Visszhang: film

Maixabel

  • 2022. április 27.

Visszhang

Vannak filmek, amelyek megérteni és megértetni próbálják – nem a terrorizmust, de a terroristává lett emberi lények tudatállapotát.

A vállalhatatlan elköteleződést (Uli Edel: A Baader-Meinhof csoport, 2006), esetleg a bűnös múlttól való szabadulás (kudarcos) állomásait (Volker Schlöndorff: A lövés utáni csend, 1999), netán a múlttal való pragmatikus leszámolás aktusát (Nick Hamm: The Journey, 2016). A kiragadott példák közül ez utóbbi érdekes: amelyben a gyűlölet és a kölcsönös pusztítás évtizedei után váratlan felismeréseket tesz a tovább már nem folytatható ellenségeskedés okán egymással szóba állni kénytelen két északír vezető. Az erőszak elfogadásánál is fontosabb kérdés ugyanis a megbékélésé. És a megbánásé.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.