Szlovák hoki: Hála, Kapus, sült kolbász (Slovan Bratislava-Dukla Trencín)

Sport

Mindig is irigyeltem õket a hoki miatt: még a leglepukkantabb középszlovák vagy felvidéki kisvárosban is van legalább egy nyitott jégpálya, válogatottjuk három éve világbajnok lett, zseniális játékosok tucatját adják az NHL-nek. Van egy sportjuk, ami az övék, komoly presztízsû, férfias, látványos, ráadásul érthetõ és laikus számára is követhetõ (szemben a mi vízilabdánkkal).

Az NHL, az észak-amerikai profi jégkorongliga az idén a játékosok sztrájkja (illetve az új kollektív szerzõdés hiánya) miatt nem kezdõdött el, és belátható idõn belül nem is kezdõdik. Ezért több száz játékos jött át Európába, hogy az itteni bajnokságokban játszva tartsa formában magát. A kelet-európaiak (csehek, szlovákok, oroszok, ukránok, kazahok) - ki nosztalgiából, ki szentimentalizmusból, ki hosszúra nyúlt szabadságként felfogva - többnyire hazájukba, nemritkán szülõvárosukba igazoltak, így az erõs cseh, szlovák és orosz bajnokságok

még erõsebbek lettek

Szlovákiában is játszik vagy egy tucat világsztár: nosza, nézzünk meg néhányat, Pozsony másfél óra.

A jégkorong primátusa már a stadionon és a jegyen látszik, a jégcsarnok az egyik mobilszolgáltató nevét viseli, a Slovan támogatottságát pedig bármelyik kelet-európai sportklub megirigyelheti: a helyi olajvállalat, a legnagyobb sörgyár, japán elektronikai vállalat, bank, üdítõital-multi, mobilszolgáltató sorakozik fel a csapat mögött, a mezszponzoruk pedig megegyezik a Real Madrid futballcsapatáéval.

Ha a Slovan ma megveri a tavalyi bajnok trencsénieket, a bajnokság élére ugrik - ennek nagy jelentõsége van, a rájátszásban a csapatok többnyire hozzák a hazai mecscseket, nem mindegy, ki kezd tehát otthon. Három együttes látszik kiemelkedni a mezõnybõl: a Zólyom (a nemrég még magyar szövetségi kapitányként és az Alba Volán edzõjeként ténykedõ Jan Jasko csapata), a trencséni Dukla (õket a Dunaújvárosból ismert Robert Spisák edzi), valamint a pozsonyi Slovan, a két évvel ezelõtti bajnok, amely tavaly a Kontinentális Kupát nyerte meg, a második legerõsebb tornát Európában, amolyan UEFA Kupát.

A meccs tehát igazi rangadó. Ráadásul a pozsonyiakat a vissza-vágás vágya fûti: a hatkörös alap-szakasz (a tíz csapat háromszor játszik mindenkivel oda-vissza, összesen 54 meccset) elsõ körében itthon kaptak ki szégyenletes öt-nullra. Barátunk és sporttársunk, Dusan, aki régen maga is a Slovanban hokizott, jelenleg a pozsonyi légiirányítók csapatát erõsíti. (Legutóbb a Zuglói Piranhák gerincét alkotó pesti légiirányító válogatott csak 6-5-re kapott itt ki, ami hatalmas siker, december 8-án talán meglesz az elsõ történelmi pont is.) Dusan esküszik, most

elkenik a szájukat

a trencsénieknek. Egyébként ott játszik az a három játékos, aki fölényesen vezeti a kanadai táblázatot, s akik tényleg vitán felüli klasszisok: a St. Louisból Pavol Demitra, a Minnessota szélsõje, Marián Gáborik és az ottawai Marián Hossa. A Slovan viszont nagyon egységes és masszív, ráadásul nemrég ide igazolt haza Lubomír Visnovsky a Nashville-bõl, vele még erõsebbek.

A csarnok elõtt várjuk a jegyeinket (a nyolc és fél ezer jegy nagy része elõvételben elkelt, a pár száz maradékért hosszú sorok állnak a pénztáraknál), iszonyú a hideg, a levegõben forralt bor, sör, krinolin, sült kolbász, tökmag gesztenye illata, az egész miliõ a nyolcvanas évek elejének másodosztályú rangadóit idézi, kinek mit: a Dunaújvárosi Kohász-Székesfehérvári MÁV Elõre, a Keszthelyi Haladás-Tapolcai Bauxitbányász és a 22. Sz. Volán-III. ker. TTVE focimeccsek emlékezetünk szerint ilyen hangulatban zajlottak. A szlovák nép meghökkentõen beles: mindenki (értsd: mindenki) eszik-iszik valamit, a csarnok oldalában kívül tíz büfé, belül másik tizenöt zsúfolásig tele, plusz a mozgó árusok, akik régi kedves csehszlovák szokás szerint hajlított acéltartókból árulják a frissen csapolt tízes Topvart. A plafonon régi Slovan-legendák képei, a Stasny-testvérek, Starsí, Pasek, Dzurilla, a kapus, a csehszlovák bajnokságot '79-ben nyert csapat. A stadion megtelik, a bemelegítésnél az NHL-sztárok nem nagyon mutatkoznak, késõbb sem. Hossa le sem vetkõzött, Gáborik az elsõ harmad után száll ki, Demitra zseniális, de mintha kissé fásult lenne.

A körítés tiszta NHL,

cheerleaders, a pompomlányok hazai gólnál pofás kis gúlát építenek, a mûsorközlõ üdvözli a megjelenõ köztársasági elnököt, csak a holtidõben dübörgõ We will rock yout lehetne már lecserélni, idegesítõen unalmas mindenhol ezt hallgatni, mintha kizárólag erre a számra lehetne ütemesen tapsolni. Negyedórával a meccs elõtt jönnek ki a csapatok office managerei, nagy dobozból névre szóló üdítõspalackokat és kendõket készítenek ki a kispadokra, miközben a melegítõ játékosok két méterrõl lövik be teljes erõvel Rybár, illetve Hála kapusokat. Elõttünk egy család, a tízévesforma kislány szemüvegének egyik lencséje leragasztva, kezében maga rajzolta-ragasztotta zászló vastag hurkapálcán, egyik oldalán a Slovan sasos címere, a másikon három játékos arcképe a helyi Pajtás újságból. Gyönyörû.

A meccs elkezdõdik, Hes hátvéd szép akció végén a vendégeknek szerez vezetést. Junas, a hazai szélsõ be is gorombul, 5+20 perces büntetést érõen veri le Melichárek Tibort. A Dukla viszont nem tudja kihasználni a hosszú elõnyt, sõt, Visnovsky egyenlít. A második harmadban megint emberhátrányba kerül a Pozsony, ám szinte hihetetlen: mégis ütnek két gólt, amire szökõévenként egyszer van példa. Az elsõt a pozsonyi lányok kedvence, a szép nevû Michál Macho, a másodikat Richárd Kapus csatár. Aztán Hujsa ad még egy álompasszt Nemcickynek is, hogy tizenhét másodperccel a harmad vége elõtt elkövetkezzen a nap legszebb pillanata: Lubomir Visnovsky korongot szerez a saját harmadában, és elindul a trencséni kapu felé. Itt meg kellene próbálni szavakat találni az általa megcsinált három csel leírására. Sajnos ez a feladat meghaladja erõnket, hagyatkozzunk hát a hokej.point.sk szikár beszámolójára: "V poslednej minúte druhej cast'i hry predviedol krásne sólo Visnovsky a Trencín prehrával uz o 4 góly."

A meccs ezzel el is dõlt, az utolsó harmad pár szép Dukla-gólt és néhány bravúros Hála-védést, valamint két kisebb és egy nagyobb verekedést hoz, a vége 7-4, az eddigi leggólgazdagabb rangadót látta a nyolc és fél ezer elégedett nézõ. Jövõ héten Pozsony-Zólyom, vasárnap fél hatkor. Világszínvonal 70 koronáért.

Tóth Benedek

Figyelmébe ajánljuk

Önarckép feketével

  • - turcsányi -

Ha van igazság a földön, Bert Schneiderből hétcsillagos hollywoodi aranyifjú válik. Egy léha, semmirekellő alak a sztárjelöltek örökké vidám, szőke és bikinis karéjában, a nyitott tetejű sport Mercije oldalának támaszkodva, golfhoz öltözve néz el a távolba, s számolja Los Angeles mindig felhőtlen egén az angyalokat.

Kiszámolós

Ha Ed Sheerannek van harminc kamionja, hat pengető alakú óriáskivetítője, öt saját fejlesztésű looper pedálja a forgószínpad öt különböző pontján, és 135 percet játszik – saját állítása szerint – nagyjából 70 ezer embernek, akkor hány keringős lüktetésű balladát játszhat el?

Az egyedüli boldogság

  • Balogh Magdolna

A dán írónő (1917–1976) bő öt évtizeddel ezelőtt befejezett, 1967 és 1971 között írt ön­életrajzi trilógiája azt az utat mutatja meg, ahogyan egy szegény sorsú, munkáskörnyezetben felnőtt lányból ismert és népszerű, számos díjjal kitüntetett szerző válik.

Térerő

A modern nagyváros az ipari forradalom következménye; a korábbiaktól gyökeresen eltérő termelési struktúra nyomán alakult ki az a térszövet, amelyben az európai civilizáció máig élni, bár lassan inkább csak túlélni próbál.

A vasutasok kérték

Talán Stephenson óta nem fordult elő, hogy egy működő vasúttársaság arra biztatta volna utasait, hogy ne vegyék igénybe a szolgáltatásait.

Magyar western fűnyíróval

Ha azt mondom, vásári bábjáték, azt mondod, Vitéz László. És persze Kemény Henrik. A műfaj magyarországi történetének meghatározó alakjai máig ott állnak minden, e hagyományt követő előadás mögött.

Veszélyes álmok

  • Eörsi Mátyás

Mire gondol az olvasó, ha azt hallja: „Zöld, biztonságos, versenyképes”? Vagy ezt: „Helyreállítás, erő és a hovatartozás érzése”? Esetleg ezt: „Együtt. Ellen­álló. Európa.”?