Visszhang: film

Az északi

  • 2022. május 18.

Visszhang

A mondák, regék, sagák mindegyike valamely ősi tudás metaforikus kifejeződése.

Analogikus példázat az emberélet értelméről, az erkölcsi törvényről, a kozmikus rendről. Tanítás a mindenkori utódoknak arról, honnan jöttek s mi felé kell törekedniük. Tradíció.

Na, ez az, ami nincs ebben a skandináv mítoszokra, egyebek közt az Edda-énekekre hivatkozó, ám azokat minden tekintetben korunk felszínes tájékozottságú és gondolkozású fogyasztójának igényeihez igazító filmben. Amleth, a bosszúálló viking királyfi (igen: némi áttételen keresztül Shakes­peare-t is ihlető) története kiváló alkalom egy horrorba hajló kalandfilmre. Az ország, amelynek királyát csalárd módon tulajdon öccse öli meg, hogy trónját s világszép feleségét birtokba vegye, nos az ország: sáros, bűzös pöcegödör, lakói mindig koszosak és ordítoznak egymással.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.