Dokumentumfilm

Delfin

Pálinkás Norbert: Katinka

  • 2022. május 18.

Kritika

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

A különben tévériportok célratörő realizmusával fogalmazó és a néző nyakába magazinos információ- és főleg képzuhatagot zúdító film metaforikus pillanatai ezek. Előbbi az ember pillanata, aki néz, felismer és lát, utóbbi a másik emberé, akit néznek (látványosságként), felismernek és csodálnak. Mint a delfint.

A Hosszú Katinka pályafutását áttekintő film is erre a kettősségre fókuszál: hogy az egyszerű (na jó, azért sport iránt elkötelezett családja okán annyira mégsem egyszerű), szerény vidéki lány és minden idők legeredményesebb női úszója, a sikerért emberfeletti erőfeszítést és szenvedést vállaló, hírnevével ügyesen bánó Iron Lady ugyanaz a személy. Hírességekről szóló életrajzi filmek buktatója éppen az, hogy sosem a személy, hanem a személy által betöltött szerep híres. A teljesítmény nyűgözi le, az imázs vonzza az embere­ket. Ez a film ugyan kísérletet tesz arra, hogy ugyanazon ember párhuzamos portréit megrajzolja – de nem nyújt lényegesen több információt, mint egy stúdióbeszélgetés, nem kínál olyan nézőpontot, amelyből eddig még nem látott összefüggések tárulnának fel, és érzelmileg nem von be. Ami eddig publikus volt, azt korrektül összefoglalja, ami érzékeny pontnak számít az olimpikon életében (volt férjével, edzőjével való, a bulvármédia által bőséggel, de annak megfelelő színvonalon tárgyalt szakítása), arról továbbra is érintőlegesen és virágnyelven mondják el, ami a külvilágra tartozik – a magánélet védelme szempontjából maximálisan helyeselhető módon, ám semlegesítve ezzel a film fő drámai konfliktusát. Az ugyanis köztudomású, hogy egy élsportoló szó szerint a testét-lelkét, húsát-vérét, fiatalságát, kapcsolatait, magánéletét áldozza a múlékony sikerért. Felemelkedéstörténet sem szól soha másról, mint hogy a tehetség utat tör, elismerést vív ki stb. De mindez csak akkor film (műalkotás), ha van benne megélt és megélhetővé fogalmazott dráma. A többi Telesport.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."