Visszhang: film

A kis Nicolas és az elveszett kincs

  • 2022. június 1.

Visszhang

Gyerekeknek szóló regényekben a gyerekek mindig boldogok.

Kalandokba bonyolódnak, túljárnak az értetlen felnőttek eszén, rejtélyeket oldanak meg, veszélyt hárítanak el. Gyerekeknek szóló regényekből a „még minden lehetséges” szabadsága árad, ígéret, hogy az élet szép, értelmes, a barátság örök. Ha még humor is van az efféle, szívesen olvasott könyvekben, a népszerűség generációkon át biztosított. Az elsősorban a képregény műfajában (Astérix) termékeny, de a rajzfilm területén is maradandót alkotó (Lucky Luke) René Goscinny éppen ezt tudta nagyon. Nicolas nevű, kiskamasz hőse több folytatásban csintalankodta, szervezkedte, barátkozta végig a francia ötvenes–hatvanas éveket, s bár az Astérix-sorozat sikerével nem tud vetélkedni, azért időről időre előveszik a filmesek a rokonszenves kisfiú kalandjait. Van ebben némi tutira menés is, elvégre a kis Nicolas mint figura és filmes alaphelyzet, már-már franchise-nak tekinthető. Ezúttal is egy team hozta össze a rég elhunyt szerző ma is eleven teremtményének szakszerűen stílusban tartott újabb történetét, amelyből kiderül, hogy az igazi kincsek nem a földben rejtőznek – hanem Saint-Exupéry idevágó, szintén közszeretet övezte meséjében.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.