Ez persze eladásból élő üzletek esetében eléggé szokatlan, s nyilván kontraproduktív hatású - maguk a trafikosok (bocsánat: nemzeti dohányboltosok) is érzik ezt, ezért ragasztanak ki A4-es lapokon kezdetleges tipográfiai kivitelű tájékoztató feliratokat vak kirakatuk tejüvegére: itt újság, hűtött sör, üdítő, édesség stb. (is) kapható.
Nos, ezekről a vakablakokról és átláthatatlan kirakatokról ifjúkorom Londonjának szexboltjai (a sex shopok) jutottak eszembe a minap. A hetvenes évek elején ezeknek az ablakában, illetve kirakatában szemérmetlenül és gátlástalanul közszemlére volt téve mindaz, ami odabent kapható volt, változatos színekben, formákban és ízekben (!) előállított condomok, erotikus alsóneműk, felcsatolható dildók és hasonló segédeszközök (közöttük a korszak szexiparának csúcstalálmánya, az elemmel meghajtott uniszex vibrátor), és persze a meztelen test minden lehetséges képi megjelenítése.
De aztán megfordult a szél: egy új törvény megtiltotta a sex shopok tulajdonosainak, hogy áruik kirakatba tételével csalogassák vásárlásra, s evvel erkölcsi romlásba és lelki megnyomorodásba a serdületlen és serdült emberiséget. A nyolcvanas évek elején már feketére mázolt kirakatüvegek, ajtók és ablakok mögött, azaz beláthatatlanul működhettek a Soho és a Leicester Square sex shopjai, többé se kép, se hang nem szűrődhetett ki az utcára a boltmélyi Szodomából és Gomorából.
Nálunk is ez a helyzet a szexboltokkal. Ilyen is van a Visegrádi utca elején, rögtön a National Tobacco Shoppal (kicsit ferdén) átellenben. Már a cégére is emlékeztet a szemközti üzletére, mivel ez is bilingvis: Angel Sex Shop (alatta magyar fordításban, kisebb betűkkel: Szex Bolt) áll a cégtáblán. Az egyetlen "nemzeti" jelző kivételével, amely itt valamiért nem szerepel (azaz nem National Angel Sex Shop a neve), az Angyal Szexbolt mindenben pontos tükörképe az utca másik oldalán elhelyezkedő Nemzeti Dohányboltnak. Kirakata és ajtaja ennek is átláthatatlan (pirossal van lefestve), s itt is egy piros körben álló 18-as szám figyelmezteti arra a vevőt, hogy hány éves kortól szabad a vásár.
Az egyetlen "nemzeti" jelző kivételévelÉ Tényleg, mit keres a "nemzeti" jelző egy olyan üzlet nevében, amelyben százszor veszedelmesebb portékát árulnak (amint ezt minden cigarettásdobozon elolvashatjuk), mint a szexboltban, olyannyira veszedelmeset, hogy még csak megmutatni sem szabad a vásárlóknak? De továbbmegyek: mit keres a "nemzeti" szó egy üzlet - bármilyen üzlet - nevében? Mit remél tőle, aki boltja cégtáblájára írja?
Márai Sándor is feltette magának ezt a kérdést. 1948-as naplójában írja, hogy a Rákóczi úton valamikor volt egy Nemzeti Ruhaház nevű üzlet, ahol - idézem - megkérdeztem a tulajdonost, Gerő urat, miért "nemzeti" a felöltő, amit árul, és azt felelte: "A parasztok feljönnek ködmönt venni Budapestre, a Keletin érkeznek, végigmennek a Rákóczi úton és ha azt olvassák egy cégtáblán, hogy 'nemzeti', akkor könnyebb a parasztot behúzni."
A "nemzeti" hivatkozás mint holtbiztos reklám, a "nemzet" mint a palifogás varázsigéje... Hm. Lehet, hogy azoknak is "a paraszt behúzása" járt az eszükben, akik a Rákóczi úti Uránia mozit (nem lehetett messze tőle Gerő úr Nemzeti Ruhaháza) a renoválás után, 2002-ben elkeresztelték "Nemzeti Filmszínháznak"?
Furcsa nyelvi műveletek ezek a modern nemzetvallás korában. A nagy francia forradalom vetéséből kihajtó nacionalizmus kvázi vallásos jelenség volt (és máig is az): a nemzet a Legfelsőbb Lény, akinek életünkkel tartozunk, s akit ugyanolyan tisztelettel kell öveznünk, ugyanúgy kell "félnünk", mint történelmi elődjét és eszmei mintáját, a Jóistent. Azaz a nemzet a "szent" szférájába tartozik; nem illik hiába a szájunkra venni a nevét. Ezért meghökkentő, amikor a nemzet szentségét összekeverik az üzlet profán szférájával: kollektív lojalitásunk legfőbb tárgyának a nevét a felöltők és cigaretták árusításából kinyerhető privát haszon növelésének szolgálatába állítják.
Vagy tévednék?
Annak idején gimnáziumom énekkarának egyik sikeres repertoárdarabja volt Bárdos Lajos Nemzeti fény című kórusműve: az utolsó sor - Nemzeti fény a cél. Hogy elérd, forrj egybe magyar nép - himnikusan felszárnyaló dallama az iskolai ünnepségek hatásos záródarabjává avatta, annál is inkább, mivel a kórusmű az iskola névadójának, Kölcsey Ferencnek Versenyemlékek (1833) című epigrammasorozatából készült.
A címet nem értettem: miféle verseny miféle emlékeiről van itt szó? Utánaolvasva a dolognak megtudtam, hogy a Kölcsey-hexameterekre Széchenyi lóversenyprojektje adott alkalmat: az epigrammákat a versenyek résztvevői között szétosztandó kupákra szánták feliratként, ezek a kupák vagy serlegek voltak a versenyemlékek.
Furcsállva csóváltam tizenhat éves fejem, mint ahogy most is csóválom, ötven évvel öregebben: nekem kell elmagyarázni Kölcsey Ferencnek, hogy a nemzet nem lóverseny? Hogy a tétre-helyre-befutóra bajosan lehet a nemzeti fény forrása? És fordítva: hogy a fogadó magánhasznát (vagy magánveszteségét), a szerencsejátékot ugyanúgy abszurd a "nemzetivel" felfényezni, mint a felöltő és a cigaretta utáni bevételt?
De hát ott egye a fene. Annak idején a Nemzeti Kaszinó is javarészt kártyások gyülekezete volt, a hazárdjáték nemzeti Mekkája, amelyet a pinkapénzből tartottak fenn - mégsem ütközött meg senki az elnevezésén. Hallom, hogy a zárt számban (numerus clausus) létrehozandó állami szerencsejáték-centrumok - a Nemzeti Dohányboltok mintájára - a "Nemzeti Kaszinó" nevet kapják majd. Az ötletet csak üdvözölni tudom. Akár nagy múltú elődjük, ezek is a nemzet magasztos eszméjével kiváltképp összhangzó nemes tevékenység: a pénzherdálás helyszínei lesznek.
A "nemzeti" jelző egyébként mindenhol alkalmazható, ahol a korábbi kurzus által elhamarkodott privatizáció kiigazítása, az erőforrások nemzeti összpontosítása van napirenden: létrejöhetnek a Nemzeti Gyógyszertárak, a Nemzeti Vizeldék és - hacsak a nép másként nem határoz - a Nemzeti Hajléktalanszállók is.
Álmomban már látom: amikor a nemzeti erőforrás-összpontosítás sodrában nemzeti vállalat (rövidítve: N. V.) néven újjáalakulnak a visszaállamosított magáncégek és részvénytársaságok, a Dunai Vasmű főbejáratának a homlokzatára, a szocreál Domanovszky-freskó fölé felkerül a büszke felirat:
Nemzeti Fényacél N. V.
