Istenek ajándéka, Sport! élet éltetõ vize!
a nehéz munka idejében ki szórod boldog fényedet,
követe vagy te a régen letûnt napoknak,
mikor ifjú örömben mosolygott még az ember,
s fölfelé hágott a Napisten, s kigyúltak a hegyormok,
s távoztakor fénybe merültek a magasságos erdõk.
A dánok, az új-zélandiak, a jamaicaiak nem nézik a táblázatot - szerencsés népek, nem kell négyévente bizonyítaniuk. A régen letûnt napokon és napjainkban ugyanúgy ott vannak azok a távoli, egzotikus országokból érkezõ sportolók, akik legmerészebb álmaikban sem mernek az éremtáblázatra gondolni, kis túlzással csak a megnyitóünnepély helyét és idejét kapták meg - hosszú klepetusokban menetelnek, csókot szórnak, vidáman integetnek színes zászlóik mögül. Jelenlétük a nagyvonalú, de saját érdekeit is jól szem elõtt tartó NOB-nak köszönhetõ. A záróünnepélyen, tessék, lehet mondani: "Minden idõk legnagyobb olimpiája."
Az olimpiai kvalifikációs rendszer hibái itt mutatkoznak meg leginkább: míg Bissau-Guineában, Nauruban vagy Togóban a szerencsés kiválasztottak kis túlzással azt gyakorolják, hogy lehet a leglassabb úszással, legsutább stílussal kiesni a százméteres gyorsúszás elsõ selejtezõjében (biztosítva ezzel kellõ médiahírnevet, reklámszerzõdéseket), addig más sportágakban komoly aranyesélyesek kénytelenek távol maradni a játékoktól: a mi Csollány Szilveszterünk például részben azért vonult vissza, mert ha ötös szaltóval ugrana le a gyûrûrõl hibátlan gyakorlata után, akkor sem tudná megvédeni sydneyi bajnoki címét, mivel a kvalifikációs tornán sérült volt, az õt helyettesítõk pedig nem tudtak neki kvótát szerezni. Rajta kívül éremesélyes vívók, birkózók, öttusázók, kajak-kenusok maradtak itthon, ugyanakkor az úszók és atléták fiatal, esélytelen sportolók sorát szerepeltethetik - jórészt menedzselési célzattal; hogy szokják a nagy versenyek légkörét.
H
A szépség vagy te, Sport!
a testeket te formálod nemessé,
elûzöl romboló vad szenvedélyeket,
acéllá edzel lankadatlanul.
Lábak, karok, törzsek összhangja és
a tetszetõs ütem tõled való.
Bájt és erõt te fûzöl együvé,
szilárddá és rugalmassá te tész.
Szépségen, a lábak, karok és törzsek összhangján Coubertin báró még kizárólag a férfiak mozgásának esztétikai élményét értette. Ma már persze elképzelhetetlen az olimpia nõi versenyek nélkül. 1908 óta, amikor elõször vett részt néhány hölgy versenyzõ teniszben és mûkorcsolyázásban, a nõi versenyek száma és presztízse folyamatosan növekszik. A magyar olimpiai csapatban ma több a nõi esélyes, mint a férfi: a kajakos lányokon kívül (akiktõl három arany sem irreális elvárás) esélyesnek számít Igaly Diána skeetben, vagyis agyaggalamb-lövészetben - tapasztalt, volt már olimpián harmadik, jó versenyzõtípus -, és sportlövõink, akik ahhoz képest, milyen sikeresek, meglepõ, hogy utoljára Moszkvában nyertek olimpiai bajnokságot. Vörös Zsuzsa öttusázónk szintúgy: Sydney óta többszörös világbajnok. Az úszó Risztov Éva is megverheti egyszer végre az ukrán Klocskovát (Kovács Ágitól, a 200 mell címvédõjétõl viszont a dobogó is bravúr lenne). Az 1500-as futó, Varga Judit titkos esélyes, azaz nem is olyan titkos: bravúros futással nyerte a Golden League-versenyt Párizsban, övé lehet az elsõ futóbajnoki címünk. Vívásban szinte bárkinek elsülhet a keze, Mohamed Aidától Nagy Orsolyán és Mincza Ildikón át a párbajtõr címvédõjéig, Nagy Tímeáig; a párbajtõrcsapat is lekaszabolhatja a kínaiakat. Szenzációs lenne, ha az ötödik olimpiáján induló Bátorfi Csilla Tóth Krisztinával kiütné az ázsiaiakat; Krutzler Eszter is lökhet/szakíthat egy nagyot.
H
S igazságos vagy, Sport, igen!
Megértésért s igazságért be sokszor
hiába küzd az ember, hogyha te
nem vagy vele - de nálad fölleli.
Hiába adna kincseket az ugró új rekordért,
s élete minden percét is hiába:
mert csak erõ és akarat jelölhet
pályája csúcsán új meg új határt.
Ha a sport tényleg igazságos, Görbicz Anita ezúttal örömében borul majd sírva társai nyakába, nem úgy, mint decemberben Zágrábban. Nõi kézilabdázóinkról egyelõre ennyit és semmi többet: tudniillik semmilyen érv nem szól gyõzelmük ellen. Az igazságnak kellene érvényre jutnia nõi és férfi vízilabdában is: utóbbiak esetében jellemzõen a túl jó forma ad okot némi aggodalomra - kár volt az utolsó négy nagy tornát ilyen meggyõzõ fölénnyel megnyerni, mit szólnak most a bírók. Ha van igazság, Deák Bárdos Misi a döntõben kétvállra fekteti Rulon Gardnert, aki a birkózás történetének legnagyobb igazságtalanságaként megfosztotta Alekszandr Karelint negyedik olimpiai bajnokságától és veretlenségétõl: egy rossz összekapaszkodás miatt Karelinnak szétcsúszott a keze a hájas amerikai hátán, ezzel a ponttal nyert a dagi (persze tud õ birkózni, világbajnok is lett késõbb, de akkor is, a justizmord az justizmord). Ha van igazság, elkenik a Dream Team száját is, lehetõség szerint a litvánok, de az se baj, ha a szerbek. Az igazságos magyar eredmények közé tartozna még többek között: Ferjancsik Domonkos kard egyéni gyõzelme, Kovács "Atom" Anti cselgáncsbravúrja, Sidi Péter sportlövõ dobogója, Hatos Gábor meglepetésbirkózása.
H
Bátorság vagy te, Sport!
Izom s erõ reménye egy lehet csak,
s azt úgy hívják: merészség!
A bátorság nem vakmerõ bolondság,
de bátor hit a megszerzett erõben,
nyeglék s hazárdok véletlenre lesnek,
a te merszed, hogy ismered erõdet!
A bátorság elõször ahhoz kellett, hogy ne Athénnak ítéljék az 1996-os centenáriumi olimpiát (amit aztán Atlanta rendezett, csak magával és a pénzzel törõdve, rátartian, giccsesen és feledhetõen), aztán meg ahhoz, hogy a 2004-es olimpiát viszont igen. Legendásan rossz szervezõk, az elmúlt egy évben csak a zûrzavarról, a csúszásokról és a hozzá nem értésrõl jöttek a hírek Görögországból (leváltották a rendezés elnyerésében kulcsszerepet játszó, a NOB számára szinte egyedüli biztosítékot jelentõ szervezõbizottsági elnöknõt, nem készül el az uszodatetõ, le kellett ereszteni az evezõspálya vizét, sztrájkolnak az - amúgy pofátlan - vendéglátósok). A világ mégis derûs szemlélõdéssel, bizakodva várja a rajtot, remélve, hogy a szervezési nehézségeket délies könnyedséggel és lazasággal pótolják majd a szervezõk, hogy nagyon szerethetõ, emberi olimpiát kapunk, amelyik nem az újabb és újabb szuperlatívuszok hajszolásával írja majd be magát a történelemkönyvekbe. Bátorság kell még a (remélhetõleg túlhangsúlyozott) terrorfenyegetéssel való együttéléshez is.
H
Tisztesség vagy te, Sport!
Ha tõled jõ, igaz kincs a dicséret,
mert csak derék munkával nyerhetõ.
A versengésnek görbe útjai
s hitvány fogások sorsa büntetés.
És megvetéssel sújtanák, aki
a pálmát álnok csellel küzdené ki.
Sajnos a "versengésnek görbe útjai" és a "hitvány fogások" (az e tekintetben is kissé idealista alapítók minden erõfeszítése ellenére) a kezdetektõl fogva velejárói a játékoknak. Az elsõ olimpián a maratoni futásban a mi Kellner Gyulánkat úgy szorította le a dobogóról a görög Belokasz, hogy a táv egy részét gépkocsin utazva tette meg. Lebukott, miképp lebuktak sorra a csalók, az utóbbi idõben már leginkább doppingvétség miatt. Sajnos a dopping elleni küzdelem következetes végigviteléhez a NOB-nak nincsen elég bátorsága: túl nagy pénzek vannak a sportban, túl sok minden forog kockán ahhoz, hogy vállalható legyen egy olimpia esetleg atlétikai világcsúcs nélkül vagy egy országúti kerékpáros idõfutam kizárólag brazilokkal és japánokkal. Megjósolható, hogy az atlétikai sprint- és dobószámok ceruzával beírt végeredményét valamikor télen, esetleg jövõ tavasszal írhatjuk át golyóstollal is, nagy valószínûséggel több helyen javítva - nagyjából akkorra lesznek meg a B-próbáknak, a nemzeti szövetségek eltiltásainak és az azokat követõ pereknek az eredményei. A versenyek nagy többsége persze kifogástalan, sportszerû és tiszta lesz, a kajakszlalom, a gyeplabda vagy a softball közvetítéseit minden rossz érzés nélkül izgulhatjuk végig.
H
Az öröm vagy te, Sport!
Szavadra testünk örömtõl remeg,
ragyog szemünk, erünkben vér viharzik.
És tiszta szárnyra kél a gondolat;
nyomasztó súlytól szabadul a lelkünk,
s boldog létét ujjongva hirdeti.
Az olimpiai játékok versenyei során leginkább az örömöt lehet félteni. A küzdelmek során a sportolók lelke már rég nem szabadul nyomasztó súlytól, ujjongva hirdetve boldog létet. Holott a sport maga vagy játék, mint például a csapatsportok (labdajátékok) zöme, vagy az önmagunk teljesítõképességének határait keresõ, azt mások hasonló képességeivel összemérõ klasszikus próbatétel. Az elõbbieknél önmagunk szórakoztatása, a játékban való tökéletes feloldódás kellene hogy az öröm forrása legyen, az utóbbiaknál a fizikai és szellemi kihívásnak való megfelelés keltheti tiszta szárnyra a gondolatot. Csakhogy az eredménykényszer legtöbb esetben elhomályosítja a játék felett érzett örömöt. Szerencsére eddig minden olimpián voltak olyan nagyszerû sportemberek, momentumok, versenyek és csaták, ahol a tiszta sportszerûség, a bravúros játék eredményességgel is párosult: elég csak a legutóbbi olimpiára, a kameruni focistákra, a holland cselgáncsozó Huizingára, a brit evezõs Redgrave-re, az ausztrál férfi úszókra és strandröplabdázónõkre, Arsi Harjura, a finn súlylökõre, a svéd asztaliteniszezõ Waldnerre és mindenekelõtt a magyar vízilabdázókra gondolni. Biztosak lehetünk abban, hogy ez most sem lesz másképp, mindenki talál majd kedvencet magának, kis szerencsével pedig nemcsak az öröm, hanem akár a katarzis is átélhetõ lesz.
H
A termékenység vagy te, Sport!
Megnemesíted az emberi fajt célratörõ úton.
Beteg csírákat elfojtasz, eltüntetsz foltokat,
a tisztaságát bõsz méregtõl óvod.
Erõtõl duzzad az atléta és
fiakra vágyik, akik a babért
dicsõséggel aratják, úgy, miként õ.
Igen, igen, az emberi faj megnemesítésének még mindig az olimpia, az olimpiai eszme az egyik leghatásosabb eszköze. A világpolitika egy pillanatra megáll, kicsit elszégyelli magát, hogy így is lehet, s ha ez nem is tart sokáig, akkor is nagyon nagy szükség van a négyévenkénti megmutatásra: teszünk rátok imperialisták, szocialisták, kommunisták, fanatikusok, terroristák és terrorelhárítók, az etióp pásztor fia futhat gyorsabban az olasz tanárénál, a kubai diktátor híve üthet nagyobbat, mint az angol demokrata, és persze viszont, hiszen mindezek nem számítanak, csak az, hogy mindezt sportszerûen, egymást tisztelve és kölcsönösen elfogadva tegyék. Mindenki szurkoljon azért, hogy ebbõl a tiszta szándékból minél több valósuljon meg Athénban!
H
A haladás vagy te, Sport! Szolgálatodra
ki méltó kíván lenni, az vigyázzon,
hogy teste-lelke egyre jobb legyen,
kerüljön mindent, ami mértéktelen;
tökéletesre törjön ernyedetlen,
s óvja egészségét, legfõbb javát,
mint ki a régi mondásból tanul:
"Ép testet választ az ép lélek otthonul".
A sport, az olimpiai mozgalom haladása és fejlõdése már nem egyértelmû kérdés. Az olimpiai játékok programja egyre zsúfoltabb, egyre átláthatatlanabb és egyre inkább kénytelen megfelelni a nagy szponzorok és a legnagyobb nemzetek sportérdekeinek. Sok olyan sportág vár az olimpiai szereplés lehetõségére a golftól a rögbiig, amelyek kereskedelmi értéke nagyságrendekkel haladja meg jó pár tradicionális sportágét: sajnos az utóbbiak között találhatók zömmel a magyar sikersportágak is. Az öttusa karikatúrája tizenöt évvel ezelõtti önmagának, a férfiak kardcsapatversenyét épp hogy benn tudták tartani a programban, de a kajak-kenu vagy a birkózás sem érezheti magát biztonságban. Szerencsére 2012-ig már nem lehet változtatni, illúzióink azonban ne legyenek: kiváló búvárúszóink és fogathajtóink azután sem lesznek olimpiai bajnokok.
H
A béke vagy te, Sport!
a népeket egymáshoz fûzõ szép szalag:
és testvérré lesznek mind általad,
önuralomban, rendben és erõben.
Mert önbecsülést tanulnak az ifjak
tõled, s más népek jellemét is éppúgy
megértik s nagyra tartják, hogyha te
tanítod õket túlszárnyalni egymást:
mert versenyed a béke versenye.
Amikor augusztus 29-én, este fél kilenc körül feltûnik majd az elsõ futó a Panathinaikosz-stadion bejáratánál, hogy 42 kilométer után megtegye utolsó körét a még az 1896-os olimpiára épült arénában, az ujjongó tömeg remélhetõleg feledhetetlen két hét megkoronázásaként éli majd meg a pillanatot. Az esély, hogy valami nagyszerût, sosem voltat és felemelõt éljünk meg mindannyian, adott. A sportolókon a sor, hogy bizonyítsák: képesek testvérekké lenni önuralomban, rendben és erõben.
Hogy bizonyítsák: az olimpia valóban a béke versenye.
Tóth Benedek
(Az idézetek Pierre de Coubertin: Óda a sporthoz címû mûvébõl valók, Devecseri Gábor fordításában)
