Vajda Mihály

Ő sem ért mindig mindent

– Előkerültél, drága Szókratészem, jaj de jó. El nem tudtam képzelni, mi történt veled. 

Panem et circenses

Mintha csengettek volna…
– Szókratész!! Hát te hogy kerülsz ide? Hetek óta nem hallok rólad semmit – de már nem izgultam, megszoktam eltünedezéseidet, s különben is, neked semmi bajod nem történhet –, s egyszer csak megint itt, a Kavics utcában… Éppen itt… Na, kerülj beljebb! Nem volt baj a határon? Migránsnak nézhettek volna.

Drága Szókratészem, régóta nem hallottam rólad, igaz, te se rólam. De maradjunk most nálad. Sejtésem szerint Dél-Amerikában vagy.

Megnyugodtam, drága Szókratész. Már azt hittem, hogy valakinek ott a messzi Amerikában valahogy sikerült kicseleznie az isteneket (a görögöket, akik rád vigyáznak), s te valahogy mégis meghaltál. E-mailed Dél-Amerikából most megnyugtatott. Reggeltől estig csak csodálkozol, s nem érsz rá emilezni. Pedig nagyon kíváncsi vagyok, mit láttál, mit tapasztaltál. Majd mesélsz, ha visszajössz.

Drága Szókratészem! Hiányzol. Nem akarlak sürgetni, hogy gyere már „haza”, örülök, hogy – láthatóan – jól érzed magad a tengerentúl; s nagyon is értem, hogy ha már egyszer 2500 év után elhagytad az Óvilágot, alaposan körül akarsz nézni az Újvilágban is.

Kedves jó Szókratészem, légy oly drága, és válaszolj az e-mailjeimre. Azt állítottad, hogy már tudsz az elektromos levelezéssel bánni. De milyen hülyeséget beszélek! Hát már e-maileztünk is néhányszor. Akkor most meg miért nem válaszolsz? Beteg vagy? Remélem nem. Vagy már olyan jól érzed magad az új világban, hogy európai barátaidról már meg is feledkezel?

Alig hogy megjött, drága Szókratészem, újabb leveled Amerikából, érkezett egy másik, ismeretlen ismerősömtől, amelyben felesége haláláról tudósít.

Még mindig Amerikában…

S velünk itt meg mi van?

- Drága Szókratész, jól vagy ott a nagy Ámerikában?

Szókratész jelentkezik New Yorkból