét éves Franzent.) Végül "az évszázad regényeként" aposztrofált új világsiker, a 2010-es Freedom fújt riadót: 2012 tavaszán Szabadság címmel megjelentették, s még ugyanebben az évben nagy sietve a The Correctionst is kihozták karácsonyra, Javítások címmel.

A jelek szerint érdemes volt hajrázni, a magyar közönség szívébe (és pénztárcája bizalmába) fogadta az írót. Rentábilis vállalkozásnak látszott hát további Franzen-művek magyar nyelvű megjelentetése, mégpedig sürgősen, az "addig ütni a vasat" elv szellemében. Sajnos - újabb mű híján - két első regénye, a pályakezdő The Twenty-Seventh City (1988 - A huszonhetedik város) és a Strong Motion (1992) közül kellett választani. Végül az utóbbi jelent meg tavaly.

Az Erős rengés - ez a címe Bart István fordításának - Franzen regényírói pályájának a kezdeteiig visz így vissza bennünket. Eredetije huszonkét évvel ezelőtt jelent meg, igen régen, s ha nem is egy mindenestül másik, azóta a múltba veszett Amerikában, mindenképpen az író egy másik, korábbi életében. Franzen, ha expressis verbis nem is tagadja meg két első regényét, esszéiben és visszaemlékezéseiben - lásd elsősorban Perchance to Dream (Talán álmodni) című írását, mely 1996-ban jelent meg a Harper's magazinban - jelzi, hogy hozzájuk fűződő viszonya ma már leginkább afféle rugalmas elszakadásként jellemezhető.

Ugyanitt ír arról is, hogy az olvasót felrázni és cselekvésre késztetni igyekvő Erős rengésben a mű bevallottan agitatív célját "retorikai Molotov-koktélok dobálásával" vélte szolgálni. Hát igen, a visszatekintő önjellemzés akaratlanul is pontos. Franzen második regénye - akárcsak az első - közvetlenül társadalomkritikus, harcosan realista műnek készült, az amerikai társadalom nagy folyamatait a magánszférával és az egyén sorsával, úgymond, "együtt láttató" társadalmi regénynek.

Mint az ilyesféle realista regényeknek általában, az Erős rengésnek is van hőse és története. A hőst itt Louis Hollandnak hívják, egy Illinois állambeli család sarja. Apja egyetemi tanár, marxista és marihuánafüggő, mindkét minőségben a hatvanas évek nagy generációjának a túlélője, anyja viszont tipikus közép-nyugati középosztálybeli háziasszony, agya közhelytár, szíve helyén határtalan pénzsóvárság. Louis, miután kijárja az egyetemet, Bostonba kerül, egy ideig egy független rádióállomásnál dolgozik, majd elbocsátják. Közben szerelmes lesz egy Lauren Bowles nevezetű lányba (kiszámíthatatlan és - olvasói szemmel legalábbis - kibírhatatlan hisztérika), aztán viszonyt kezd egy nála valamivel idősebb asszonnyal, Renée Seitchek földrengéskutatóval (éretten nehéz eset), s innentől fogva a két nő között vacillál.

Nagyjából ez lenne a magánszféra és az egyéni sors a történetben. A társadalom nagy folyamatait, amelyekkel Louis éducation sentimentale-ja szükségképp öszszefonódik (legalábbis Franzen szerzői vágyaiban), viszont egy krimibe oltott sci-fi (vagy sci-fibe oltott krimi) jeleníti meg az olvasó számára - a realista elbeszélések esetében megszokott valószínűségekkel erős kontrasztot képezve. Massachusetts államban, Bostonban és környékén reng a föld: egyre erősebb rengések követik egymást, amire a szeizmográfusok nem találnak magyarázatot. Renée és Louis nyomozásba fog, és kiderítik, hogy egy nagy vegyipari cég évtizedek óta egy titokban fúrt olajkútba ereszti le a gyártás során keletkező folyékony hulladékot, ami idővel megbontotta a tektonikus mélyszerkezetet: ettől reng a föld. Megpróbálják leleplezni az esztelen profithajsza és nyereségvágy okozta katasztrofális környezetpusztítást konkrétan és jelképesen egyaránt megtestesítő világcéget, de nem sikerül. Bostont minden eddiginél erősebb rengés rázza meg, amely a vegyipari céget is elpusztítja. Evvel az apokaliptikus látomással végződik a regény.

Kamaszosan lelkes és kamaszosan ügyetlen munka az Erős rengés. Tele izgalmas és igen jól megírt részekkel, az egésszel viszont baj van. Alkatrészei - realizmus, sci-fi, krimi - külön-külön jól működnek, együtt viszont igen hézagosan illeszkednek egymáshoz: lötyög, illetve csikorog minden a szerkezetben. A regényalakok papirosfigurák, belviláguk rajza gyakran süllyed le a limonádéregény pszichológiájának szintjére. A mellékszálak - például a vallási fanatikusok abortuszellenes mozgalmával foglalkozó részek - didaktikus betétek. Túlírt benne szinte minden, az irdatlan terjedelmet (ötszázhetven oldal) húsz-harminc oldalas lelkizések, illetve végtelenített párbeszéddé "oldott" ökológiai, szeizmográfiai, popzenei stb. értekezések töltik ki, de gyakoriak a közvetlen szerzői hangon megszólaló vagy a szereplők szájába tuszkolt természetimádó és környezetféltő szerelmi vallomások, pénz- és kapitalizmusellenes tirádák, továbbá szenvedélytől fűtött kirohanások az amerikai világhatalom ellen.

Mégis tanulságos olvasmány. Különösen a Javítások és a Szabadság olvasói számára, akik megtudhatják belőle, hogy lám, miből lett a cserebogár.

Fordította: Bart István. Európa, 2013, 574 oldal, 4500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.