Film

Szafari

Mia Hansen-Løve: Bergman szigete

  • 2022. április 13.

Kritika

Vannak kiállítások, ahol meg­tekinthető valamely Nagy Ember karosszéke, töltőtolla, kalapja, tajtékpipája… De mi tud elárvult tárgyakból kiderülni az egyetlen fontos dologról: az életműről? Azonkívül, hogy megélhetést biztosít helyi erőknek? Ilyen turisztikai célpont ma Fårö szigete, amely egykor Ingmar Bergman ihletője, lakhelye, menedéke, filmjeinek emblematikus színhelye volt.

A rendezőnő filmjében is megörökített Bergman Safari valóságban is létező programja az odalátogató érdeklődőknek. Tajtékpipa nincs, de meg lehet tekinteni házat, könyvtárat, forgatási helyszínt, a 60 éve lebontott díszlet helyén burjánzó susnyást körbevevő kőkerítést. Vásárolható szuvenír is (pl. Bibi Andersson-napszemüveg a Personából), majd fogyasztás következik, helyi specialitások, s az eszegetés-iszogatás közben a résztvevők kifejthetik egymásnak ref­le­xiói­kat a látottakról, tájékozottságot, hozzáértést csillogtatva, a svéd nagyság munkásságát, személyiségét kritika alá vonó megjegyzéseikkel mintegy partneri viszonyba kerülve a zsenivel.

A szigetre érkezik, konkrétan Bergman házába alkotni egy művész házaspár: két filmrendező, azzal a szándékkal, hogy Bergman szellemétől, szellemiségétől vagy a bútoraitól, esetleg az egykor általa is szemlélt panorámától, netán a vetítőjében megtekintett (majd jól leértékelt) filmjétől inspirálódván megírják következő opusuk forgatókönyvét – ki-ki a magáét. Ám a munka csak a kultúrsznobok körülrajongta férfinak megy (rémes thrillerét vetítik az ottani, természetesen Bergman emlékére hivatkozó fesztiválon, van alkalma szerénységével tüntetni). A nő nem találja a helyét, valami kihűlt köztük, de csak ő szenved tőle. Irritálja őt a mobilján folyton karrierjét szervező, udvariasan langyos férfi, aki nem nyújt sem érzelmi, sem szakmai segítséget félbehagyott sztorijához, amely ugyancsak egy kihűlt, de fellángoló szerelemről szól. A meg is elevenedő sztorit (film a filmben) ezért olykor csak magának meséli a nő. Benne alteregója szenved ugyanezen a szigeten, ahová egy esküvőre érkezett, s itt találkozik ifjúkori szerelmével, a szenvedély újraéled, ám elkötelezettségek vannak, nem lehet régen elhibázott döntéseket jóvátenni…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).