Film

Szafari

Mia Hansen-Løve: Bergman szigete

  • 2022. április 13.

Kritika

Vannak kiállítások, ahol meg­tekinthető valamely Nagy Ember karosszéke, töltőtolla, kalapja, tajtékpipája… De mi tud elárvult tárgyakból kiderülni az egyetlen fontos dologról: az életműről? Azonkívül, hogy megélhetést biztosít helyi erőknek? Ilyen turisztikai célpont ma Fårö szigete, amely egykor Ingmar Bergman ihletője, lakhelye, menedéke, filmjeinek emblematikus színhelye volt.

A rendezőnő filmjében is megörökített Bergman Safari valóságban is létező programja az odalátogató érdeklődőknek. Tajtékpipa nincs, de meg lehet tekinteni házat, könyvtárat, forgatási helyszínt, a 60 éve lebontott díszlet helyén burjánzó susnyást körbevevő kőkerítést. Vásárolható szuvenír is (pl. Bibi Andersson-napszemüveg a Personából), majd fogyasztás következik, helyi specialitások, s az eszegetés-iszogatás közben a résztvevők kifejthetik egymásnak ref­le­xiói­kat a látottakról, tájékozottságot, hozzáértést csillogtatva, a svéd nagyság munkásságát, személyiségét kritika alá vonó megjegyzéseikkel mintegy partneri viszonyba kerülve a zsenivel.

A szigetre érkezik, konkrétan Bergman házába alkotni egy művész házaspár: két filmrendező, azzal a szándékkal, hogy Bergman szellemétől, szellemiségétől vagy a bútoraitól, esetleg az egykor általa is szemlélt panorámától, netán a vetítőjében megtekintett (majd jól leértékelt) filmjétől inspirálódván megírják következő opusuk forgatókönyvét – ki-ki a magáét. Ám a munka csak a kultúrsznobok körülrajongta férfinak megy (rémes thrillerét vetítik az ottani, természetesen Bergman emlékére hivatkozó fesztiválon, van alkalma szerénységével tüntetni). A nő nem találja a helyét, valami kihűlt köztük, de csak ő szenved tőle. Irritálja őt a mobilján folyton karrierjét szervező, udvariasan langyos férfi, aki nem nyújt sem érzelmi, sem szakmai segítséget félbehagyott sztorijához, amely ugyancsak egy kihűlt, de fellángoló szerelemről szól. A meg is elevenedő sztorit (film a filmben) ezért olykor csak magának meséli a nő. Benne alteregója szenved ugyanezen a szigeten, ahová egy esküvőre érkezett, s itt találkozik ifjúkori szerelmével, a szenvedély újraéled, ám elkötelezettségek vannak, nem lehet régen elhibázott döntéseket jóvátenni…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.