Könyv

Ökolimonádé

Jonathan Franzen: Erős rengés

  • Takács Ferenc
  • 2014. április 27.

Könyv

Jonathan Franzen ügyében jelenleg rohammunka folyik az Európa Könyvkiadónál. Művei lefordításával sokáig késlekedtek, még azt is átaludták, amikor az író harmadik regénye, a 2001-es The Corrections fenomenális szakmai és közönségsikere nyomán Franzent nemzedéke legjelentősebb írójának kiáltották ki Amerikában. (Amivel a ringből kiverhetetlen nagy öregek, a hatvanas-hetvenes évekből itt maradt, máig lenyomhatatlan titánok, Thomas Pynchon, Philip Roth, Don DeLillo és az akkor még élő Saul Bellow és John Updike rangjára emelték a negyvenkét éves Franzent.) Végül "az évszázad regényeként" aposztrofált új világsiker, a 2010-es Freedom fújt riadót: 2012 tavaszán Szabadság címmel megjelentették, s még ugyanebben az évben nagy sietve a The Correctionst is kihozták karácsonyra, Javítások címmel.

A jelek szerint érdemes volt hajrázni, a magyar közönség szívébe (és pénztárcája bizalmába) fogadta az írót. Rentábilis vállalkozásnak látszott hát további Franzen-művek magyar nyelvű megjelentetése, mégpedig sürgősen, az "addig ütni a vasat" elv szellemében. Sajnos - újabb mű híján - két első regénye, a pályakezdő The Twenty-Seventh City (1988 - A huszonhetedik város) és a Strong Motion (1992) közül kellett választani. Végül az utóbbi jelent meg tavaly.

Az Erős rengés - ez a címe Bart István fordításának - Franzen regényírói pályájának a kezdeteiig visz így vissza bennünket. Eredetije huszonkét évvel ezelőtt jelent meg, igen régen, s ha nem is egy mindenestül másik, azóta a múltba veszett Amerikában, mindenképpen az író egy másik, korábbi életében. Franzen, ha expressis verbis nem is tagadja meg két első regényét, esszéiben és visszaemlékezéseiben - lásd elsősorban Perchance to Dream (Talán álmodni) című írását, mely 1996-ban jelent meg a Harper's magazinban - jelzi, hogy hozzájuk fűződő viszonya ma már leginkább afféle rugalmas elszakadásként jellemezhető.

Ugyanitt ír arról is, hogy az olvasót felrázni és cselekvésre késztetni igyekvő Erős rengésben a mű bevallottan agitatív célját "retorikai Molotov-koktélok dobálásával" vélte szolgálni. Hát igen, a visszatekintő önjellemzés akaratlanul is pontos. Franzen második regénye - akárcsak az első - közvetlenül társadalomkritikus, harcosan realista műnek készült, az amerikai társadalom nagy folyamatait a magánszférával és az egyén sorsával, úgymond, "együtt láttató" társadalmi regénynek.

Mint az ilyesféle realista regényeknek általában, az Erős rengésnek is van hőse és története. A hőst itt Louis Hollandnak hívják, egy Illinois állambeli család sarja. Apja egyetemi tanár, marxista és marihuánafüggő, mindkét minőségben a hatvanas évek nagy generációjának a túlélője, anyja viszont tipikus közép-nyugati középosztálybeli háziasszony, agya közhelytár, szíve helyén határtalan pénzsóvárság. Louis, miután kijárja az egyetemet, Bostonba kerül, egy ideig egy független rádióállomásnál dolgozik, majd elbocsátják. Közben szerelmes lesz egy Lauren Bowles nevezetű lányba (kiszámíthatatlan és - olvasói szemmel legalábbis - kibírhatatlan hisztérika), aztán viszonyt kezd egy nála valamivel idősebb asszonnyal, Renée Seitchek földrengéskutatóval (éretten nehéz eset), s innentől fogva a két nő között vacillál.

Nagyjából ez lenne a magánszféra és az egyéni sors a történetben. A társadalom nagy folyamatait, amelyekkel Louis éducation sentimentale-ja szükségképp öszszefonódik (legalábbis Franzen szerzői vágyaiban), viszont egy krimibe oltott sci-fi (vagy sci-fibe oltott krimi) jeleníti meg az olvasó számára - a realista elbeszélések esetében megszokott valószínűségekkel erős kontrasztot képezve. Massachusetts államban, Bostonban és környékén reng a föld: egyre erősebb rengések követik egymást, amire a szeizmográfusok nem találnak magyarázatot. Renée és Louis nyomozásba fog, és kiderítik, hogy egy nagy vegyipari cég évtizedek óta egy titokban fúrt olajkútba ereszti le a gyártás során keletkező folyékony hulladékot, ami idővel megbontotta a tektonikus mélyszerkezetet: ettől reng a föld. Megpróbálják leleplezni az esztelen profithajsza és nyereségvágy okozta katasztrofális környezetpusztítást konkrétan és jelképesen egyaránt megtestesítő világcéget, de nem sikerül. Bostont minden eddiginél erősebb rengés rázza meg, amely a vegyipari céget is elpusztítja. Evvel az apokaliptikus látomással végződik a regény.

Kamaszosan lelkes és kamaszosan ügyetlen munka az Erős rengés. Tele izgalmas és igen jól megírt részekkel, az egésszel viszont baj van. Alkatrészei - realizmus, sci-fi, krimi - külön-külön jól működnek, együtt viszont igen hézagosan illeszkednek egymáshoz: lötyög, illetve csikorog minden a szerkezetben. A regényalakok papirosfigurák, belviláguk rajza gyakran süllyed le a limonádéregény pszichológiájának szintjére. A mellékszálak - például a vallási fanatikusok abortuszellenes mozgalmával foglalkozó részek - didaktikus betétek. Túlírt benne szinte minden, az irdatlan terjedelmet (ötszázhetven oldal) húsz-harminc oldalas lelkizések, illetve végtelenített párbeszéddé "oldott" ökológiai, szeizmográfiai, popzenei stb. értekezések töltik ki, de gyakoriak a közvetlen szerzői hangon megszólaló vagy a szereplők szájába tuszkolt természetimádó és környezetféltő szerelmi vallomások, pénz- és kapitalizmusellenes tirádák, továbbá szenvedélytől fűtött kirohanások az amerikai világhatalom ellen.

Mégis tanulságos olvasmány. Különösen a Javítások és a Szabadság olvasói számára, akik megtudhatják belőle, hogy lám, miből lett a cserebogár.

Fordította: Bart István. Európa, 2013, 574 oldal, 4500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.