Film

Érzékenyítés

Joe Wright: Cyrano

  • 2022. április 20.

Kritika

Már a film alapját képező, a címszerepet törpére átíró, ám így is (vagy épp ezért) sikeres Broadway-musical is félreérti és -érteti a kedvelt verses színművet. Edmond Rostand darabja ugyanis valóban egy súlyosan sérült ember drámája, de a probléma nem fizikai, Cyrano valójában nem orrának méretétől, hanem a külsőségeket mindenek fölé helyező világ ürességétől szenved.

Ezért kénytelen – szabadszájúságával, kihívó viselkedésével, párbajaival, hadi kiválóságával és főleg szellemi fölényével – uralni azt. Egy a drámát mozgató belső összefüggéseket feltáró előadásban nem is feltétlenül szükséges, hogy a nevezetes orr valóban nagy legyen. Elég, ha a haláltól nem félő, de a külvilág ítéletétől rettegő, legyőzhetetlen lovag annak látja. Cyranót fogyatékosként felfogni tévedés.

Tipikus amerikai film a Cyrano legújabb feldolgozása. Pazar a kiállítás, tökéletes a tempó, csúcsra jár az acting method – és fájdalmasan kiforgat mindent, amiért a francia klasszikushoz nyúlni érdemes. Tegyük hozzá, nem a főszereplő Peter Dinklage-en múlik a dolog. Ő hozza, ami hozható, lényéből árad a férfias melankólia, a beteljesülni nem tudó szerelem rejtett izzása, a sorsát méltósággal viselő vesztes erkölcsi nagysága. Mindez színpadon tán elégséges is lehetett a fals koncepció elfogadtatásához.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.