Film

Érzékenyítés

Joe Wright: Cyrano

  • 2022. április 20.

Kritika

Már a film alapját képező, a címszerepet törpére átíró, ám így is (vagy épp ezért) sikeres Broadway-musical is félreérti és -érteti a kedvelt verses színművet. Edmond Rostand darabja ugyanis valóban egy súlyosan sérült ember drámája, de a probléma nem fizikai, Cyrano valójában nem orrának méretétől, hanem a külsőségeket mindenek fölé helyező világ ürességétől szenved.

Ezért kénytelen – szabadszájúságával, kihívó viselkedésével, párbajaival, hadi kiválóságával és főleg szellemi fölényével – uralni azt. Egy a drámát mozgató belső összefüggéseket feltáró előadásban nem is feltétlenül szükséges, hogy a nevezetes orr valóban nagy legyen. Elég, ha a haláltól nem félő, de a külvilág ítéletétől rettegő, legyőzhetetlen lovag annak látja. Cyranót fogyatékosként felfogni tévedés.

Tipikus amerikai film a Cyrano legújabb feldolgozása. Pazar a kiállítás, tökéletes a tempó, csúcsra jár az acting method – és fájdalmasan kiforgat mindent, amiért a francia klasszikushoz nyúlni érdemes. Tegyük hozzá, nem a főszereplő Peter Dinklage-en múlik a dolog. Ő hozza, ami hozható, lényéből árad a férfias melankólia, a beteljesülni nem tudó szerelem rejtett izzása, a sorsát méltósággal viselő vesztes erkölcsi nagysága. Mindez színpadon tán elégséges is lehetett a fals koncepció elfogadtatásához.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.