Film

Szafari

Mia Hansen-Løve: Bergman szigete

  • 2022. április 13.

Kritika

Vannak kiállítások, ahol meg­tekinthető valamely Nagy Ember karosszéke, töltőtolla, kalapja, tajtékpipája… De mi tud elárvult tárgyakból kiderülni az egyetlen fontos dologról: az életműről? Azonkívül, hogy megélhetést biztosít helyi erőknek? Ilyen turisztikai célpont ma Fårö szigete, amely egykor Ingmar Bergman ihletője, lakhelye, menedéke, filmjeinek emblematikus színhelye volt.

A rendezőnő filmjében is megörökített Bergman Safari valóságban is létező programja az odalátogató érdeklődőknek. Tajtékpipa nincs, de meg lehet tekinteni házat, könyvtárat, forgatási helyszínt, a 60 éve lebontott díszlet helyén burjánzó susnyást körbevevő kőkerítést. Vásárolható szuvenír is (pl. Bibi Andersson-napszemüveg a Personából), majd fogyasztás következik, helyi specialitások, s az eszegetés-iszogatás közben a résztvevők kifejthetik egymásnak ref­le­xiói­kat a látottakról, tájékozottságot, hozzáértést csillogtatva, a svéd nagyság munkásságát, személyiségét kritika alá vonó megjegyzéseikkel mintegy partneri viszonyba kerülve a zsenivel.

A szigetre érkezik, konkrétan Bergman házába alkotni egy művész házaspár: két filmrendező, azzal a szándékkal, hogy Bergman szellemétől, szellemiségétől vagy a bútoraitól, esetleg az egykor általa is szemlélt panorámától, netán a vetítőjében megtekintett (majd jól leértékelt) filmjétől inspirálódván megírják következő opusuk forgatókönyvét – ki-ki a magáét. Ám a munka csak a kultúrsznobok körülrajongta férfinak megy (rémes thrillerét vetítik az ottani, természetesen Bergman emlékére hivatkozó fesztiválon, van alkalma szerénységével tüntetni). A nő nem találja a helyét, valami kihűlt köztük, de csak ő szenved tőle. Irritálja őt a mobilján folyton karrierjét szervező, udvariasan langyos férfi, aki nem nyújt sem érzelmi, sem szakmai segítséget félbehagyott sztorijához, amely ugyancsak egy kihűlt, de fellángoló szerelemről szól. A meg is elevenedő sztorit (film a filmben) ezért olykor csak magának meséli a nő. Benne alteregója szenved ugyanezen a szigeten, ahová egy esküvőre érkezett, s itt találkozik ifjúkori szerelmével, a szenvedély újraéled, ám elkötelezettségek vannak, nem lehet régen elhibázott döntéseket jóvátenni…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.