egotrip

Vajda Mihály: A ki nem végzett Szókratész

Még mindig Amerikában

Egotrip

Kedves jó Szókratészem, légy oly drága, és válaszolj az e-mailjeimre. Azt állítottad, hogy már tudsz az elektromos levelezéssel bánni. De milyen hülyeséget beszélek! Hát már e-maileztünk is néhányszor. Akkor most meg miért nem válaszolsz? Beteg vagy? Remélem nem. Vagy már olyan jól érzed magad az új világban, hogy európai barátaidról már meg is feledkezel?

Ne tedd, öreg! Hiányzol, különösen Kelet-Európában, meg itt Kelet-Közép-Európában hiányzik a józanságod. Ez itt egy tiszta őrültek háza, az oroszok nem hagyják abba az Ukrajna elleni háborújukat, a végén még szétlövik a zaporozsjei atomerőművet, s akkor aztán nézhetnénk, ha még lenne mivel. (Bocsánat, kedves ukrán szomszédok, ti ezt a Zaporozsjét valahogy másképp hívjátok, de én valamikor réges-régen ezt a városnevet tanultam meg. Erről pedig a következő történet jut az eszembe. A régi szép békeidőkben, öt-tíz évvel ezelőtt régi templomokat nézegettünk Kárpátalján – ez az elnevezés politikailag inkorrekt, tisztában vagyok vele; sőt, még annál is rosszabb, mintha, mondjuk, a feketét feketének nevezném, nem a presszókávéra gondolok, tetszik érteni, mert ezt az inkorrekt elnevezést a vezérünk és bandája bizonyára helyesli, de hadd ne menjek ebbe most bele; úristen, mi mindent kellene elmagyaráznom neked, Szókratész! – szóval templomokat nézegettünk. Egy hölgy engedett be bennünket a csetfalvai fatemplomba, bocsánat, csetovói, mesélt is tán valamit nekünk magyarul, amikor is egy orosz rendszámú autó állt meg a bejárat előtt, s egy fiatal pár szállt ki belőle, s jött be a templomba. A hölgy velük is szóba elegyedett, nekik is elmagyarázott valamit szépséges oroszsággal, azután az oroszok elmentek. „De jól beszél oroszul!” – mondtuk hízelkedve a hölgynek, aki erre mérgesen kitört: „De ukránul azért most már nem fogok megtanulni!”)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.