Ne tedd, öreg! Hiányzol, különösen Kelet-Európában, meg itt Kelet-Közép-Európában hiányzik a józanságod. Ez itt egy tiszta őrültek háza, az oroszok nem hagyják abba az Ukrajna elleni háborújukat, a végén még szétlövik a zaporozsjei atomerőművet, s akkor aztán nézhetnénk, ha még lenne mivel. (Bocsánat, kedves ukrán szomszédok, ti ezt a Zaporozsjét valahogy másképp hívjátok, de én valamikor réges-régen ezt a városnevet tanultam meg. Erről pedig a következő történet jut az eszembe. A régi szép békeidőkben, öt-tíz évvel ezelőtt régi templomokat nézegettünk Kárpátalján – ez az elnevezés politikailag inkorrekt, tisztában vagyok vele; sőt, még annál is rosszabb, mintha, mondjuk, a feketét feketének nevezném, nem a presszókávéra gondolok, tetszik érteni, mert ezt az inkorrekt elnevezést a vezérünk és bandája bizonyára helyesli, de hadd ne menjek ebbe most bele; úristen, mi mindent kellene elmagyaráznom neked, Szókratész! – szóval templomokat nézegettünk. Egy hölgy engedett be bennünket a csetfalvai fatemplomba, bocsánat, csetovói, mesélt is tán valamit nekünk magyarul, amikor is egy orosz rendszámú autó állt meg a bejárat előtt, s egy fiatal pár szállt ki belőle, s jött be a templomba. A hölgy velük is szóba elegyedett, nekik is elmagyarázott valamit szépséges oroszsággal, azután az oroszok elmentek. „De jól beszél oroszul!” – mondtuk hízelkedve a hölgynek, aki erre mérgesen kitört: „De ukránul azért most már nem fogok megtanulni!”)
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
